The Black Aether

Patreon

The Black Aether

Atramentum Librarium

Cthulhu Virtual Pet

Feltöltve: 2015/11/08
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Ha lassan elkezd őszülni a hajad – ha még eddig nem kezdett el -, akkor biztos, hogy mond valamit a Tamagotchi név, ha viszont még szemtelenül fiatal vagy, akkor inkább a Pet Simulator/Virtual Pet lehet ismerős. Tamagotchi – eredeti -, egy volt, Pet Simulator-ból meg végtelen a lista.

Remélem nem gondoltad, hogy pont Cthulhu ússza meg a háziállattá válást.

A  NeuroCreativa egy párból áll, Guillermo Ferraris és Silvia Sánchez az munkán kívül is egy párt alkotnak, őszintén remélem, nevelgetnek otthon egy termetes Cthulhu-t. Magáról a játékról sok mindent nem igazán lehet írni, aki játszott már egy ilyennel, az már játszott az összessel. Etetni kell, játszani vele, élelmet szerezni és kultistákat toborozni. A mi cuki kis Cthulhu-nk nem csak eszik, hanem űrit is, szóval tonnányi „halmokat” kell eltakarítanunk. A 8bit-es retro grafika, viszont nagyon űber!

Az én Cthuhlu-m fél nap után elkezdett nyavajogni, hogy nagyon éhes ezért megeszi a toborzott kultistákat… egy jól irányzott uninstallal vissza küldtem a sötét űr, legmélyebb bugyrába.

 

Ne hagyd ki ezeket se!

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...