Francois Launet

Feltöltve: 2016/03/22
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Francois Launet nevének súlya van, ha Lovecrafti illusztrációról beszélünk. Ha még sem ismerős a név, akkor talán többet mond a Goominet, vagy a Goomicronicon, de végső esetben a The Unspeakable Vault (of Doom) is ismerős lehet.

A Goominet, Goomicronicon és a The Unspeakable Vault (of Doom), mind Launet magán projectjei, amiket mondhatni önszorgalomból készít a mai napig, de az ő nevéhez fűződik a Call of Cthulhu szerepjáték harmadik és hetedik, német nyelvű kiadásának a könyvillusztrációja is. Aktív asztali szerepjátékosként ez igazán hozzáillő feladat volt, és ahogy említi, a mai napig egyik legkedvesebb munkája, hisz Lovecraft és a szerepjáték a két nagy kedvenc az életében.

Alkotásai elég erős stílust képviselnek, ám fontosnak tartja elmondani, hogy gyakran félreértik, mert kifejezetten nem célja a depresszív képek készítése, kevert technikájával a katarzist próbálja elérni és átadni. Érdekesség, hogy egy alkotásán belül keveri a hagyományos akril festészetet, digitális technikák használtatás és a fényképészetet. Minden esetre a végeredmény nagyon meggyőző.

Nem szabad elmenni a The Unspeakable Vault (of Doom) mini comic mellet sem, amit már több éve készít. Jelenleg az 535. résznél tart és úgy tűnik (szerencsére), hogy nem akarja abbahagyni.

A fent látható alkotások, csak töredékei a galériájának, mindenképpen böngészd át az oldalát, mert nagyon sok jobbnál jobb festményt találsz ott.

 

Ne hagyd ki ezeket se!

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...