„Az 1946-os születésű Ramsey Campbellt lényegében a modern brit horrorirodalom koronázatlan császáraként ismerik el az elemzők. Az író valahogy sosem ért el olyan népszerűséget, mind hasonló korú pálya- és honfitársai, mindenekelőtt Herbert és Barker, jelentőségét azonban a műfaj ismerői egyként hangsúlyozzák. (…)”
A fenti sorokat Molnár András írta Ramsey Campbellről, anglia vezető horror írójáról, aki 8 évesen már H. P. Lovecarft novellákat olvasott, első írásait pedig 11 évesen készítette. Tíz éven át, egészen August Derleth halálig leveleztek egymással, és a The Church in High Street című novelláját, amit Lovecraft hatására írt, Derleth meg is jelentette a Dark Mind, Dark Heart válogatáskötetben. Ez volt első megjelenése Cambellnek.
Ebben a bejegyzésben azonban nem Ramsey Campbell írói tehetségét, hatását a horror műfajra fogom elemezni, hisz Molnár András ezt nagyszerűen – a tőle megszokott alapossággal – bemutatja itt, itt és itt.
Ugyan is Campbell a 1980-as évek elején ajándékba adott kettő darab vázlatfüzetet J. K. Potternek a nagyszerű illusztrátornak, aki nagy becsben tartotta és meg is őrizte őket. Nagy szerencsénkre Potter nem a fiók mélyén őrzi a füzeteket, beszkennelte az oldalakat és közzé tette honlapján a képeket.
Potter a kék és fekete töltőtollal készült rajzokat a primitív művészethez vagy egy őrült művészetéhez hasonlítja. Bármennyire is tűnnek első pillanatra ákombákom rajzoknak az alkotások – technikailag valóban azok -, ha megnézed őket, nagyon hamar feltűnik, hogy ezeknek a rajzoknak bizony több tartalmuk van, nem csak egy unatkozó gyermek firkálmányai. Egy részük saját kútfőből ered, saját álmot, érzést vagy ötletet ábrázol, de van köztük több olyan is, ami egy író történetét jeleníti meg. Érdemes elolvasni a rajzok címeit is (Evil is only in the Mind, The World of Sleep, Premature Burial, The Shadow of the Creeds by Night), Campbell nem fukarkodott az erős szavakkal. Az, hogy ezek a rajzok gyermekkorából származnak, még hangsúlyosabbá teszik az alkotásokat. Bár ha figyelembe vesszük, hogy anyján – aki az írásra ösztönözte – elhatalmasodott a paranoia és skizofrénia, illetve, hogy Campbell egész gyermekkorától fogva rémtörténeteket és kísértethistóriákat olvasott, talán érthető az örült művészet.
Véleményem szerint azonban sokkal nagyobb jelentőségük van a képeknek annál, hogy azon gondolkodjunk vajon kinek vagy minek a hatására készültek az alkotások. Hatalmas inspiráló erővel rendelkeznek – számomra legalább is -, egyszerűségükkel képesek átadni a bennük rejlő őrületet, de legfőképp bizonyságot adnak arról, hogy a jelentéktelennek tűnő gondolatokat sem szabad veszni hagyni, akár egy tollal készített vázlatból is születhetnek zseniális alkotások.
A teljes galéria J.K. Potter oldalán érhető el.
Tomasics Jószef
