The Rats in the Walls (1923)

Weird Tales, 1924 március

Howard Phillips Lovecraft 1923. augusztus végén, vagy szeptember elején írta, 7.940 szóbol álló novelláját, aminek a The Rats in the Walls címet adta. Nyomtatásban először a Weird Tales magazinban jelent meg 1924. márciusában, amiből replikát itt lehet vásárolni. Lovecraft a történetet először az Argosy All-Story Weekly, akkor már több fúzión átesett és hetente megjelenő magazinnak küldte el, de annak főszerkesztője Robert H. Davis elutasította. Túl borzalmasnak találta.

1923. július 16-án a sötét és tragikus múlttal rendelkező Delapore család utolsó leszármazottja, a történet keresztnévvel nem rendelkező narrátora, beköltözik az exhami rendházba, a visszaszerzett és felújított családi örökségbe. A rendházhoz és a család ősi de la Poer nevéhez szörnyűséges tettek és mendemondák kapcsolódnak, amikből kiderül miért is néznek undorral a környékbeli falusiak a rendházra és kerülik azt el messzire. A család nevét gyilkosságokkal, emberrablással, boszorkánykultusszal, ősi szektákkal és szertartásokkal kötik össze a helybeliek, de a közutálat ellenére a főszereplő egy idő után még is felveszi a de la Poer nevet. Beköltözése után hat nappal történik meg az első baljós incidens, amit a rendház új tulajdonosa akkor még érdektelennek tart. Macskája szobáról szobára kóborol nyugtalanul és zavartan, miközben a gótikus építmény falait szaglássza.

Lovecraft egy későbbi levelében megemlíti, hogy a történet ihlető forrása egy közhelyes esemény volt, a tapéta elrepedése az éjszakai csendben és az abból következő baljós gondolatok voltak a forrásai a történetnek. Ugyan akkor ez a kép nem jelenik meg a történetben. Viszont van két bejegyzés is a Közhelyek könyvéből 1919-ből és 1923-ból, amik a novellához köthetőek.

#79 – „Borzalmas titkok egy ősi kastély kriptájában – kastély lakója felfedezi.” – Azilum #1, Somogyi Gábor fordítása
# 107 – „Bizarr mintájú repedések a tapétán – férfi meghal félelmében.” – Azilum #1, Somogyi Gábor fordítása

Ezt az éjszakai esetet, és a két bejegyzést kiegészíti még HPL rajongása Gustave Doré művészete iránt, legalább is nem hagyhatjuk figyelmen kívül Doré, (körülbelül) 1868-as The Council of Rats című fametszetét. Ha a jelölt forrásokat, a fametszeten látható patkányhadat és HPL csodálatát vesszük figyelembe, észrevehető az inspiráló források szoros kapcsolata.

A novellában szereplő de la Poer családi név utalás lehet Edgar Allan Poe-ra, de John Kipling Hitz rámutat a Lovecraft Studies 40. számában megjelent Some Notes on „The Rats in the Walls” esszéjében, a Le Poer név valójában nem a Poe elferdítése, hanem egy valós név, amiről Poe egykori menyasszonya Sarah Helen Whitman úgy gondolta, Poe felmenőihez tartozik. Valójában ez csak hasonlóság volt, a La Poer vagy De la Poer családot Sir Roger le Poer alapította. HPL tudott erről a teóriáról, amit valószínűleg Caroline Tinknor 1916-ban kiadott Poe’s Helen című életrajzi könyvében olvasott, aminek egy példányával rendelkezett is.

„Atys említésétől a hideg futott végig a hátamon, hiszen olvastam Catullust, s így valamelyest ismertem a keleti istenség förtelmes szertartásait, kinek kultusza olyannyira összemosódott Cybeléével.” – Galamb Zoltán fordítása

Lovecraft művészetét ismerőknek a Catullus név hallatán önkéntelenül is Cthulhu neve merülhet fel, de jelen esetben a két névnek nincs köze egymáshoz, bár kétségtelenül figyelemre méltó a hasonlóság. Caius Valerius Catullus római költő az aranykorból, a neoterikus költészet legnagyobb és legeredetibb alkotója. A novellában említett forrás Catullus Atys (Attis) című eposza (i. e. 1. század), ami tele van félelemmel és kétségbeeséssel Cybele (Kübelé) irracionális, sötét hatalmától való függés miatt. Megszokhattuk azt is, hogy HPL műveinek ihletői forrásai nem csupán életének egyes eseményei, vagy hozzá kötődő családtagok, barátok, hanem számos esetben elődeinek és kortársainak egyes alkotásai is. HPL elismerte, hogy 1923-ban Frank Belknap Long aott neki egy példányt a Cosmopolitan magazinból, amiben megjelent Irvin S. Cobb The Unbroken Chain című novellája, amiről Lovecraft így írt a Természetfeletti rettenet az irodalomban esszéjében:

„Mr. Cobb későbbi írásaiban fellelhető egyfajta tudományosság, mint például az örökletes emlékezetet boncolgató történetben egy negroid származású férfi kapcsán, aki az afrikai dzsungel nyelvén kiált fel, mikor elgázolja a vonat, a képi és hanghatások pedig fekete őse balesetét idézik fel, akit egy orrszarvú csonkított meg egy évszázaddal azelőtt.” – Galamb Zoltán fordítása

A Lovecraft novellájában, a történet narrátora az iszonyat barlangjában, megtalálja az egyik csontvázon a családi címerrel ellátott pecsétgyűrűt, ami az előre nem látható, rettenetes és váratlan események láncolatát indítja el. A tudatalattiban rejtőző emlékek és gondolatok törnek elő az örökösből, rég elfeledett bizonyítékai a család rettenetes titkainak, a boszorkánykultusznak, a kannibalizmusnak, a civilizáció előtti lét iszonyának. Az őrjöngő káoszban folyamatosan utazik vissza elméjében időn át a druidák előtti korba, egészen a történelem elötti időkig:

„’Sblood, thou stinkard, I’ll learn ye how to gust . . . wolde ye swynke me thilke wys? . . . Magna Mater! Magna Mater! . . . Atys . . . Dia ad aghaidh ’s ad aodann . . . agus bas dunach ort! Dhonas ’s dholas ort, agus leat-sa! . . . Ungl . . . ungl . . . rrrlh . . . chchch . . .”

Galamb Zoltán mindig precíz és nagyszerű fordításában is régies hangvételben szerepel az idézett szöveg első mondata, ami egy lépcsőfok, összekötő elem a feltörekvő tudati emlékek sorában. Azonban ha elsiklunk ez felett, akkor nem vesszük észre a zseniálisan felépített folyamatot. Galamb Zoltán fordításában szól a mondat.

„(…)te rühes, nyamvadék disznó! Megtanítlak, miként undorkodj itten nekem… talán csak nem bolondnak esmérsz engemet?”

A jelenkortól folyamatosan távolodunk el a középkorig, az első évszázadokig, átugorva Jézus születését az időszámítás előtti korokba, egészen a történelem előtti időkig. Mindezt egy rövid, megőrült ember dühkitörésében bemutatva.

A The Rats int he Walls (A patkányok a falban, Patkányok a falban) magyar nyelven először 1988-ban jelent meg az Angolszász rémtörténetek kötetben Máté J. György fordításában, ezt követte 1989-ben a Lopakodó árnyak kötetben Merényi Ágnes fordítása. 1995-ben az Eryx falai közt-ben jelent meg ismét Máté J. György fordítása, majd 2001-ben Kornya Zsolt fordítása az A suttogó Cthulhu-ban, végül Galamb Zoltán fordítása a 2005-ös Howard Phillips Lovecraft összes művei 3. kötetében és 2011-ben megjelent Howard Phillips Lovecraft legjobb művei gyüjteményben.

Borítókép: Kyle Grech

mm
"Abban hiszek, hogy bennünk magyarokban, olyan kreatív alkotói potenciál van, amit jóvátehetetlen hiba lenne elpazarolni, nem engedni kibontakozni."
Ugrás a tetejére