The Hound (1922)

Howard Phillips Lovecraft 1922 októberében írta a The Hound című novelláját, ami eredeti nyelven 3.000 szóból áll. Először a Weird Tales magazin 1924-es februári számában (PDF) (replika), majd Lovecraft halála után, az 1939-es szeptemberi számában jelent meg. A magazin borítóját R. M. Mally készítette, a novellához tartozó belső illusztrációt pedig a német származású William Fred Heitman.

A történet középpontjában két dekadens angliai fiatal férfi áll, akiket ma unatkozó milliomosnak hívnánk. A hétköznapi élet unalmába belefásulva, olyan hobbit találnak maguknak, amit ök maguk is veszélyesnek tartanak, el is rejtenek, a világ elöl. A sajátos és gyomorforgató kedvtelésük a sírrablás. A magukat „neurotikus virtuóznak” tartó férfiak egy ocsmány múzeumot is berendeztek gyűjteményüknek, ahol a világ minden részéről származó ereklyék, emberi tetemek, múmiák, konzervált fejek, füstölők és ópiátok közt ingerelték eltompult elméjüket. Rettenetes kedvtelésük Hollandiába vezeti őket, ahol egy 500 évvel azelőtt eltemetett, ugyan csak sírrabló koporsóját hantolják ki a földből. A tetem nyakában találnak egy jádéból faragott medaliont, aminek természetesen nem tudnak ellenállni és magukhoz veszik a sírból, majd visszatemetik a koporsót.

Egy összekuporodott szárnyas kutya vagy egy félig kutyaarcú szfinx furcsán megmintázott figurája volt az, ősi keleti technikával csodálatosan kifaragva egy kis darab zöld jádéból. – Kornya Zsolt fordítása

1922. szeptember 16-án barátjával, Rheinhart Kleinerrel bejárta a Flatbush Református Templom (street view) temetőjét Brooklynban, ami nagy hatással volt Lovecraftre. Az egyik 1747-ben állított, málladozó sírkőről fel is vesz egy kis darab követ és magával is viszi. Későbbi levelében meg is említi a kis darab követ, ami ott van előtte íróasztalán. A novella főszereplőjének szomorú sorsú barátja, egyfajta tisztelgésképp kapja a St. John nevet, ami főhajtás Kleiner előtt, akit leveleiben rendszeresen Randolph St. John néven említ, mintha rokoni kapcsolatban állna Henry St. John, első Viscount Bolingbroke-al. További életrajzi kötődés a másik inspiráló forrás, Samuel Loveman lenyűgöző gyűjteménye – fóliánsok, enciklopédiák, kódexek -, amit Lovecraft szeptemberben látott először és természetesen a végtelenségig lenyűgözte.

Kiemelkedően fontos darabnak mondhatjuk a novellát Lovecraft munkásságából, ugyan is első ízben jelenik meg a Necronomicon és annak őrölt arab írója, Abdul Alhazred. További érdekessége a történetnek, hogy az eredeti, legépelt novellában máshogy szerepel a cserzett emberbőrbe kötött könyv. A végleges verzióban Goya rajzai szerepelnek, de az említett gépelt szövegben írótársa előtt tiszteleg.

Egy elzárt mappa, cserzett emberbőrbe kötve, Clark Aston Smith bizonyos ismeretlen és leírhatatlan rajzaival. – A locked portfolio, bound in tanned human skin, held the unknown and unnamable drawings of Clark Ashton Smith

Ezt a részt végül megváltoztatta barátja, C.M.Eddy, Jr javaslatára. Nem maradt ki viszont a főhajtás Charles Baudelaire és Joris-Karl Huysman, mint a dekadens irodalom jeles képviselői előtt. Huysman kiemelkedő novellája az À rebours kapcsolatba hozható The Hond-al, mert azon túl, hogy Lovecraftre nagy hatással volt, főszereplőjét ugyan csak a „pusztító unalom” gyötri, ami elől természetellenes szerelmi afférokba menekül. Fontos felhívnom a figyelmedet, hogy a neten keringő online forrásokban Baudelaire és Huysman neve egyszerűen kimaradt, annak ellenére, hogy Kornya Zsolt zseniális fordításában szerepel.

A The Hound (A Kutya) magyar nyelven először Kornya Zsolt magánkiadású gyűjteményében, az Oberon Könyvek negyedik részében jelent meg 1987-ben, ezt követte a Cthulhu hívása a Valhalla Páholy kiadótól 1993-ban, a X Magazin 1997 júniusában, majd A suttogó Cthulhu ismét a Valhalla Páholy kiadótól 2001-ben, végül a Howard Phillips Lovecraft összes művei 3 a Szukits kiadótól 2005-ben. Mindegyik kiadvány Kornya Zsolt fordítását használta.

Tomasics József

Forrás: S. T. Joshi, David E. Schultz – An H. P. Lovecraft Encyclopedia, Selected Letters, Vol. I Steven J. Mariconda

mm
"Abban hiszek, hogy bennünk magyarokban, olyan kreatív alkotói potenciál van, amit jóvátehetetlen hiba lenne elpazarolni, nem engedni kibontakozni."
Ugrás a tetejére