Megjelent a Black Aether #5 magazin

Feltöltve: 2017/03/01
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

A Black Aether #5 magazinban ezúttal 5 novella és egy versfordítás szerepel, és természetesen mindegyikhez külön illusztráció, ami együttesen 64 oldal tesz ki. Ez talán egy kicsit kevésnek tűnhet, ez lesz az eddig legvékonyabb magazin, de az ebben a számban szereplő novellák hosszabbak, nem 2-3 oldalasak.

Nagy örömömre szolgál, hogy a BA alkotói közösséghez mindig csatlakoznak új írók és grafikusok is egyaránt, egyre több alkotó érzi biztos támpontnak a magazint. Dajka Gábor és Domboróczki Dávid neve ismerős lehet a Kerekasztal csoportból, illetve Gábor vezeti a TBA bizarro horror sorozatát. Ők ketten egy közös novellával szerepelnek a magazinban, ami az egri katakombákban eonok óta rejtőző rettenetet hozza el nekünk. Új alkotóként csatlakozott a magazinhoz a képregényes körökből ismert ikerpár, Békefi Ákos és Tamás. Ákos egy nagyon remek, az első világháború olasz frontján játszódó rémtörténetet küldött a magazin részére, amiben magyar katonák kényszerülnek szembenézni a rettenettel.

A Black Aether #5 magazinban megjelenő novellák és versfordítás:

  • Balogh József: Halpofa
  • Békefi Ákos: Fent a mélyben
  • Bella Katalin: Rettenet a Reid-házban
  • Dajka Gábor – Domboróczki Dávid: Város a város alatt
  • Laki Péter: A ház (The House)
  • Veres Attila: Szorozva nullával

Békefi Ákos és Tamás mint illusztrátor is szerepel a magazinban, mind a ketten készítettek egy-egy novellához – aki ismeri őket tudja, hogy kivételes minőségű – grafikát. A másik négy darab belső illusztrációt Ámon Attila, Baukó Dániel, László Márk és Vígh Dávid készítette. Az gyönyörűen hátborzongató borítógrafikát, Baukó Dániel készítette.

Ne hagyd ki ezeket se!

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....