The Other Gods – szubjektív vélemény

Nincs könnyű dolgom, mikor H. P. Lovecarft Álom-ciklusába tartozó történetről kell írnom, mert be kell valljam, nem éppen a kedvenceim. Munkásságának azonban jelentős részét teszik ki a ciklus darabjai. A The Other Gods pont az egyik olyan története, amit akár lehet az Álom-ciklus egyik fontos darabjának tekinteni, amiért először bukkannak fel benne olyan nevek, mint Kadath, vagy Hsan, ugyan akkor mondanivalójával és lezárásával még is eltér a Lovecrafti művektől.

„(…)lenyűgöző és ábrándos világok megalkotásának területén vetélytárs nélkül áll Edward John Moreton Drax Plunkett, Dunsany tizennyolcadik bárója, kinek novellái és rövid színdarabjai szinte egyedülálló színt visznek irodalmunkba. Egy új mitológia és meghökkentő folklór megalkotójaként Lord Dunsany a fantasztikus szépségek különös világának elkötelezettje, a durva és visszataszító hétköznapi valóság elleni küzdelem élharcosa.”

Lovecraft soha nem titkolta – egy tájékozott olvasó előtt nem is tudta volna -, hogy munkásságára mennyire hatással voltak Dunsany történetei is, milyen sokban inspirálták. Magát az Álom-ciklust is és annak részei is formálódtak az ő hatására, ám érdekes módon, önmaga sem nyilatkozott ezekről mindig pozitívan. 1931 június 19-én J. Vernon Shenernek írt válaszlevelében, a kérdésre, hogy melyik írását tartja kedvencének, Lovecraft kiemeli Dunsany hatását is.

„Nem különösebben szeretem az ultrafantasztikus történeteket, melyeket Dunsany szélsőséges hatása alatt alkottam – A fehér hajót, stb. – (…) A legjobb mű, amit ebben a rövidre szabott, álfolklór stílusban alkottam Az Ulthar macskái (1920) volt(…)”

Ekkor már megírta a The Dream-Quest of Unknown Kadath novellát is, ami az Álom-ciklus leghosszabb darabja és Randolph Carter leghosszabb kalandja is egyben, és amit a mai napig egyik legjelentősebb műveként említenek a rajongók. Ám Lovecraft a felmerült kérdéssel kapcsolatban meg sem említi az Álom-ciklus darabjait, csupán a sorozatból legjobban sikerült alkotást, emeli ki a The Cats of Ulthar-t. Ezek után már csak egy történetet írt, ami a sorozat része, a Through the Gates of the Silver Key megírásában E. Hoffmann Price volt a társa. Megjegyzem, hogy az összes kutatási anyag alapján Lovecraft a The Quest of Iranon történetet tartja a legjobb Dunsany hatására írt novellának.

Jason Thompson: Dremland

Ezzel a – be nem tervezett – kitérővel az Álom-ciklusról csupán azt szerettem volna érzékeltetni, hogy Lovecraft másként tekintett erre a sorozatra, mint a többi rémtörténetére. A több mint 10 darabból álló sorozatból egyet sem emel ki kedvencnek, bár a cikluson belül meg van a saját kedvence. Ennek ellenére következetesen nem szakad el Álomföldtől és visszatér szereplőivel, helyszíneivel és istenségeivel. Kijelenteni nem jelenthetek semmit, de véleményt természetesen szabadon formálhatok. Érzelmi okokból alakult ki az Álom-ciklus, melynek kiteljesedéséhez Dunsany művei adtak további ihletet, és ezzel eltér a többi rémtörténet mondhatni pontosan megfogalmazott szabályaitól.  Ezt a vonalat vette fel Lovecraft korai írásaival 1918-tól 1921 elejéig, ezekbe a történetekbe írta meg legtöbbször elvágyódását és írta bele – kimondatlanul is -, saját magát, ezt a vonalat folytatta pár év kihagyás után, és újabb szünet után zárta le 1933-ban a Through the Gates of the Silver Key. Észrevehető, hogy az 1927-ben elkészült Supernatural Horror in Literature esszéje után, amiben mesterien fogalmazza meg a rémtörténet írás „elveit és alapjait”, elmaradnak az Álom-ciklus újabb darabjai.

A The Other Gods még egy olyan sajátossággal rendelkezik, ami számomra furcsának tűnik – ha figyelmen kívül hagyom a fenti gondolatokat -, mert Lovecraft ebben a történetben egy tanmesét fogalmaz meg az önhittségről és nagyravágyásról, ami tőle szokatlan dolog. A történetben nem az a furcsa, hogy az egyik szereplő olyan negatív jellemvonásokkal és tervekkel rendelkezik, ami miatt akár a negatív „hős” szerepét is ráaggathatnánk, hisz ilyen tulajdonsággal bőségesen rendelkeztek további karakterei is. Ami számomra szokatlanná teszi a novellát, az maga az erkölcsi bukás, amit Barzai túlzott becsvágya okoz, és amiből az olvasó tanulságot vonhat le.

Atal a tanítvány hátra marad, így nem válik az istenek haragjának áldozatává, hazatér zarándokútjáról és Ulthar pátriárkája lesz belőle. Az ő története nem végződik olyan visszafordíthatatlan erkölcsi vagy szellemi értékek elvesztésével, amik örökre befolyásolnák hátralévő – igen csak hosszúra nyúlt – életét. Tanulva mestere hibájából, kihasználva a zarándoklat adta felismerést, felemelkedik és Ulthar vezetőjévé válik. Ha szarkasztikusan akarnám ezt megfogalmazni, Atal össze teheti a két kezét, hogy nem jutott Lovecraft többi szereplőjének sorsára.

Tomasics József

mm
"Abban hiszek, hogy bennünk magyarokban, olyan kreatív alkotói potenciál van, amit jóvátehetetlen hiba lenne elpazarolni, nem engedni kibontakozni."
Ugrás a tetejére