Ambient ajánló misztérium jeligéjére

Feltöltve: 2016/07/05
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Musica Cthulhiana

A Musica Cthulhiana két titokzatos német zeneszerző projektje, akik Lovecraft történetei által ihletve készítenek szerepjátékokhoz zenét. Önmagukat dark-ambient, doom-jazz, és elektromos horror stílusokba sorolják. Minimális melódiákkal és furcsa zajokkal dolgoznak, de kifejezetten fogyasztható zenéket írnak. Idáig négy CD-t és pár kislemezt adtak ki, több daluk a honlapjukról ingyenesen letölthető, illetve a Bandcamp oldalukról, de természetesen a YouTube is tartalmazza jó pár felvételüket. Nem csak játékhoz, de inspirációhoz is ajánlom őket.

Az alábbi dal nem csak a „Megnevezhetetlent” idézi fel, de még a Twin Peaks sejtelmes világát is.

 

 

The Seal of R’Lyeh

Nem kevésbé izgalmas a szintén titokzatos, de legalább önmagát elnevező Kezaiah Meysonak a projektje, aki egy obskúrusabb, szintetikus black metálos szemszögből készíti a dalokat. Az előadó neve ismerős lehet, nevét Keziah Masonről mintázta, aki a „The Dreams in the Witch House” antagonistája volt. Igen „változatosak” a dalok, hol emelkedettebb, hol minimalistább, de az egészre jellemző valamiféle nyolcvanas évekbeli horror zenei hangulat. Miközben az ember hallgatja, és behunyja a szemét, tényleg egy rég elhagyott templomban, vagy egy földalatti kultusz közepén találja magát. Izoláció, egyedüllét, borzongás, horror. Ha csak pár szóban kellene jellemeznem a görögországi „dungeon ambientet”. A The Seal of R’Lyeh limitált CD-n illetve kazettán is árulja szerzeményeit, amiket H.P. Lovecraftnak és a többi „Yog-Sothohi” írónak ajánl. Nem ajánlom randi zenének, de ha tetszik a kiszemeltnek, már tudhatod, hogy ő az Igazi.

Talán az egyik legnyomasztóbb és legdisszonánsabb dal, amiben hiába akadnak dallamok is, azok is hidegrázósak.

 

 

Vidra Gyula

 

Ne hagyd ki ezeket se!

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...