Necronomicon: Book of Dead – bemutató elemzés

Feltöltve: 2016/05/01
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Brian Yuzna és társai összefogtak hogy egy Lovecraft ihletésű horror antológiát készítsenek az ő tiszteletére, és a nézők gyomrainak letesztelésére. A megedzett horroristák akár kedvüket is lelhetik ezen nagyon lazán adaptált történeteken, de sajnos kétlem hogy a legtöbb komolyabb Lovecraft rajongó élvezné. Ettől függetlenül nem akarom ellenjavalni, mert a maga módján eléggé szórakoztató alkotásról beszélhetünk, ahol megpróbálták a trash/splatter/gore műfajokat összeházasítani lovecrafti elemekkel, ahogyan a Reanimátorral is tette anno Stuart Gordon, csak fekete humortól mentesen. Hogy volt-e erre szükség? Nem hiszem, mert a From Beyond és a Reanimátor is hiába lett kultusz film, Lovecraft megítélésében téves diagnózisra jut az, aki ezen filmek alapján próbálja őt stílusban elhelyezni. Hogy miért ajánlom még is ezt a filmet? Mert az extremitásokig megmutatja, kitolja azokat a dolgokat a nézőnek, amiket nem lenne szabad egy Lovecraft filmnek, de amikkel kapcsolatban ezek a borzalmak megjelennek, igazán Lovecrafti motívumok, és visszadob egy labdát a "Lovecraft honnan vehette az ötleteit" kérdésre. Egy eléggé fantáziadús labdát. A film négy történetből áll, amiből az egyik a keret sztori, lássuk őket, vigyázat, helyenként spoiler!

 

A kerettörténet: "The Library" (Rendezte: Brian Yuzna)

„My work is catalogued, like fiction by the ignorantes. It is proud to me to present/display fictitious possibilities. She is my to have, after all, like being human to illuminate the depths darker of the experience to expose certain secrets unjustly spread by others.”

A három történetet polipként körbe és közbe ölelő keretsztori főszereplője maga Howard Phillips Lovecraft, akit Jeffrey Combs kelt életre. Lehet vitatkozni jó-e vagy nem, állítólag nem nagyon kapott instrukciókat a szerepre. Szerintem Combs csípőből tolja, nem ez az első Lovecraft szellemiségű filmje, ettől függetlenül maga a karakter jóval bátrabbra lett írva, és a sétapálcájában még egy tőr is helyet kapott. Van egy-két jó sora, de ahogy azt magyarázza a világot akarja megmenteni a könyv titkaival, eléggé súlyos. A kozmikus iszonyattal, mélyűri magánnyal, és tehetetlenséggel való szembenézés ennyire jót tenne az emberiségnek? Azt nem hinném, de ezekkel a filmes Nekronomikon nem is foglalkozik, inkább csak járkáló hullákkal, remgeteg szmötyivel és undormánnyal. Egyébként erről lehetne vitatkozni, maga a film logikája totális baromság-e vagy meglehet-e magyarázni, ezt az olvasókra, és a nézőkre bízom. Maga a figura nem rossz, ahogy Combs nyomja, de hát hiteltelen. Nyílván eléggé rövid lett volna a film, ha Lovecraft belépvén az Om Yati monostorba, kikérné a Nekronomikont, és mivel nem kapja meg, hazamenne. Ehelyett hősünk elcsen egy kulcsot, az egyik krisna-hívő külsejű könyvtárostól, és annak segítségével betud lépni az alaksori gyüjteménybe, ahol ügyetlenül bent is ragad. Ha már ott van, nem rest fellapozni a Holtak Könyvét, hogy jegyzeteljen belőle, fantáziamentes történeteihez… Hogy az ő ihletének gyümölcsének erjedt leve ömlik-e arcunkba a későbbiekben, amiket a jegyzetek által kitalált, vagy a történetek közvetlen a könyvből származnak-e, az a fantáziánkra van bízva. Szerintem az utóbbi, hiszen van sztori ami a jövőből származik, ezáltal a mesék nem csak halhatatlanok, de időn túliak és kívüliek amik a könyvben találhatóak. Miközben ír, jegyzetel, kezdenek titokzatos, egymásra nyíló ajtók feltárulni a korábban a könyvet örző falban. Vajon miféle elmondhatatlan kozmikus borzalmakat rejthet az utolsó zár? Nyugi, ez a film nem a sejtetésről szól, minden visszataszító részletet az arcodba köp.

 

Első történet: "The Drowned" (Rendezte: Christophe Gans)

„I write under a great difficulty since for tonight, no longer I will be. No longer I can support my pain. I will send myself from this window, until arriving at reefs down sharpened by thousands of storms. If nonencounter the redemption, it will be the forgetfulness at least.

Edward De La Poer (Bruce Payne), a főszereplő neve ismerősen csenghet a "Patkányok a falban" című történetből, hiszen a készítők azáltal ihletődtek. (Persze az is lehet, hogy fordítva, a film univerzumának Lovecraftja ihletődik ebből a történetből, metafikció veszély!) De La Poer örököl egy kétes hírű házat a partoknál, ahol régebben a nagybátyja rejtélyes módon elhunyt miután a meghalt a felesége, és a fia, egy hajós balesetben. Edward kézhez kap egy búcsúlevelet is a hagyatékhoz, amiből több is kiderül. Miután tragikus módon meghalnak ősének szerettei, az kiűz minden istent a házból, de "szerencséjére" meglátogatja őt egy furcsa, nyálkás idegen, és odaadja neki a Nekronomikont. Csak úgy. Mert miért ne. Ő segíteni jött. A nagybácsi, Jethro (Richard Lynch) megpróbálja a könyv segítségével feltámasztani nejét és fiát, de sajnos nem úgy sül el a dolog ahogyan szerette volna, az eredmény olyan… Lucio Fulci zombijaira lesz emlékeztető. Ezek után nem csoda ha inkább kiugrik az erkélyről, mielőtt megírja levelét. Edward igen együttérző, ugyanis korábban az ő felesége autóbalesetben hunyt el, és egy álom hatására (egy eléggé banálisan megjelenő csáp segítségével) úgy dönt megkeresi a házban elrejtett könyvet, és megpróbálja feltámasztani a halott nőjét. Bár eléggé hülye ötletnek hangzik, hiszen ez korábban is rosszul végződött, szerintem az lehetett a motivációja, hogy legalább elég ereje lesz neki is véget vetni magának, ha ugyanazt tapasztalja mint Jethro bácsi. A rituálé sikeres, a kérdés kinek a szempontjából, és nem csak a halott feleség tér vissza kicsit vizesen, kicsit csáposan, miközben a szájából olyan ragacsos nedvek jönnek ki, mint egy tengeri uborkából, de maga Cthulhu is felbukkan a pincében. Legalábbis a stáblista szerint ő az, ugyanis eléggé szokatlanul van megjelenítve, de hé, legalább a készítők kiléptek a megszokott ábrázolásból. Az más kérdés hogy ebben a formában, volt-e értelme mutogatni. (Egyébként egy IMDB-s szakértő szerint az a Cyaegha nevezetű csápos szemes lény. Felőlem…) Cthulhu és a nő "kapcsolata" egyébként érdekes, nekem kifejezetten tetszett, bizarr. A befejezés, a nagy finálé eléggé túlzó, kicsit Indiana Jonesos, arra csak a szemem forgatom, de az ahogy Edward a lábaival csomóz-szakít szét egy kötelet, amiről a csillár lóg, miközben a plafonba kapaszkodik, röhejes. Maga az alap szituáció nem rossz, sőt, de valahogy következetlennek éreztem. Jethro bácsinál nem jött a pincerém? Ő máshogyan hívta vissza a családját? Túl agyalom, érzem.

 

Második történet: "The Cold" (Rendezte: Kazunori Itō)

"Like all the children of the nature this rose was destined to marchitar themselves and dying. Nevertheless that process he is not irrevocable. As you see, the trick no it is to conserve the life but to maintain the quality that we are accustomed."

Már a szegmens felütése is nyilvánvalóvá teszi, hogy ez a Hideg levegő c. novella kicsit átgyúrt változata lesz, egyébként a másik két rövid filmnél annyira nem nyilvánvaló hová nyúltak a készítők.  Dale Porker, riporter, (Dennis Christopher) gyilkosságok miatt nyomoz, és a szálak egy házhoz vezetnek, ahol két titokzatos nő él, anya és lánya. A lány elkezdi mesélni, hogyaz  anyja 20 éve lakik itt, és anno molesztáló mostohaapja elől menekült ide. A házban egy furcsa orvos is lakott, aki egy szinttel fentebb végezte el a furcsa hangokkal, és plafonból átázó kellemetlen nedvekkel járó kísérleteit. Egy rövidke zuhany jelenet alatt nem csak Emily (Bess Meyer) pompás kebleit csekkolhatjuk le, de a combajinál látható sérüléseit is. Nemsokára felbukkan a mostohafater, Sam, aki ezeket okozta, de az orvos, Dr. Madden (David Warner) megjelenik, és megvédi a lányt a rémes szándékú, és szövegű fickótól. A lovagias tett után egymás bizalmába, végül egymás karjaiba kerülnek… Azért az még előtte kiderül hogy a fickó rendelkezik egy példánnyal a Nekronomikonból, aminek a segítségével elérte a halhatatlanságot, ugyanis az leírja, hogy a medveállatka hogyan tudja megnyújtani az élethosszát a hideg segítségével, ezzel becsapva a halált. Ezt eléri a doktor úr is, de ahhoz hogy megmaradjon ebben a minőségében, gerincfolyadékra van szüksége, és hidegre. Na, miután ezt Emily megtudja, jól le is fekszik vele, és a kellő információ tudatával, meg sem lepődik rajta, hogy a szeretőjének a nyakából valami rettenes szutymadék jön ki, szex közben. Lehet balzsamozó folyadék. Minden hideg és jó, de Dr. Madden rendelkezik egy aszisztensnővel Lenával, (Millie Perkins)is, aki féltékeny szemmel nézi a párocskát. A bizarr szerelmi háromszöget még egy terhességgel meg is fejelik a készítők, egy tragikus befejezéssel, és egy váratlan fordulattal. Nekem ez az epizód tetszett a legjobban, akkor is, ha tele volt eszement baromságokkal.

 


Harmadik történet: "Whispers" (Rendezte Brian Yuzna)

"An opportunity to appear again, in a world better. And it is free. Soon the pain and the frustration|of being human, they will only be an old nightmare.

Két rendőr járőr üldözi a Hentes néven elhíresült sorozatgyilkos gyanúsítottját. Elkezdenek veszekedni, és kiderül hogy ők egy pár, ugyanis a nő nem akarja a közös gyermeküket megtartani, a vita közben a szuicid mód vezető kismama miatt felborul az autójuk, elájulnak, de Sarah (Signy Coleman) még látja hogy a Hentes elvonszolja a párját/társát, Pault (Obba Babatundé), egy raktér épületbe. Próbál rádión segítséget kérni, de csak hátborzongató recsegést hall. Eléggé kísérteties, rémálomszerű jelenet. Elkezdi a véres nyomokat követni az épületbe, ahol furcsa, szórakozott emberekkel találkozik, akik segítik őt hogy megtalálja a Hentest az épületben. Mr. és Mrs. Benedict (Don Calfa és Judith Drake) állandóan egymással ellentmondó szöveggel fárasztják a szerencsétlen rendőrnőt, végül már egyre bizarabb történetekkel traktálják. A szemfüles néző kiszúrhat egy nagy, régi könyvet is a raktárban leledző lakókocsijukban… A férfi elkezdi egyre mélyebbre kísérni Saraht, és kiderül, a raktár alatt egy ősi, idegen civilizáció katakombái nyugszanak, és olyan lények, amik emberi csontvelőt fogyasztanak. A katakombákban Sarah csapdába esik, és végre megtalálja Pault, aki… hát nehéz megfogalmazni, hogy miféle formában leledzik, mert egyszerre félelmetes, és borzalmasan röhejes. A fejének a hátsó fele hiányzik, lényegében csak arca van, amit a fene sem tudja mi tart, ha nincs koponyája, de ettől függetlenül frankón ijesztően néz ki… viszont a mozgása. Az valami fenomenális. Olyan elektroboogie módon rángatózik és mozog, hogy bármelyik break táncos megirigyelhetné. Persze nagyon bizarr, és rémálomszerű, de akkor is nevetséges. Sarah számára nemsokára elkeződik egy igazi zsigeri, gigeri rémálom, annak az ígéretével, hogy örökké élhet, és az sem baj, ha nem akarja a gyermekét kihordani, mert más ezt szívesen megteszi helyette… Kár hogy ezekbe neki semmi beleszólása nincsen. Egyébként nem tudom miféle bébit akarnak a nőből megmenteni, hiszena  szerencsétlen csaj, a történet eleje óta túlélt egy autós szerencsétlenséget, és a raktáron belül több métert zuhant is, miután beszakadt alatta egy szellöző járat, illetve a katakombákban is zuhant egy nagyot. Ezek után egyáltalán hogyan képes mozogni, az is kérdés, persze nem csak ez az egyetlen furcsaság. Ez a legsúlyosabb, legbetegebb történet, ami annak ellenére túlságosan sokat mutat, azért akad benne 1-2 izgalmas, megválaszolatlan kérdés, a nő "segítőit" illetően. Elméletileg a Suttogás a sötétben volt a kiinduló, de igazából semmi köze hozzá, a barlangi lények a Mi-Gok akarnának lenni, de inkább olyanok mint valami denevér-keselyű-csirke hibrid muppet figurák.

…és végül megnyílik az utolsó kapu is, a Nekronomikont tároló szekrény mögött…

 

Az biztos hogy nagyon beteges, nagyon szaftos, tocsogós a filmet kapunk Yuzna-éktől, olyan mintha  David Cronenberg és Clive Barker retardált, szerelemgyermeke lenne, aki Lovecraft szellemében fogant. A rendező imádja a naturális, obszcén, bizarr átalakulásokat, lényeket, szörnyeket, és sajnos itt sem fogja vissza magát. Az effektek fantasztikusak, honorálta is az olasz Fantafestival 1994-ben.Egy-két helyen azért kilóg a lóláb, főleg a számítógépes effekteknél, de azok sem rémesek, csak ügyetlenek. A színészek kellemesek, arcuk ismerős. Maga a film témája, és ahogyan kezeli, kifejezetten érdekes. Halál, halhatatlanság, a holtak életbentartása, no meg a születés, és az újjászületést. Mindegyik történet más szempontból közelíti meg ezeket a dolgokat, akár csak érintőlegesen. A halál egy formája az elmúlás, ezáltal a múlt konzerválása a halhatatlanság egy formája. Az első történetben a múlt egy búcsúlevélben kerül elő, a másodikban is a riporter a múltat abajgatja, a harmadikban pedig mitologikus szinten van jelen. Érdekes egyébként még a szegmensek közötti kapcsolatok, például az első történet főszereplőjének a neve: De La Poer, a másodiknak a riportere, aki által a történetet megismerjük: Dale Porter. Kicsit csalódás, hogy a harmadikban csak egy Paul nevezetű szereplőnk van, és gyenge asszociációnak hangzik, de azért neki is komoly szerepe van: az ő elrablása által ismerjük meg a Hentest. Mindegyik történet egy-egy házhoz köthető, amin belül egy újabb történetet ismerünk meg. Az első részben az élethez a vér, a másodikban a gerincfolyadék, a harmadikban pedig a csontvelő játssza a szerepet. Ha az első részben lett volna egy magzat, még az is egy erős vonal lenne, de a születés ott csak a halálból való visszatérés, és később a lelki újjászületés formájában jelenik meg. Úgy vélem Mr. De La Poer egy katarzist él meg, és miután legyőzte a szörnyet, és talán a bűntudatot is, halott neje miatt. Isten is érdekes módon jelenik, illetve nem jelenik meg: Az első fejezetben Jethro megtagadja Istent, a másodikban Dr. Madden, mint tudós, nem is hisz benne szerintem, végül a Hentes a katakombákban találja meg azt az istent, akit követni tud, ahol a régmúltban mindenki Hentes volt… Az első történetben a halál megtagadása után, rituáléval kelnek természetfeletti módon "életre" az emberek, a másodikban a tudomány segítségével szerez örök "életet" a doktor úr, a harmadikban pedig… nos, a denevérparaziták a testükben konzerválják mások agyát, hogy az örökké "élhessen", és ezen tudások a Nekronomikon segítségével jönnek létre. És ne feledjük… Lovecraft is megszerzi a Nekronomikont, és bizony, ő is halhatatlan, és örökemlékű lett művei által.

Vidra Gyula

Ne hagyd ki ezeket se!

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...