A Shub-Niggurath név forrása

Feltöltve: 2016/04/23
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

H. P. Lovecraft 1934. február 14-ei keltezésű levelében, amit Duane Rimelnek írt, arra a felmerült kérdésre válaszol, milyen technikát, eljárást használ arra, hogy a történeteiben szereplő kozmikus istenségek neveit megalkossa. Alapvetően Lord Dunsany technikáját használja, de elmondása szerint, létezett saját metódusa is. Mind a két eljárásnak a lényege az volt, hogy a végeredménynek „semmilyen módon nem szabad hasonlítania az emberi beszédre”. A kiejtett hangoknak, a hangképzésnek sem szabad egyezést mutatni a „földi technikával”, ennek egyetlen és magától értetődő oka az volt, hogy ezzel is a kozmikus eltéréseket vagy akár magát a kozmikus félelmet hangsúlyozta. A latin ábécé betűit használva, igazából csak hangutánzó szavakat tudunk képezni szerveinkkel, amik csupán hangulatukban, érzetükben hasonlítanak az eredeti nevekre.

Ahogy levelében írja, történeteiben azt feltételezi, hogy ezek a nevek a régi korokban ismertek voltak egyes tudósok előtt, akik létrehozták a Necronomicont vagy a Pnakotikus kéziratokat. Ezek a szerzők tudatlanul is a saját nyelvükhöz igazították ezeket a neveket, igyekezve megörökíteni az adott kor és nép számára. Idegen alapra helyezi a neveket, de még is arab jelleget kölcsönöz nekik, hisz Abdul Alhazred maga is arab volt, és nem mellékesen őrült.

Ebből a technikából kiindulva, az egyik Reddit felhasználó, nagyon érdekes gondolatmenetet tett közzé, amiben Shub-Niggurath nevének a kialakulásának, forrásának akar utánajárni, de mindenek előtt megjegyzi, hogy ez csupán spekuláció. Elgondolása szerint, Shub-Niggurath neve a latin „subnigerata” elferdítéséből, elfajzásából indulhatott ki, aminek jelentése „sötétebb a feketénél”. Szó szerint: „a fekete alatti”.

Az olaszországi sötét erdők mélyén lehetett hallani, az elfeledett kántálást. „Iä capra subnigerata silvarum cum mille progenies!”

Másik felvetése a név eredetére, az ugyan csak latin „Sub niger ater”, ami a „szerencsétlenség a sötétben” megfelelője. Ez a kifejezés utalhat arra, hogy a gonosz leselkedik rád az éjszakában, bár véleményem szerint talán jobb értelmezése lehet, ha nem csupán az éjszakára gondolunk a sötétséggel, hanem a már sokszor említett világegyetemre is, illetve ahogy a bejegyzés írója még megjegyzi, utalhat Shub-Niggurath felhőszerű, éteri formájára is.

A bejegyzéshez tartozó hozzászólásokban felvetődik az is, hogy a nevek, néha csak nevek és nem kell túl sok dolgot mögéjük gondolni. A cikk elején idézett levélből kiindulva, ez mindenképen téves elgondolás, hisz Lovecraft egyértelműen leírta, hogy a történetekben szereplő nevek mellé forrást is hozzárendel, hogyan és kik által alakultak át az emberiség számára is használható formába.

Érdekes és véleményen szerint követhető példa arra, hogyan is lehet továbbgondolni egy-egy történetben azokat a ránk maradt Lovecrafti neveket vagy akár kifejezéseket, hogy ne térj el a fennmaradt irodalmi örökségtől.

Forrás:
Howard Phillips Lovecraft összes művei 3. – Szukits kiadó
Reddit

Art Ogre Studios: Shub-Niggurath

 

u.i.: A Lovecraft halála utáni rendszerező munka, amiben kiterjesztették az istenségek „kapcsolatrendszerét”, új teremtményeket és neveket alkottak, véleményem szerint ezért is volt egy felesleges munka, ami többet ártott, mint használt, mert ezzel azt az alapelvet söpörték le az asztalról, hogy a mélyűr határain túl, olyan káosz létezik, amiről az emberiség nem tudhat, csak információ töredékekkel rendelkezik és azok eredete megkérdőjelezhető vagy a történelem során elveszett. Hétköznapi szörnyekké degradálták a kozmikus horror istenségeit, akikről pontos információkkal rendelkezünk, ami már egy egészen másfajta félelmet és rettegést irányoz elő.

Ne hagyd ki ezeket se!

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...