Dagon, 1917

Howard Phillips Lovecraft egyik talán legismertebb műve a Dagon, 1917 júliusában készült el. A történet először a Vagrant magazinban jelent meg 1919 novemberében, majd újra megjelent a Weird Tales magazin 1923 októberi és 1936 januári számában. A történet W. Paul Cook ösztönzésére születet, aki miután elolvasta Lovecraft fiatalkori írásait, javasolta neki, hogy folytassa a fikciós írást.

A történetben a név nélkül szereplő narrátor, öngyilkosságra készül, mert nem tudja feldolgozni azt, amit látott, mikor megszökött német fogva tartóitól a Csendes-óceánon, és a vízből ismeretlenből előbukkanó szigeten kötött ki. Miután az őrület szélére sodródva megmenekül a szigetről, pénze elfogy, nem tudja tovább fizetni morfiummámorát, ezért írja búcsúlevelét, ami egyben a történet is.

Bár a történetet Lovecraft egyik álma inspirálta, de ismét történelmi alapokhoz nyúlt, az ősi filiszteusok legendáira utal, mikor a főszereplő meglátogat egy entomológust és felteszi neki kérdéseit a Halistenről. Természetesen választ nem kapunk. William Fulwiler kritikus kiemeli, hogy a Dagon-t Irvin S. Cobb Fishhead története inspirálhatta, ami egy furcsa halszerű emberről szól. Lovecraft a Természetfeletti rettenet az irodalomban esszéjében külön meg is említi Cobb művét:

“Még tovább viszi a kísértethistóriák hazai hagyományát a tehetséges és sokrétű humorista, Irvin S. Cobb, kinek mind korábbi, mind jelenlegi munkái közt találni néhány remekbe szabott rémtörténetet. A Halfejű, e korai gyöngyszem vészes hatásossággal mutatja be egy hibrid idióta és egy magányos tóban élő furcsa hal között fennálló természetellenes atyafiságot, és a megtorlást, amivel a vízi lény végül bosszút áll kétlábú rokonának gyilkosán.” – Galamb Zoltán fordítása

Fulwiler arra is kitér, hogy Lovecraft ugyan csak meríthetett Edgar Rice Burroughs: At the Earth’s Core novellájából, amiben egy ősi, ember előtti faj egy nap felemelkedik, és leigázza az emberiséget.

A Dagon-t nem mindig sorolják a Cthulhu-mítoszhoz, van aki szerint attól elkülönül, ám még is az első olyan történet, ami felvezeti a Cthulhu-mítoszt. Számos hasonlóságot lehet felfedezni, ha összehasonlítjuk a Dagon-t és a The Call of Cthulhu-t. Mind a két történetben a Csendes-ócánon egy olyan, addig és azután sem ismert szárazföld darab emelkedik ki a vízből, aminek az oka egy földrengés lehetett. Mind a két helyszín az emberiség előtti korból származhat, amit eonokkal ezelőtt temetett maga alá az óceán. Ugyan csak szembetűnő egyezés, hogy a történet szereplői olyan tengerészek, akik a Csendes-óceán ismeretlen területére kerültek és miután megtörténik a felfedezés, az istenség felfedi magát, a végleges őrület vár szereplőkre, akik egy-egy levélben próbálnak megszabadulni a gondolataikat fogva tartó emlékektől. S. T. Joshi és David E. Schultz akik együtt kutatják Lovecraft örökségét úgy vélik, a The Call of Cthulhu valójában a Dagon „felújított változata”.

A Dagon magyarul először az 1999-es Dagon árnyai kötetben jelent meg Szántai Zsolt fordításában, ezt követte a 2001-es Árnyak a kapu előtt gyűjtemény a Lazi Könyvkiadótól, a fordítást Tóth Máté készítette, majd a Szukits kiadó Howard Phillips Lovecraft összes művei 3. kötetében jelent meg 2005-ben és 2012-ben ismét Szántai Zsolt fordításában.

Tomasics József

mm
"Abban hiszek, hogy bennünk magyarokban, olyan kreatív alkotói potenciál van, amit jóvátehetetlen hiba lenne elpazarolni, nem engedni kibontakozni."
Az oldal tetejére