H. P. Lovecraft csodálta Clark Asthon Smith művészetét, kölcsönösen barátként tekintetteke egymásra. Lovecraft 1936 december 11-én írta meg versét, amit Smithnek címzett. A „To Clark Ashton Smith, Esq., upon His Phantastick Tales, Verses, Pictures, and Sculptures” című vers a Weird Tales magazin 1938-as áprilisi számában jelent meg nyomtatásban, Lovecraft halálát követő évben.
H. P. Lovecraft versét magyar nyelvre H. Katalin is lefordította 2016-ban, ami a Black Aether magazin negyedik számában jelent meg. Az első magyar nyelvű fordítást Kornya Zsolt készítette, ami a Gonosz Mesék című Clark Ashton Smith kötetben jelent meg 2013-ban.
Clarke Ashton Smith úrnak, fantasztikus alkotásaiért
Howard Phillips Lovecraft
Bús felhők ölelik a megfeketült tornyot,
S sűrű rengeteg fojtja idő rágta alapját.
Árny és csönd, moha s penész foga vájt
Fakó kövébe, mely tűnt korban mint cromlech állt.
Sem láb nesze, sem madárdal fel nem kavarja
Az örökéj dögpárájú lakát,
Bár gyakran reszketteti vész suhogó szárnya
Mikor magasán kigyúl egy sápadt láng.
Mert itt tanyáz ki e világ szőttesét
Különös ideákkal s iszonnyal vonta be.
Ős rúnái az irtózat nyelvén jegyzék
Kiket rejt zajgó poklok csillag-fellege.
Averoigne Sötét Ura – ki ablakokat tár
Oly lidércnyomásra mit más szeme ki nem áll.
Fordította: H. Katalin 2016/08
