Dagon – szubjektív elemzés

H.P. Lovecraft legkülönlegesebb munkái közt szerepelnek a rövid, ugyanakkor tartalmas novellák, elbeszélések, melyeket körülleng a halvány szűrrealitás, mégis tapinthatóvá teszi a földöntúlival történő találkozás élményét. Eleve a felfoghatatlan csillagászati távlatok mögött, a téren és időn túl megbúvó, vagy éppen onnan érkező entitásokról szóló rémtörténetei azok, amelyek népszerűvé tették őt. Ilyen jellegzetességekkel bír a Dagon című írása is, amelynek megalkotásakor – szokásához híven – egy álmából merített ihletet.

Lovecraft rémtörténeteiben gyakran használt olyan elemeket, melyek növényi- vagy állati eredetre, azok ősformáira utalnak. Az Őrület hegyeiben például vak, albínó pingvinek jelennek meg, mint a pingvinfélék ősei. Dagon, a Föld tengereiben uralkodó deitás az író egy jellegzetes teremtménye. Lovecraft merített a babiloni hitvilágból is, de természetesen az istenség küllemét a legszívesebben használt eszköztárából, a földi (többnyire tengeri) állatok tulajdonságaiból építette fel. A”létező” mezopotámiai istenség feltehetőleg a gabona és a hal istene volt. Előbbi a termékenység szimbóluma, utóbbi a sokasodásé. H. Schmökel szerint Dagont eredetileg nem ábrázolták haltestűként. Csak jóval később, a tenger menti Fönícia népének hitvilága befolyásolta jelentős mértékben az ikonográfiáját.

A történet – melyet Lovecraft felnőtt évei hajnalán írt – egy igen őszinte és lesújtó, ugyanakkor az írótól nem szokatlan vallomással nyit. A narrátor kinyilvánítja, hogy élete az éjszaka véget fog érni. Emellett említést tesz arról is, hogy pénze és az abból vásárolt szer hamarosan elfogy, így képtelen lesz szembesülni az elviselhetetlen létezéssel.

A Világháború tengeri frontjának áldozata egy mentőcsónakban jutott el arra a szigetre, ahol megtébolyult. Partra érését követően egy nyákos mocsár kellős közepén találja magát, melyen csak később, a szikkadt sár megszáradásakor képes átkelni. A partot elmondása szerint belengte a döglött hal szaga. Elmélete a bizarr helyszín létezésére, és egyáltalán a saját megmenekülésére a következőképpen szól:

“Mintha valami példa nélküli vulkanikus tevékenység következtében az óceán medrének egy része fellökődött volna a felszínre; mintha ily módon láthatóvá váltak volna azok a földdarabok, amelyek ki tudja hány millió éven át felbecsülhetetlen mélységekben, irdatlanul vastag vízréteg alatt rejtőztek.”

Az idézett sorok adják a “lovecrafti ismeretlent”, azaz az író történeteiben meghatározó szerepet játszó körülményt, mely elhiteti az olvasóval: amit olvasunk, annak nem szabadott volna megtörténnie. Akárki nem képes találkozni azzal, amivel a megtört narrátor kénytelen volt farkasszemet nézni, mivel az az eset a véletlen következménye, és ha nem következett volna be, nem lenne módunk tudomást szerezni a vészterhes vallomásról.

Ahogy az utazó továbbhalad, egy kimunkált, fehér monolithoz ér (szintén Lovecraft egyik visszatérő motívuma). Ezt a feltehetőleg intelligens lények alkotta építíményt hieroglifák tarkítják, amelyek különböző tengeri lényeket ábrázolnak, többek között az Árnyék Innsmouth fölött című műből ismert mélységlakókat, amint egy cathalra vadásznak.

A mű legmeghatározóbb része a titáni méretű hal-lénnyel való találkozás, mely a narrátor megháborodásához, a vallomástételhez, és tulajdonképpen végső soron a halálához vezet. Az ezt leíró bekezdés meglehetősen tömör. Keveset sejtető, de talán így van ez jól. A jelenet érzékletesen mutatja, milyen élmény lehet szembesülni valami emberfelettivel; A ténnyel, hogy jóval nagyobb hatalmak munkálkodnak a bolygónkon, melyet mi, az emberiség magunkénak hiszünk. A narrátor saját létezés-élménye (utalva a mű első soraira) egyértelműen a földöntúlival, az emberfelettivel való szembesülés okán válik elviselhetetlenné. S.T. Joshi erről így vélekedik:

“Sok történetében a borzalom csupán a rádöbbenés arra, hogy valami természetfeletti történt, vagy hogy az emberiség többé nem tekinthető a Föld uralkodó fajának. Viszont ez a felismerés önmagában is megszabadító lehet, mivel jobban érzékelteti helyünket a Világegyetemben, mint a hamis felfogás, amit a vallás mutat. Bizonyos mértékű alázat a bolygón betöltött helyzetünkre nézve mindig örvendetes fejlődésnek számít.”

Úgy vélem, ha a Dagon stílusát vizsgáljuk, egyértelműen a “kozmikus horror” műfajába kellene sorolnunk. Az interjúban Joshi nagyszerűen jellemzi az említett zsánert:

“A kozmikus horror nem pusztán az univerzum mérhetetlenségének ábrázolására utal, hanem az emberiség jelentéktelen pozíciójára a világűrben.”

Egyes elméletek szerint a műben felbukkanó óriási, Küklopsz-szerű halteremtmény nem maga Dagon, bár méretéből és fellépéséből kiindulva sokak számára nem lehet más, mint a Halisten. Ugyanakkor már az a tény, hogy a titáni entitás fölött is áll még valaki, önmagában is borzasztó elképzelés, és ez a típusjegy az, ami egyedivé és utánozhatatlanná teszi Lovecraft munkásságát.

Cotter Blackstone

Ez is érdekelni fog!

TBA 2016/10/03 – 10/09 10.03. - Sajátos filmfeldolgozást kap H. P. Lovecraft Hypnos című novellája. Az eredeti novella baráti k...
Will Hart Flickr galéria Will Hart már régi motoros Lovecrafti körökben, ebből adódóan számos olyan eseményen rés...
Micro Aether 2016/Augusztus – Letöltés A nyár utolsó hónapja sem maradt mini novellák nélkül, hét darab rövid történetet o...
mm
"Abban hiszek, hogy bennünk magyarokban, olyan kreatív alkotói potenciál van, amit jóvátehetetlen hiba lenne elpazarolni, nem engedni kibontakozni."
Az oldal tetejére