Micro Aether 2016/Szeptember

Feltöltve: 2016/09/04
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

A szeptemberi Micro Ather összevonásra került az októberi számmal. Megjelenés november első szombatján.

Az szeptember, ha lehet ilyet mondani, nagyon erős hónap lesz a Micro Aether életében. Lovecraft zseniális, ikonikus novellákat alkotott vagy éppen szeptemberben jelent meg egyikük. Nehéz a választás, kivétel nélkül mind remekmű, de azért, hogy egy kis kihívás is legyen, a szeptemberi téma:

• The Colour out of Space
• The Temple

Nem lesz könnyű feldolgozni ezeket a novellákat, de biztos vagyok benne, hogy megbírkózol vele. Ahogy abban is biztos vagyok, hogy megérted az a kis változást ami a Micro Ather életében is bekövetkezett. Jobban koncentrál a Micro Ather is Lovecraft szellemi örökségére, ezért a beküldött történetnek, valamilyen módon kapcsolódnia kell az adott hónap kitűzött novelláihoz. Lehet ez előzmény, folytatás, az egyik szereplője, homage… bármi. A fontos, a kapcsolódás.

Szokás szerint javaslom, hogy olvasd el mind a két történetet, hogy ihletet tudj meríteni, inspirálódj. A koncepció lényege – ilyen történetet kell írnod – hogy valamelyik elem, név, esemény, istenség, időpont, utazás, helyszín jelenjen meg a történetedben, legyen az bármilyen kicsi kapcsolódási pont is. Természetesen, ha nem csupán egy icipici kapocsról, hanem erős kötelékről van szó, annak az olvasók is örülni fognak.

Biztos vagyok benne, hogy nagyon érdekes és sokrétű anyagok fognak érkezni, hisz mindenki máshogy látja adott témakört. Ahogy már többször mondtam, hatalmas kreatív potenciállal rendelkező nemzet vagyunk, használjuk ki.

Jó munkát és jó szórakozást kívánok az alkotáshoz.

Tomasics József

 

Információ

Technikai okok miatt, az augusztusi Micro Ather, 2016 szeptember 5-én, 18:00 órától lesz letölthető!

Ha elkészültél az írással, ne habozz elküldeni az info@theblackaether.com email címre, a tárgymezőbe kérlek írd be: Micro Ather 2016/Szeptember

Leadási határidő: Szeptember 24.

Terjedelem: Maximum 1000 szó.

Témakör: The Colour out of Space, The Temple

Itt minden technikai információt megtalálsz, kérlek figyelmesen olvasd végig, mert vannak kizáró tényezők is.

 

Egy kis segítség

Mivel a Micro Aether frissen indult és te az első közt vagy, akik részt fognak venni a tartalom létrehozásában, nem lesz könnyű dolgod. Nincs előtted meghatározott minta, talán el sem tudod képzelni, milyen történetre is gondolunk. Ezért segítségként következzen Vidra Gyula 908 szavas írása, ami tökéletesen bemutatja miről is szól a Micro Aether, és ami természetesen megjelent az augusztusi Micro Aetherben is.

 

 

Az elmével omló ház
Írta: Vidra Gyula

 

A vastag naplót egy guberáló találta meg, miközben a szemétben, és a romokban kutakodott, egy a napokban egy titokzatos robbanás okozta leomlott épületrészben A Városban. A holtakat már eltakarították, így nem félt, hogy egy véres hasba nyúl bele véletlenül, miközben kotorászik, de azért óvatosan keresgélt hátha talál egy elhagyott ékszert, egy ott tétlen széfet, valami értékes holmit, vagy talán egy viszonylag épen maradt kalapot, a kopaszodó fejére. A könyvnek is örült azért, akadt már a kezébe régebben értékesebb darab, aminek az árából hetekre jól tudott lakni, de ennek írott szövegét nehezére esett kiolvasni, de abban bízott, talán egy kis pénzért ezt is el tudja majd adni egy antikváriusnak. Nem értett a könyvekhez, de azt látta, hogy ennek a kötése nem mindennapi, igen réginek festett, és a fedelén egy kis fémlap volt szerelve, amin egy kulcslyuk volt található. Ráadásul az első bejegyzés keltezése kicsivel több mint száz éves, és az utolsó lapokon található dátumok, amik nem olyan régiek, ugyanabban a stílusban lettek leírva, és az még neki is leesett, hogy egy naplót senki sem vezethet egy emberöltőn keresztül. Elvitte egy antikváriushoz, Michael Solthoz, abban bízva egy kis pénzt, vagy talán többet kap majd érte. Michael nem fűzött sok reményt a behozott tárgyhoz, hogy tovább tudja adni, de abban bízott a régi kötés és a lapok még hasznára lehetnek más könyvek restaurálásánál, így kifizette a guberáló férfit. Miután lefejtette a könyv kemény borítóját, felfedezte, hogy a kötés gerincébe, egy aprócska kulcs van rejtve. A földre esett a rézszínű, apró kulcs, ami szokatlanul volt díszítve. Csillagok, és olyan rovátkák, amiket mintha antik sumer táblákon látott volna. Szórakozottan belehelyezte a könyv fedélen található lyukba, ami azonnal beleugrott, elfordult, és ibolyaszínű fény kezdett a borítóról áradni. Nem talált rajta semmiféle fényforrást, ami ezt az elsőre bűvésztrükknek kinéző látványt okozná. A fény hol hideg, hol meleg érzést okozott neki, de fájdalmas hőváltozást nem okozott. Óvatosan kihúzta a kulcsot, és a könyv mellé helyezte. A napló lapjainak tartalmát bújva elkezdte nyomozni kié lehetett a könyv, és mi lehet a fénynek titka. A tulaj, egy Nefren O' Tepper nevezetű alak volt, akinek az egyik első bejegyzése így szólt:

"belehaioltam a fenvbe, semem behvnyvan mondtam ki savakat miket iog-sototol iegveztem meg: tele em ess ehet erutufe tehe sse me elet. es latam az epvleteket fekete servetlen huskent tornvovltak az egbe, veres erekent saladtak bene tomegesen a foldet egvre elepo belteries nepek, a tornviok egvre magasabra menek, a vilagot elepik az erek, amik funkciotlan femekel és museru anvagal leptetik el satnva testuk, es informacio ehesen eslelik a vilagot de egvre benteb fordulnak kozvetlen kornvezetuktol."

A későbbi, egyre összefüggőbb, és olvashatóbb írások alapján a szerző ismerője volt sok tudománynak, önmagát a síkok, terek és görbék rejtett, háttérben meghúzódó titkainak tudójaként aposztrofálta, életnek és halálnak urának, aki bizarr nevezetű istenekkel társalog, majd ezen entitásokkal egyenrangúként kezeli magát.

"Ez a hitvánv város mely' egyre jobban elfaizódik a szánalmas, tisztátalan parazita emberlénvektől nem éri meg azt a iövőt amit a plazmikus, állandóan változékonv iövő tartogatna meg neki, régen azt hittem ha ide hívom valamelv öreg istent az majd leránthatia ezt a helvet abba a pokolba melvből kinőtte magát, de most már tudom erre én is képes lehetek végre, és ha kiterjesztem elmém a határokig, magammal pusztíthatom el ezt a helvet, de míg én úira éledem, a rituális halálomnak hála, úgy ez a helv ott marad, ahová rántom le, a földdel egyenlő szintre, porig. Már nem kell sok idő"

Már elmúlt a zárás is, de Michael tovább maradt az üzletben, tanulmányozni a kötetet, úgy sem volt már kihez haza mennie. A többi oldalon arról olvasott a szerző mennyire gyűlöli ezt a várost, de el nem hagyhatja, mert létezése csak annak határáig terjed. Az első telepesekkel érkezett, név nélkül, mert nevet csak azt kap, amit ember szül, vagy az, amire ember vigyáz. A szerző később önmagát nevezte el, a könnyebb elvegyülés kedvéért, egy régebbi isten mintájára, öntudatra pedig akkor ébredt mikor a közösség első embere már nem ismerte fel a másikat és egyre jobban elidegenedtek egymástól az itt lakók, kik nem olyan rég még az előző generációk szomszédságának is ismerték nevét. Michael úgy vélte, az író feltehetőleg egy tudathasadásos őrült volt, akit nyomasztott a városi élet, és tehetetlen dühét egy rafinált bűvészkönyvbe írta bele. Most már jobban érdekelte az ibolyaszínű fény, amit a könyv tudott okozni, így azt újra bekapcsolta. Kereste az apró lámpákat rajta, és a fénybe hajtotta a fejét. Pár percig ott tartotta, majd kopogást hallott. "Zárva!" Kiáltotta a könyvüzér, fejét még mindig a fényben tartva. Kis idővel később egy csattanás hallott, és kihunyt minden fény, majd üvegcsörömpölést hallott, és egy guruló hangot. Kimászott a fényből, és egy kerek dolgot pillantott meg a földön, egy emberi fejet, és egy árnyat ami az ablakon keresztül mászott be. Az árny megvilágosodott az ibolyafény mellett, miközben Michael a sarokba húzódott, ahol a szekrény mögött egy töltött pisztolyt tartott. A fényben csak egy kórházi lepedőt látott. "A fej tulajdonosa segített meg engem, hol hagyta el tulajdonom" hallja ezt Michael, furcsa, bugyborékoló, recsegő hangon, a kórházi lepedőt viselő alak felől. Michael előkapta a pisztolyt, lőtt, és látta a torkolat tűz fényénél egy kék bőrű, véraláfutásos, zúzódásokkal teli bőrű férfit, aki a könyvet megragadván hangosan kezdett kántálni. A lövés hiába talált, a könyv eredeti tulaja meg sem érezte a golyót a testén. Michael már tudta mi következik, remélte ha a pisztoly csövét még most a szájába helyezi, és tüzel, gyorsabban, fájdalom mentesebben hal meg, mint ahogy az épület, vagy talán maga a város is, maga alá temeti őt.

 

A kész írásodat küld el az info@theblackaether.com email címre, a tárgymezőbe kérlek írd be: Micro Ather 2016/Szeptember

Ne hagyd ki ezeket se!

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...