Bérces Ádám egyik zenei projektje a sok közül a Mørk Skog, amivel egy lemezt/dvd-t Lovecraft munkásságának szentelt. A Dreams of Black Mountains DVD-n fél órás videóanyag található, a zenék pedig mp3 és flack formátumban is felkerültek, magukra a lemezekre pedig egyenként különböző okkult szimbólumok kerültek, kézzel festve, így minden példány teljesen egyedi.
Az egész lemez főleg szintetikus, de eléggé gazdag fúvós elemekben, dobokban, ipari zajokban, és suttogó, vagy éppen kántáló hangokban. Rendkívül hangulatos, hátborzongató anyag, az elejétől a végéig. Az ember észre sem veszi, az album végig megy, és már pörgeti újra. Az egész hanganyag visszatérő zenei motívumokkal dolgozik, de sosem válik önismétlővé, van egy ipari/filmzenés hangulata, utazásokhoz ajánlom, mert könnyen elkalandozik az ember képzelete, és a változatossága miatt gyorsabban telik vele az idő.
A Tekeli-li, az első dal, a shoggotok hangját idézi meg, ami bárki számára nyomasztó lehet, ha valaki rosszul viseli a szél zúgását, mint például én. A hangulatomat azonnal belőtte a dal. Keleties csengésű, fúvos elemek is megszólalnak, jó lemez indító, de az audiális izgalmak csak fokozódnak a The Order című tétellel, ami egy jól ismert idézettel indít, majd egy Ia-Ia-zó kórussal támadja a hallójáratunkat, és olyan velőtrázó sóhaj-sikításokkal, amikről nekem azonnal a Suspiria című kultikus film zenéje jutott eszembe. Marco Beltrami találkozása a Claudio "Goblin" Simonettivel.
Maradunk a hegyekben egy visszafogottabb, de semmiképpen sem megnyugtatóbb folytatással, a Black Mountains című dallal, szonárral és torzított beszédhangokkal. Az ember tényleg úgy érzi lassan megérkezik az őrületnek hegyeihez, azzal a bizonyos kutató expedicióval. Az Eryx egy fülbemászó, nagyon kellemes darab, kicsit a modern synthwave zenekarokra emlékeztet. Helyenként futurisztikusabb effekteket tartalmaz, nem mondanám olyan kilátástalannak, és szorongatónak, mint az Eryx falai közt című novellát, de élvezettel hallgatom mindig. Egyébként, a visszatérő motívumoktól, olyan mintha állandóan a láthatatlan labirintus falaiba ütköznénk. A Black Eidolon egy lassabb gyártelepibb hangulatú tétel, egy visszatérő, melankólikus billentyű dallammal. Eidolon jelentése: hamis bálvány, csalóka (tükör)kép, illetve egy élő avagy halott személy árnya. És ilyen a dal is. Mintha egy sötét fantom próbálna a közelünkbe férkőzni, a dallamos résszekkel.
A Twylite egy idézettel indít, és bevallom fogalmam sincs honnét való, az sem kizárt a dal szerzőjének agyszüleményét hallhatjuk. Igen kellemes a hangorgánum, simán azt hinném szinkronszínész. Szomorú, nyomasztó dal, valahol a sötétből szól, ahol már nem hajnalodik a nap. Van hangulata, de nem mondanám kedvenc darabnak. Az Elder Pantheon iparosabb hangzású, madárcsicsergéssel, és törzsi dallamokkal fűszerezve, nyakon öntve megint a suttogó, torz hanggal, ami az ősök pantheonjának tagjainak nevét sorolja… kemény és összetett dal. A V.I.T.R.I.O.L. egy sötétebb, ambientesebb dal, ez valahogy mindig elmegy a fülem mellett a lemez végére, de az erősebb, mégis idegen csengésű, gúnyolodó dallamok visszatérnek a lemez zárásánál, a Sue o Eternoban.
A dvd videóanyaga sötét tónusú, erősen szépia jellegű színvilággal, inkább egyfajta VJ képmontázs, ahol minden dalnak saját vizuális világa van, és a dalok ritmusára mozognak, animálódnak a különböző képi elemek. A Tekeli-li már említett első részében, miközben a szél fúj, elhagyatott, titokzatos házakat látunk, majd benszülötteket, mikor a törzsi motívumok megjelennek a zenében. Ez az erős képi világ megmarad, sőt egyre fokozódik – ha szabad így fogalmazni – a rettenet. Példaként említeném a The Order tracket, ami alatt csontok, szvasztika szimbólumok dominálnak, ami egyfajta örvénylő hangulatot hoz létre. Szinte mindegyik videó anyag olyan Lovecrafti képeket ad vissza, amiket már magunk elé képzeltünk egy-egy novella olvasásakor, de a megújulás, más nézőpont mindig felfrissülést hoz, és a Mørk Skog ebben élen jár. A Black Mountains alatt például havas tájakat lehet látni és hegycsúcsokat, az Eryx feldolgozás alatt pedig falakat és a kaleidoszkópok vizuális káoszát. A későbbi dalokban kultisták, nőalakok, alkimista szimbólumok, sötét figurák, Cthulhu és megannyi hátborzongató elem teszi teljessé az audiovzuális élményt, ami tökéletesen kiegészíti a Lovecrafti novellákat.
Meg kell találni azt a nyugodt alkalmat, amit a DVD megérdemel, és akár egy pohár bor társaságában végig kell nézni a videókat, és meghallgatni a dalokat, újra és újra. Minden dal egy külön világ, amikben rengeteg álom, és titok bujkál, és azt várják, felfedezzék őket. Igazán maradandó élmény, amit az industrial, dark wave illetve Lovecraft rajongóknak meleg szívvel ajánlok! Biztos vagyok benne, a magyar underground zenei világ tartogat még ilyen csemegéket, amik csak ránk várnak, és biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben fognak még születni, hasonló, mesterien kivitelezett alkotások.
Vidra Gyula
