Mi lett volna ha… grafikai pályázat – szavazás

Feltöltve: 2017/02/05
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Egyik szemem sir a másik nevet a The Black Aether első, Mi lett volna ha… grafikai pályázatával kapcsolatban. Őszintén megmondom, több nevezésre számítottam, az előzetes kérdések, érdeklődések alapján azt reméltem legalább tíznél több pályamű fog érkezni. Ezzel szemben összesen három darab érkezett.

Az viszont nagyon jó érzéssel tölt el, hogy a beérkezett pályaművek alkotói komolyan vették a pályázatot, figyelembe vették a kiírást, az szabályokat, elvárásokat, lehetőségeket és kellő komolysággal álltak a feladathoz, annak ellenére, hogy volt azért pár olyan kiskapu, ami miatt akár kezdetleges félig kidolgozott grafikák is érkezhettek volna.

Nem szaporítom a szót, jöjjön a három zseniális alkotás.

Kupe László

„Mi lett volna ha kiderül hogy a Titanikot nem egy hétköznapi jéghegy süllyesztette el?”

Kupe László

Cseke Gabriella és B. J. Schmudla

„A kép koncepciójához a Derleth-féle Bezárt szoba adta az alapot. A továbbgondolásunk szerint Abner Whateley miután kinyitotta a bizonyos szobát és szembesült az onnét kiszabadult szörnyeteggel nem gyújtotta fel azt a lámpással, hanem elmenekült a házból. Ezek után hetekig, kísértették még a lidércnyomásos találkozás bizonytalan emlékei; egészen addig, amíg már elkezdett saját épelméjűségében kételkedni. Pontosan ezért az egyetlen utat választotta, ami szerinte biztos csatlakozási pont ahhoz a valamihez, amivel találkozott: felkereste a Marsh család szétszóródott maradékát.

Nekik fogalmuk sem volt róla, hogy létezhet egy utódjuk valahol a világban, így érdeklődve fogadták a hírt. A családnál való tartózkodás alatt azonban Abner állapota tovább romlott. Nem tudta feldolgozni sem a látottakat, sem magának a Marsh családnak a létezését, míg végül, megadta magát az őrületnek.

Ez pont kapóra jött nekik, mivel a jelek szerint a malom padlásszobájában megbúvó lény képes lehet továbbvinni a mélységi vérvonalat, ha megfelelő férjet találnak neki. Itt jött a képbe a megtébolyodott Abe, aki segített felkutatni az elveszett családtagot és végül nőül is vette, majd visszaköltöztek a Whateley malomba.

A bizarr frigyről a helyi lap is beszámolt.”

Cseke Gabriella

Tod Antal

“H. P. Lovecraft, Pickman modellje című novellája ihlette a képet, mert számomra ez volt a legkézzelfoghatóbb és egyben legfélelmetesebb az összes közül, tudván hogy a ház ahol az olvasásakor laktam rendelkezett kúttal és pincével is és erdő szélén helyezkedett el. Talán nehéz ennél pont azt meglovagolni, „mi lett volna ha” az öreg nem meséli el unokaöccsénnek a történetet, ha Pickmann nem hal meg, vagy ha nem zárják le a kutat, mivel a történet érdekessége abban rejlik, hogy ezek a kutya-szerű lények igazából ott vannak Boston alatt.

Nem tudjuk meg mi lett velük, nem tudjuk meg kezdett e bármit is Eliott a történet hallatán.

A kép a maga egyszerűségében, csak annyiról szól, hogy bármit is kezdtek az információval ezek a „szörnyek” továbbra is ott voltak/vannak. Eljátszottam a gondolattal, ha és amennyiben csecsemőket és gyerekeket rabolnak és kicserélik sajátjaikra, mi történik akkor, ha nem sikerül nekik? Utána mennek? Hagyják, mi van akkor, ha egy Amerikára jellemző szokás alapján, hogy a papok házhoz mennek. Pont egy pap az, akinek sikerül kimenekíteni a kérdéses gyereket.  A pap a móló alá kényszerül behúzódni, mivel a szörnyek már fenn járnak. Az 1910-20as évekre jellemzően rettentően büdös kikötő szaga talán elég számukra hogy megmeneküljenek. A józanész mellett egy rózsafüzér jelképezi a kérést vagy könyörgést a félelem perceiben az isteni közbe avatkozásra.”

Tod Antal


Szavazás

Szavazni egy héten keresztül lehet, 2017. február 12, 18:00 óráig lehet. Minden szavazat egy pontot ér, ehhez még hozzáadódik a The Black Aether szerkesztőinek plusz egy szerkesztői szavazata, így alakul ki a végleges pontszám. A szavazatodat nem tudod módosítani. 

Egy megosztással te is segíthetsz, hogy a neked szimpatikus alkotás még több szavazatot kapjon és segítheted a The Black Aether további versenyeit is, hogy a későbbiekben még többen nevezzenek egy-egy alkotói pályázatra.

Tomasics József

Ne hagyd ki ezeket se!

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...