Stephen E. Fabian

Feltöltve: 2016/06/14
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Stephen Emil Fabian 1930-ban született és először elektromérnökként dolgozott, de az 1960-as években elkezdett különböző fanzine illusztrációkat készíteni, és végül 1973-tól professzionális grafikusként tartják számon. A legszebb az egészben, hogy ez a folyamat önképzés része volt, autodidakta módon tanult. Legtöbb munkáját az Amazing Stories, Fantastic és a Galaxy Science Fiction részére készítette, jellegzetes stílusát magyar kiadásokból is ismerheted.

Természetesen számos Lovecrafti kiadványban is közreműködött, legismertebb talán a The Occult Lovecraft, az 1975-ben kiadott 40 oldalas magazin, amiből összesen 999 darab készült, még ma is beszerezhető nem is olyan drágán, bár egy dedikált példánynak azért már elkérik az árát. A másik fontos fanzine a Crypt of Cthulhu, ami az Esoteric Order of Dagon amatőr kiadói egyesület alatt jelent meg, majd később Robert M. Price adta ki hivatalosan 1981-től, Fabian honlapján számos borító, illusztráció elérhető.

Külön kiemelném a hivatalos honlapot – ami annak ellenére, hogy az iszonyat mennyiségű tartalmat ömlesztve közli, és a legkisebb mértékben sincs kategorizálva -, mert hihetetlen részletes, szinte minden galériában szereplő alkotás mellé van egy leírása, a gondolatokról, technikáról, keletkezésről.

Stephen Fabiant kétszer jelölték a Hugo Award for Best Fan Artist, és hétszer a Hugo Award for Best Professional Artist díjra, 2006-ban World Fantasy Award for Life Achievement életműdíjat kapott, persze ez koránt sem a teljes lista jelöléseiről, az 44 tételből áll.  A 86 éves művész még ma is él, és honlapjáról töménytelen mennyiségű alkotást rendelhetsz tőle – most fogsz röhögni –, potom 10(!) dolláros áron!

 

Ne hagyd ki ezeket se!

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...