Charles Dexter Ward esete, a két filmes feldolgozással – ajánló

Feltöltve: 2016/05/15
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Kivételes alkalom ez a vasárnap, mert ezúttal nem egy, hanem két filmet is be fogok mutatni, amik a “The case of Charles Dexter Ward” című Lovecraft kisregényt dolgozták fel. Ez a két film a The Haunted Palace (1963) és a The Resurrected (1991).

The Haunted Palace

Az első adaptáció, és első Lovecrafti mozi is egyben a The Haunted Palace (A kísértetkastély) ami 1963-ban készült, a legendás Roger Corman rendezésében, és nem kisebb ikon játssza benne a kettős főszerepet, mint Vincent Price. Még Lon Chaney Jr. is feltűnik benne, mint a gonosz Curwen szövetségese, Simon Orne. Bizarr módon a mozit Edgar Allan Poe történetként próbálta eladni a gyártó, az American International Pictures, a rendező kérésének ellenére. Corman több Poe történetet feldolgozott már, amik nem véletlenül lettek klasszikusok, izgalmas lett volna ha több Lovecraft is kikerül a keze alól, hasonló minőségben. Az emberek az IMDB-n egészen tekintélyes 6,8-as pontnyi csillaggal jutalmazták, a Rotten Tomatoes által összegyűjtött, ezúttal kevésbé szőrős szívű kritikusai pedig 71%-al. Meglátjuk majd én milyennek értékelem, főleg úgy, hogy a történetet gyökeresen megváltoztatták, és még egy szomorú érdekesség: Charles Beumont, a forgatókönyv készítője, aki több The Twilight Zone epizódohoz is írt történetet, igen elismert szerző volt, 34 éves koráig, amíg el nem hatalmasodott rajta egy általa csak “misztikus agyi betegség”-nek nevezett kór, ami miatt a mentális állapota, és egészsége elkezdett rohamosan romlani, míg végül 38 éves korában elhunyt, olyan állapotban, mintha több évtizedet öregedett volna.

Rendezte: Roger Corman
Írta: Charles Beaumont

Főbb szerepekben:
Vincent Price: Joseph Curwen/Charles Dexter Ward
Debra Paget: Anne Ward
Frank Maxwell: Dr. Marinus Willet/Priam Willet
Lon Chaney Jr.: Simon Orne
Milton Parsons: Jabez Hutchinson

The Resurrected

Az 1991-ben elkészült The Resurrected (A feltámasztott) is fel tud mutatni egy jó nevet, Dan O’ Bannon személyében, akinek olyan filmeket köszönhetünk forgatókönyvíróként mint az Alien, Screamers vagy a The Return Of The Living Dead, de például a Total Recall-nál is bábáskodott. A történetet Brent V. Friedman és O’Bannon külön-külön írták, míg fel nem fedezték hogy ugyanazon dolgoznak, így együtt ötölték ki a a történetet, hogyan is vigyék filmre, aminek az eredménye jobban hasonlít az eredetire, mint a Corman féle próbálkozás. Friedmanhez köthető a Nekronomikon antológia, amiről már korábban írtam, és az egy évadot megélő, 2002-es reinkarnációjú The Twilight Zone is. Egyéb munkáiról jobb szót nem ejteni. Bár a történet kicsit közelebb áll az eredetihez, mint a Corman féle verzió, az eredeti sztori itt is csak ihlett forrás volt, de legalább jelzik hogy honnét is származott. Moziban extrém rövid ideig mehetett, mert a wikipedia szerint vetítették egy darabig, de az IMDB szerint pedig nem is volt szélesvásznon, csak videón jelent meg 1993-ban. Ettől függetlenül az IMDB közönsége itt is nagyvonalú, a 6,5-es értékeléssel, és a Lurker in the Lobby című lovecrafti filmekkel foglalkozó könyv szerint az addigi egyik legjobb feldolgozással állunk szemben.

Rendezte: Dan O’ Bannon
Írta: Brent V. Friedman

Főbb szerepekben:
Chris Sarandon: Charles Dexter Ward/Joseph Curwen
John March: John Terry
Jane Sibbett: Claire Ward
Robert Romanus: Lonnie Peck

Konkluzió

Ezeket az alkotásokat teljesen felesleges összehasonlítani, hiszen ennyire két eltérő filmet nehéz összehozni, ugyanazon alapanyagból. Az egyik film klasszikus lett, a másik bukás. Az egyikben a korszak legjava, a másikban pedig a B kategória legjava jelenik meg. Az egyik hűtlen volt, a másik hűséges. Viszont ami mind a kettőre igaz: relatíve jó filmek, hatalmas potenciállal, amiből nem lett semmi, és egyikre sem hivatkoznak a Lovecrafti filmes közösségben. Javasolnám-e őket megnézni? Persze! Az egyik egy izgalmas kosztümös film, a másik pedig egy modern effekt, és vér orgia, és ami az egyiknek nem jött be, az a másiknak szinte sikerült.

Vidra Gyula

A két film részletes bemutatója, ma délután fog megjelenni a The Black Aether-en, két különálló elemzésben.

 

Ne hagyd ki ezeket se!

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...