In the Vault (1925)

Feltöltve: 2016/09/18
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Howard Phillips Lovecraft 1925 szeptember 18-án írta, 3.430 szóból álló In the Vault című novelláját. Nyomtatásban először 1925-ben jelent meg a The Tryout magazin novemberi számában, bár a magazint csak december elején adták ki meg. Ezt követte a Weird Tales magazin áprilisi száma 1932-ben, aminek a borítóját C. C. Senf, a történethez tartozó belső illusztrációt pedig az akkor 25 éves Vincent Napoli készítette.

A történetet a Peck Valley temető hullaházába, 9 órára bennrekedt George Birch, orvosa meséli, Birch halála után. A doktor „cserzett és primitív példánynak” írja le a történet szereplőjét, tohonya, durva iszákos emberként jellemzi, de azt is kijelenti, hogy Birch nem volt gonosz. Csupán végtelenül lusta. 1881 április 15-én, a téli fagyok után, ismét elkezdődtek a temetői munkák, Birch egy szerencsétlen – bár magának köszönhető – véletlen folytán, bennreked a temetői hullaházban, ahonnét sehogy sem tud kijutni. Egyetlen út maradt számára, a bent lévő 8 koporsóból törpe „Bábel-tornyot” épít, és az ajtó felett lévő keskeny ablakot kitágítva, kimászik a szűk nyíláson. Birch nem fél egyedül a sötétben a koporsóban pihenő halottak mellet, inkább feldühíti a helyzet. A szabadulása után, felhagyott mesterségével, aminek okáról nem beszélt…

„(…)csupán részeg delíriumában suttogott, amikor már közeledett a vég.” – Bihari György fordítása

A történet cselekményét a megjelenés évében, augusztusban küldte el Charles W. Smith Lovecraft részére, aki a The Tryout magazint szerkesztette és adta ki. Smith rövid cselekményt írt levelében, a temetkezési vállalkozó beszorul a téli koporsókkal egy pincébe és onnét úgy jut ki, hogy a koporsókat egymásra halmozza. Lovecraft ezt az alapvetően nem túl sok lehetőséget nyújtó ötletet egészítette ki, a természetfelettivel. Lovecraft kutatói a novellát így is egy átlagos történetnek tartják a természetfeletti bosszúról. Bár az erkölcsi elismerést még életében megkapta HPL Clark Ashton Smith-től, aki levelében azt írta, a történetben Ambrose Bierce félelmetessége jelenik meg.

Természetesen Lovecraft nem feledkezett meg, arról kitől származott a cselekmény alapötlete, a történetet Smithnek ajánlotta:

„Dedicated to C. W. Smith, from whose suggestion the central situation is taken.”

Ez a sor, a Weird Tales magazinból már kimaradt. HPL elküldte a történetet a Weird Tales magazinnak 1925-ben, de Farnsworth Wright novemberben elutasította, arra hivatkozva, hogy a történet túl hátborzongató és az indianai cenzúra nem engedné a megjelenést. Wright hivatkozásul C. M. EddyThe Loved Dead” történetét említette, amiben a nekrofília olyan vihart kavart, ami után – állítólag – egyes helyeken be kellett vonni a Weird Tales 1924 május-júniusi számát. Robert Weinberg a WT kutatója cáfolja ezt, nem talált erre utaló nyomokat. Az viszont biztos, hogy Eddy története után az indianai cenzúra szigorúbban vette a megjelenést, és ebből kifolyólag, Lovecraft több történetét is elutasították. A sikertelen próbálkozás után küldte el a történetet Lovecraft a The Tryout magazin részére. 1926 augusztusában még egy próbát tett és elküldte a novellát a Ghost Stories magazin részére, ami kifejezetten okkult, szellemekkel teli történetekre specializálódott, de ismét elutasították. Végül 1931 végén, miután August Derleth végzett a kézirat legépelésével, addig győzködte mesterét, míg Lovecraft beadta a derekát és ismét elküldte a Weird Tales magazinnak a novellát. Ezúttal elfogadták és 55 dollárt is fizettek érte.

Ebben az időszakban – 1931 tavaszától, 1936 nyaráig – Lovecraft már annyira undorodott a Weird Tales magazintól, az elutasításoktól, hogy összesen 1 darab novellát, az In the Vault-ot küldte el a magazinnak. Az már más – és főleg erkölcsileg erősen megkérdőjelezhető – kérdés, hogy ebben az időszakban August Derleth szorgalmasan küldte Lovecraft novelláit a WT részére. Csupán annyit felejtett el, hogy engedélyt kérjen mesterétől vagy tájékoztassa arról, elküldte a írásait, annak a magazinnak, amitől és aminek szerkesztőjétől Lovecraft irtózott.

Az In the Vault (A kriptában) magyar nyelven először 2000-ben jelent meg Az álom fala mögött kötetben, a Lazi kiadótól, ezt követte a 2002-es Poe és követői kötet, szintén a Lazi kiadótól, majd a Howard Phillips Lovecraft összes művei 3 gyűjteményben jelent meg a Szukits kiadótól. Mind a három kötet Bihari György fordítását tartalmazza.

Tomasics József

Ne hagyd ki ezeket se!

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....