He – szubjektív vélemény

Howard Phillips Lovecraft több alkalommal is kijelentette, hogy a jó rémtörténet a hangulattal fogja meg az olvasót és nem a cselekménnyel. A helyes hangulat megteremtése az az eszköz, ami képes elérni azokat a bizonyos sötét gondolatokat.

„A hangulat, és nem a cselekmény a rémtörténet elsődlegesen megkívánt alkotóeleme. Valójában a rémtörténet legfeljebb egy bizonyos fajta emberi kedélyállapot életszerű ábrázolása lehet.”

Én személy szerint ezért szeretem különösen Lovecraft azon rémtörténeteit (is), amikben a végtelen hosszúnak tűnő, többszörösen összetett mondataival mutatja be a környezetet. Legyen az akár a kilencedik bolygó egyik fennsíkja, vagy akár egy olyan nagyváros, ahol a kezdeti sikeres időszak után egyedül marad egy emeleti garzonban, egy olyan környéken, aminek csupán a látványa is elborzasztja. Mindig is csodáltam azt a tehetségét és zsenialitását, aminek hatására nem kellett többet olvasnom egy-egy történetből, mint két mondatot, és már is a helyszínre tudtam képzelni magam, és gyakran azon kaptam magam, hogy már nem is a novellát olvasom, gondolataimmal nem tudtam elszakadni egy helyszíntől, hiába is sodródott a történet már másik irányba.

Lovecraft egy egész éjszakán át tartó New York-i séta után kompra szállt 1925 április 11-én, elutazott Elizabeth, New Jersey városába, vett magának egy 10 centes jegyzetfüzetet és a Scott Parkban megírta a He című novelláját. Lovecraft és a Kalem Club tagjai – a Kalem Club egy irodalmi alkotói kör, amit Lovecraft alapított New Yorkban barátaival, a nevét Lovecraft találta ki és azért lett Kalem, mert az alapító tagok vezetéknevei K, L vagy M betűvel kezdődtek -, számos alkalommal tettek éjszakai sétákat New York sikátoraiban, és ezek a séták nem egyszer váltak inspiráló forrássá. Lovecraftet elvarázsolták New York utcái, a parkok, a terek az égig érő épületek, élvezte az éjszakai sétákat. Ezeknek a sétáknak a lenyomata érződik a He első bekezdéseiben, ahol Lovecraft költői szépséggel írja le a várost, még ha ezek nem is feltétlenül pozitív gondolatok. Ám hamarosan elérünk ahhoz a kiábránduláshoz, ami menthetetlenül is sodorja a fiatal költőt ahhoz, hogy feladja nagyra törő vágyait, gondolatait.

Ahogyan a csalódás és kiábrándulás elérte Lovecraftet is, mikor 1925 újév napján, felesége Sonia Greene elköltözött Cleavlend-be egy munkalehetőség miatt. Lovecraft ekkor kényszerült az említett egy szobás garzonba a Clinton Street 169-be, Brooklynban. Ez volt a Red Hook pereme.

„És a remélt versek helyett csak borzongató sötétség és kimondhatatlan magányosság jött és végül megláttam azt a félelmetes igazságot, amit eddig még senki nem mert kimondani(…)”

Talán túlságosan is merész gondolatnak tűnhet, de én nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy Lovecraft nem csupán a Red Hook, mint utcarész által keltett csalódottságát írta bele önmaga főszereplésével a novellába, nem a remélt írói áttörés elmaradását csempészte a történetbe, önmagát költőként mutatva, hanem magánéleti bukását és az általa érzett csalódott szégyent fogalmazta meg. Azt, hogy házassága zátonyra futott, feleségével elhidegültek egymástól és annak munkája miatt szinte nem is találkoztak. A sorok közt érződő bánat azt sugallja nekem, hogy Lovecraft, a főszereplő karrierje, költői sikerei alatt – bármennyire banálisnak is tűnik -, a felesége iránt érzett fellángolt szerelmet érti, aminek kedvéért szembement nagynénje akaratával és szeretett szülővárosát is elhagyta. A szerelem elhalványodott, a pár eltávolodott egymástól érzelmileg és fizikailag is, nem maradt más Lovecraft számára csak a „borzongató sötétség és kimondhatatlan magányosság”. Egyedül élt egy számára visszataszító környezetben, számára nem kívánatos emberek közt, szülővárosába azonban nem tudott visszatérni, nagynénje és a megfutamodással kézen fogva járó szégyen miatt. A költő elveszítette az ihletet, Lovecraft pedig elveszítette az egyetlen nőt életében.

„Ezzel a vigasszal még néhány verset is írtam, és még mindig visszatartottam magamat attól, hogy hazatérjek az enyémekhez, hiszen ez hitvány megfutamodás lett volna.”

Kimondatlanul is tudom, hogy nem ilyen „elemzésre” számítottál, hisz ez az írás merőben eltér az eddigiektől. Azonban nagyon fontosnak tartom felhívni arra a figyelmedet kedves olvasó, hogy nem kell, nem szabad a gondolataidat, a képzeletedet korlátok közé zárni, hagyni kell, hogy olyan érzetek merüljenek fel benned, amik akár teljes mértékben eltérnek az addig megszokottól, vagy elfogadottól. Howard Phillips Lovecraft sokkal összetettebb személyiség volt annál, hogy továbbra is beskatulyázzuk a mizantróp szerepkörbe. Különc egyénisége mindig is, és biztos vagyok benne, hogy továbbra is furcsa elméletekhez fog forrás biztosítani, ám el kell ezektől vonatkoztatni és csak arra kell koncentrálni, amit a történet neked elmesél.

Tomasics József

Az idézetek, Galamb Zoltán és Gálvölgyi Judit fordításaiból származnak.

mm
"Abban hiszek, hogy bennünk magyarokban, olyan kreatív alkotói potenciál van, amit jóvátehetetlen hiba lenne elpazarolni, nem engedni kibontakozni."
Az oldal tetejére