The Thing on the Doorstep – szubjektív vélemény

Lovecraft kritikusai, és az irodalomtörténészek szerint a „Dolog a küszöbön” a gyengébb, középszerűbb írásaiból való, szerintük túl egyértelmű, melodramatikus és hiányzik belőle a kozmikus borzalom, annak ellenére, hogy fürdik a Cthulhu mítosz elemeiben. Tény, önmagához képest nem túl eredeti. A jó pár évvel korábban írt, de csak sokkal később kiadott „Charles Dexter Ward esete” is hasonló: leszámolás az elmegyógyintézetben, személyiségek felcserélése, és örök életre éhes varázstudók. Lehet azt hitte sosem fog megjelenni, de az ötleteket nem akarta veszni hagyni. Bevallom, én elfogult vagyok ezzel az írással, nekem az egyik kedvencem, és többek között ezt a novellát szoktam ajánlani az érdeklődőknek, ha meg akarják ismerni Lovecraft stílusát, világát, és a teljesen reményvesztett, pánikszerű narrációját. A történet bármikor bekerülhetne a „Világ legerősebb első mondatai” listába:

„Tény és való, hogy hat golyót röpítettem a legjobb barátom fejébe; ám jelen beszámolómmal reményem szerint mégis be tudom bizonyítani, hogy nem vagyok a gyilkosa.”

Daniel Upton visszaemlékezésein keresztül ismerhetjük meg a tragikus sorsú Edward Pickman Derbyt (egy újabb Pickman), aki miután elvesz egy delejező tekintetű lányt, Asenath Waite-t, egyre furcsábban kezd el viselkedni, elhagyja régi szokásait, és néha mintha nem lenne önmaga. Edward rajong a sötét, misztikus tudományokért, így imponál neki az önmagát varázslónőnek mondó Waite lány, akinek az Innsmouth-ból származó apja az okkult tudományok mestere volt. Upton tehetetlenül nézi végig, ahogy Asenath nem csak szellemileg, de szépen lassan testileg is a nő karmai közé kerül.

Lehetne ez egy metaforikus történet arról, ahogy Lovecraft idősödvén, látta ahogy környezete megkomolyodik, családot alapít, és szépen lassan egyedül marad, főleg miután a feleségétől az egyetlen nőtől az életében is elvált. Viszont itt nem Upton, hanem maga Pickman az alteregója a szerzőnek, elég csak végig olvasni az élettörténetét, ami hemzseg a Lovecraft életrajz elemeivel, a harmincas éveikben történő házasság, a katonaság elkerülése, gyenge egészségügyi állapot, a sikertelen karrier, a társasági életet élő különc, és az eltartott életvitel. Ahogyan Lovecraft ki lett „rángatva” megszokott, kellemes környezetéből, és be lett dobva a városi forgatagba, úgy Pickman is elköltözik otthonról a város szélére, pár Innsmouthból származó háztartási alkalmazottal. Az elbeszélő reménykedik benne, azok a változások talán jót tehetnek Pickmannek, amiket észlel rajta, a komolyabb ábrázat, független, felelősséggel teljesebb alkat, talán Lovecraft is reménykedett benne, hogy egy komolyabb ember válhat belőle férjként.

Pico Paco Torres - Asenath WaiteH.P. Lovecraft, a horror író, a szerkesztő, az előítéletes, a konzervatív, a grafomán levelező. H.P. Lovecraft a magányos, a férj. Az utolsó hangzik a legfurábban, ha kimondjuk. Upton furcsán néz a friss házas Pickmanre, de optimista, mégis hiába, kiderül Pickman csak egy eszköznek kellett. Nem lehet önmaga. Hiába lett Pickman az okkult tudományok ismerője, és hiába ismerte meg Lovecraft a házas élet rejtelmeit, úgy néz ki nem tudott vele mit kezdeni, neje hiába támogatta, etette, segítette, amíg tudta. Lovecraft nem tudott, a saját lábára állni, családfenntartóvá változni, végül nem elég, hogy ez nem sikerült, de még el is hagyják, és marad a csalódottság, elhagyatottság, egy olyan élet helyzet után, amire igazából sohasem lett volna szüksége. Ő is csak egy dolog lett, amit a küszöbön hagytak. Persze Lovecraftet talán annyira nem viselhette meg maga a válás, mint amennyire én gondolom, hiszen közösen egyeztek meg, de az a tény, hogy egy másik ember ekkora befolyással van az életére, ekkora felelősséget kell valaki felé táplálnia, szerintem megviselhette. Biztos vagyok benne, Asenath figurája nem egyezik Sonia Greenével, nem bosszúból írta, egyszerűen csak azt írta le, amit tapasztalt, és legalább, egyszer az életben írt egy tisztességes női szereplőt, talán az egyik legszemélyesebb rémtörténetébe. Bár nem könnyű elmenni amellett, hogy Sonia Green zsidó származású volt, és bizony az Asenath név is az. Persze nem Asenath az igazi gonosz, hanem a titokzatos Kamog/Ephraim Waite, akit Robert M. Price szerint A. E. Waite misztikusról mintázott Lovecraft.

Érdekes még a nevek bibliai eredetét is tovább vizsgálni, ahol a szerepek picit megfordulnak. S. T. Joshi szerint Asetnath nevének jelentése: az apjához tartozó. Asenath és József nemzették Ephraimot, akinek törzsét tartják Izrael népének is. Asenath nevének két jelentése is van: a nap isten ajándéka, és Neith istennőhöz tartozó. Neith az egyiptomi mitológiában a háborúnak, vadászatnak, szövésnek és bölcsességnek az istennője, aki egyszerre férfi, és nő, képes önmagát megtermékenyíteni. Ephraim lehet, hogy nem is létezett egyes Biblia tudósok szerint, és ha ezeket az információkat összevetjük Lovecraft írásával, egészen izgalmas képet kapunk:

Ephraim nem létezik mint ember, csak egy mítoszi lény, Kamog, aki embernek adja ki magát, és nemz egy gyermeket.

A tudat-cseréhez talán nem is lett volna szükség egy mélység lakóra, de mint Innsmouthból származó entitás, szüksége lehetett rá. A gyermeket Asenathnak, a nap isten ajándékának nevezi el, tehát vagy ő maga “a nap isten”, vagy pedig Ephraim – ha még is csak ember – a Necronomicon elolvasása után isteni erejűnek találja magát. S. T. Joshi szerint Asenath nevének jelentése: az apjához tartozó. Persze ezek csak spekulációk, de izgalmas ezekbe belegondolni, és tovább erősíteni a “Never Explain Anything” Lovecraft idézetet, hisz így mindig van lehetőség a történetek továbbgondolására.

Ezért is szeretem ezt a történetet, és értetlenkedem az irodalomtudósok ítéletén. Nem csak a mítosz mélységein lehet gondolkodni, újabb elméleteket gyártani, amikből inspirációkat lehet szerezni, egy novellához, vagy egy szerepjátékhoz, ebben az esetben Lovecraft életével is izgalmas szembe állítani, ráadásul a feleségével, illetve a nőkkel való kapcsolatát is jobban megérthetjük. Lovecraft egy úriember volt, csak úgy, indok nélkül nem vált volna el nejétől, hiszen komolyabb konfliktusok nem voltak, megértették egymást, és békével váltak el, de a tüske bizony az ott maradt Lovecraft szívében, és ön becsülésében is, saját maga alkotta világával és elveivel kapcsolatban. Ha ez a történet azért született, hogy kiírja magából ezt a fájdalmat, és feszültséget… bár ne írta volna meg, mert akkor az azt jelenthetné, együtt maradt Soniaval. Lehet nem az övéké volt a legszenvedélyesebb, legviharosabb kapcsolat az irodalom történetben, de Lovecraft az idővel talán jobb férjjé válhatott volna, és a nyugodtabb, meghittebb életet élhetett volna egy állandó társsal.

Vidra Gyula

Illusztrácio: Pico Paco Torrwes – Asneath Waite

mm
"Abban hiszek, hogy bennünk magyarokban, olyan kreatív alkotói potenciál van, amit jóvátehetetlen hiba lenne elpazarolni, nem engedni kibontakozni."
Ugrás a tetejére