Santiago Caruso

Feltöltve: 2016/04/19
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Fiatal kora ellenére, Santiago Caruso már évek óta elismert művész, akinek alkotásai szinte az egész világot bejárták már. Rendeztek kiállítást alkotásaiból Mexikóban, Szlovákiában, az Egyesült Államokban, az Egyesül Királyságban, Buenos Airesben és Spanyolországban is.

Leginkább könyvkiadókkal dolgozik együtt és legtöbb munkája könyvek illusztrálására készült. 23 éves korában már olyan magazinokkal doglzott együtt, mint a Cinemania vagy a Notícias.

Iszonyatos munkatempót diktál. Még csak 26 éves volt, mikor a „El Horror de Dunwich” könyvet illusztrálta, és csak ehhez a történethez készített 14 illusztrációt. De ez mellet még 15 másik könyv belső grafikáit is elkészítette már, és mind tartalmaz 6-12 egyedi, a történethez passzoló rajzot vagy festményt. Ez mellet közel negyven könyv borítója és tíz zenei album grafikai munkái fűződnek a nevéhez. A honlapja nagyon sok alkotását tartalmazza, amit mindenképpen át kell, hogy böngéssz, mikor lesz egy kicsivel több erre fordítható időd az áltagosnál.

Olyan inspiráló és egyben mélységekbe lerántó a művészete, amit nagyon kevés esetben tudsz maradéktalanul elfelejteni, és bármenynire is ellenkezel, önkéntelenül is a hatása alá fogsz kerülni.

Ne hagyd ki ezeket se!

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....