The Colour out of Space

Feltöltve: 2016/03/06
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

H. P. Lovecraft 1927 márciusában fejezte be a „The Colour out of Space” történetét, ami nyomtatásban először még abban az évben meg is jelent szeptemberben, az Amazing Stories magazinban, 12 másik rövid történettel, esszével együtt. Érdekesség, hogy az Amazing Stories ebben a számban közölte le, H. G. Wells híres „The War of the Worlds” történetének második, befejező részét is. A kiadványt Hugo Gernsback szerkesztette, aki író és sci-fi rajongó is volt, kedvencei közt volt Wells és Verne is. A borítógrafikát Frank R. Paul készítette, a történethez tartozó belső illusztráció pedig J. M. de Aragon alkotása.

A történetet, a Bostonból érkező munkafelügyelő meséli el, aki az új víztározó létesítése végett méréseket végez az Arkhamtől nyugatra fekvő területen. Rögtön a történet elején kiderül, hogy a „környéken a gonosz munkál”, ami a környékbeliek mendemondáira, boszorkánytörténeteire vezethető vissza. A bonyodalom akkor kezdődik, mikor Nahum Gardner tanyájára, a kút mellé, egyik délben becsapódik a meteorit.

Lovecraft saját bevallása szerint is, a legjobban sikerült írása volt, és a mai napig is annak tartják, ami nem meglepő. ennek ellenére Gernsback mindössze 25 dollárt fizetett érte, amit Lovecraft enyhén szólva is zokon vett. Többet nem küldött anyagot az Amazing Stories részére és leveliben rendszeresen „Hugó a patkány” néven utalt Gernsback-re.

Annak ellenére, hogy az egyik talán legnehezebben feldolgozható története Lovecraftnek (na persze, melyik lenne könnyű), természetesen többen megpróbálkoztak vele. A történet sajátossága ugyan is, hogy hiába is beszélünk színről, a történetben az soha nem derül ki, hogy valójában melyik is az a szín, vagy színkavalkád amit a szereplők láttak.

„Ezúttal mélyebbre vágtak: amikor a mintát kiemelték, láthatóvá vált a kő nem homogén belseje. Napvilágra került valami, ami az agyagba ágyazódott színes gombocska egyik felének látszott. Színe, mely a meteor egyedi színképében megfigyelt sávokét idézte, leírhatatlan volt, csupán az analógia okán nevezték színnek a jelenlévők.”

Filmes feldolgozásként, illetve olyan alkotásként, ami az alaptöltet vagy bizonyos elemeket vett át Lovecrafttől, az 1965-ös „Die, Monster, Die!-t„ és az 1987-es „The Curse-t” emlegetik leggyakrabban, de én mindenképen megemlíteném, Huan Vu 2010-es feldolgozását a „Die Farbe-t”. Vu filmje, gyakorlatilag a megfilmesítése a novellának, a lehető legkevesebb változtatásokkal. Azonban ha igazi élményt akarsz, most is, mint minden esetben olvasd el a történetet, mert a „The Colour Out of Space”, ismét egy tanúbizonyság arról, hogy 90 év után is tud egy rémtörténet hatásos lenni, gyakorlatilag úgy, hogy a történet nagy része a képzeletünkre van bízva.

 

 

Ne hagyd ki ezeket se!

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...