Polaris

Feltöltve: 2016/05/08
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Howard Phillips Lovecraft rövid története a Polaris, 1918-ban íródott. Pontos adat nem lelhető fel arról, hogy az év melyik időszakában készült el a művel, legvalószínűbb a tavaszi vagy esetleg nyári időszak, egyes helyeken – bár kérdőjelesen -, a májust jelölik meg, de ez a feltételezés több mint valószínűleg hibás. Nyomtatásban először 1920. decemberében jelent meg, a The Philosopher amatőr folyóiratban, amit Alfred Galpin szerkesztett.

Később újra megjelent a National Amateur 1926-os májusi, a Fantasy Fan 1934-es februári, majd a Weird Tales 1937-es decemberi számában is. Ebben a magazinban a Polaris nem kapott illusztrációt – tény, hogy valóban rövid történet, az eredeti mindössze 1.530 szóból áll -, de megmutatkozik Farnsworth Wright főszerkesztő felhőtlennek semmiképpen nem mondható kapcsolata is Lovecarftel. A történet másfél oldal terjedelmű, viszont ahhoz, hogy a végét, pontosabban az utolsó 9 sort el lehessen olvasni, a 751. oldalról a 759. oldalra kell lapozni.

Lovecraft 1918. májusi 15-ei, Maurice W. Moe részére írt hosszú levelében említi meg az egyik álmát:

“Several nights ago I had a strange dream of a strange city–a city of many palaces and gilded domes, lying in a hollow betwixt ranges of grey, horrible hills…. I was, as I said, aware of this city visually. I was in it and around it. But certainly I had no corporeal existence.”

Valószínűleg ez után a levél után nem sokkal született meg a Polaris, ezért is feltételezhető, hogy a májusi dátum nem helytálló, de teljesen ki sem zárható. A történet az Álom-ciklus első „darabja”, amiben is először jelenik meg a „Pnakotikus-kéziratok”, ami később a Cthulhu-mítosz egyik ikonikus eleme lett. Kritikusok szerint a Polaris az egyik leginkább önéletrajzi történet, mert megjelennek benne Lovecraft érzései, viszonyai, gondolatai. Frusztráltság, a haszontalanság érzete, az első világháború és a történetben szereplő katona kapcsolata, Lovecraft egészségi állapota.

Magyar kiadásban a Polaris először a Lazi kiadó „Az álom fala mögött” válogatásban jelent meg, amit Bihari György fordított, később a Szukits kiadó Howard Phillips Lovecraft összes művei sorozat első kötetében jelent meg.

Ne hagyd ki ezeket se!

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...