Nem zárhatjuk le a mai napot anélkül, hogy magyar író versét le nem közölné az oldal, hisz művészetben, kreativitásban, de akár nyugodtan mondhatom azt is, hogy mindenben, mi magyarok jeleskedünk.
Vasas Marianna, saját bevallása szerint „szárnypróbálgató költő”, elsőként jelentkezett, hogy részt vállalna a Black Aether magazin következő számának elkészítésében, és el is küldte verseit. Természetesen olyan költeményét olvashatod most itt, ami nem fog a magazinban megjelenni, Marianna annyi verset küldött, hogy nyugodtan kijelenthetem, a magazin első állandó költőjének versét olvashatod most itt.
Vasas Marianna: Létszobrász
Holdhabot ver az egész
éj borostyán tésztalapjára
egy édencsipkézte kéz,
s csillagmaszat ködcukor-árnya
vet tükröt világtó vizére,
hullámzik az, mi éjt táplálja,
s ráérez sors – fények ízére,
miket nyaldos, lefetyel kisded-mohón,
hattyúfátylak mögül kinézve.
S miként fényt az éjjel, s éjt a fény óvón
alakítja, ugyan nem kénye-kedvére –
kölcsönös egybecsendüléssel s forrón,
forrón, dobogón egymást egymásban védve;
úgy van rád s rátok édes átok hatással
a létszobrász, vésője sosincs elvészve.
Hiába vagy hintve gyakran űrszín árnnyal,
életed magaslata messzire hangzik,
valahol a sors az akarattal tárgyal,
még ha ez út is sugártól az árnyakig;
s ahogy sugár s árny egymásba alakul,
szavaid úgy formálják arcvonásaid…
