The Black Aether Író-Olvasó Találkozó – Köszönjük!

Feltöltve: 2017/11/20
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Kedves Barátaink!

Csodás hétvégén vagyunk túl, köszönjük mindenkinek a részvételt és köszönjük az otthon maradtak támogatását. Köszönjük Aliznak a fenséges tortákat, a CDFŰ-nek a kiszolgálást, a plakátokat, a pizzákat, az üdítőket, a söröket és a finom teákat, mindenkinek köszönjük az átbeszélgetett órákat, és a kulturált viselkedést. Bocsánatot kérünk, ha esetleg valakivel nem tudtunk annyit beszélgetni amennyit illet volna, ha maradtak fenn kérdések, ha nem születtek megfelelő válaszok.

Köszönjük meghívott vendégeinknek a részvételt, köszönjük a beugrót, köszönjük a válaszokat és köszönjük, hogy végül nem aludt el senki.

Szellemileg, lelkileg felfrissülve, testileg elgyötörve ért véget a találkozó és a hétvége, ezért ezen a héten (november 20-26.) egy kis szünetet tartunk. Addig megvágjuk a videót, begyűjtjük a képet, megírjuk az összefoglalót.

Egy biztos, nem ez volt az utolsó The Black Aether Író-Olvasó Találkozó, kijelenthetjük, hogy egy újabb sorozat indult el.

Sütinek pedig jobbulást kívánunk.

Ne hagyd ki ezeket se!

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....