Egy kicsit sajnos elkéstünk, és későn emlékezünk meg arról, hogy Mary Shelley regénye a Frankenstein, avagy a modern Prométheusz 200 évvel ezelőtt, 1818. január 1-én jelent meg. Shelley 1817. április-májusában írta meg a regényt, majd a következő év első napján jelent meg a londoni Lackington, Hughes, Harding, Mavor és Jones kiadónál. Névtelenül adták ki, Percy Bysshe Shelley előszavával, William Godwin filozófusnak, Mary Shelley apjának ajánlva. Mindössze 500 példányban jelent meg, három kötetben. H. P. Lovecraft így méltatja a regényt Természetfeletti rettenet az irodalomban című esszéjében:
“Nem úgy Godwin lánya, Shelley felesége, kinek páratlan Frankenstein; avagy a modern Prométheusz (1817)[1] című regénye a rémtörténetek örökérvényű klasszikusai közé tartozik. Mary Shelley a férjével, Lord Byronnal és Dr. John Willlam Polidorival versengve írta meg a Frankensteint, hogy eldönthessék, melyikük képes megírni a legjobb rémhistóriát, ám egyedül ez a mű nem maradt töredék; a filológia pedig nem tudta bizonyítani, hogy a legsikerültebb részek Shelley, és nem felesége nevéhez fűződnek. A regény, melynek kissé fanyar mellékízt ad, mégse teszi fogyaszthatatlanná az erkölcsi didakticizmus, egy olyan emberi lényről szól, akit egy Victor Frankenstein nevű svájci orvostanhallgató állít össze kriptákból összeharácsolt testrészekből. A szörnyeteg, akit megalkotója „a szellem eszelős büszkeségétől ösztökélve” keltett életre, fejlett értelemmel, ugyanakkor visszataszító külsővel rendelkezik. Az emberek kivetik őt, ami miatt megkeseredik, majd sorra irtani kezdi Frankenstein szeretteit: barátait és családját. Frankensteintől azt követeli. hogy az ifjú alkosson neki egy feleséget; mikor Frankenstein megtagadja a kérést, mivel megretten a gondolattól, hogy a világot efféle szörnyetegek népesítenék be, a szörnyeteg azzal a rettentő fenyegetéssel búcsúzik alkotójától hogy „ő is vele lesz a nászéjszakáján”. Az említett esemény bekövetkeztekor a menyasszonyt megfojtják, Frankenstein pedig üldözni kezdi a szörnyeteget, és még az Északi-sark kietlen pusztaságaira is követi. Végül Frankensteint, aki a történet elmesélőjének hajóján keres menedéket, elpusztítja az üldözött – az ifjú tudós saját önhittségének förtelmes szülötte. A Frankenstein egyes jelenetei felejthetetlenek, mint mikor az épp életre keltett szörnyeteg belép alkotójának szobájába, félrehúzza Frankenstein ágyának függönyét, és vizenyős szemekkel – amennyiben szemnek lehet nevezni őket – bámulja őt a sárgás holdvilágban. Mrs. Shelley más regényeket is írt, többek között az egészen figyelemre méltó Az utolsó embert; ám soha nem sikerült megismételnie első kísérlete sikerét. A Frankensteint a kozmikus félelem hatja át, hiába laposodik el bizonyos helyeken a mű. Dr. Polidori A vámpír című terjedelmes novellában mondja el saját történetét; melyben egy csiszolt, hamisítatlan gótikus, avagy byroni cselszövővel találkozhatni valamint néhány egészen rémisztő jelenettel, példának okáért egy elhagyatott görög rengetegbe tett éjszakai kirándulás formájában.” [1] A helyes dátum 1818. január 1. – Galamb Zoltán fordítása
Érdekesség, hogy Lovecraft The Outsider című novellájában – ismerve HPL véleményét Shelley regényéről -, felmerül egy igen csak szembetűnő hasonlóság, amikor Victor Frankenstein teremtménye rádöbben visszataszító külsejére, és meglátja tükörképét a vízben:
„Betértem az egyik legszebb parasztházba, de alig tettem be a lábam az ajtón, a gyerekek visongva futásnak eredtek, s egy asszony elájult. Felbolydult az egész falu. Volt, aki menekült, volt, aki rám támadt,” – Frankenstein vagy a modern Prométheusz, fordította: Göncz Árpád
„Beléptem az alacsony ablakon a fényesen kivilágított szobába, és ezzel a lépéssel reményeim egyetlen tündöklő pillanatából átestem a kétségbeesés és kijózanodás legsötétebb bugyraiba. A lidércnyomás azonnal elkezdődött a legrémítőbb jelenettel, amit el tudtam képzelni.” – A kívülálló, fordította Bihari György
Borítókép: Frankenstein munka közben a laboratóriumában – Cornhill Publishing Company, 1922.
