Robert E. Howard – 112 éve született a kard és varázslat mestere

Feltöltve: 2018/01/22
Kategóriák: Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Robert Ervin Howard amerikai író, Conan, a barbár, Solomon Kane, Bran Mak Morn és Kull király megteremtője, H. P. Lovecraft barátja 112 évvel ezelőtt a mai napon, 1906. január 22-én született Texasban. Miután Lovecraft The Rats in ther Walls novellája megjelent a Weird Tales magazinban 1930-ban, Howard akkor írt levelet a főszerkesztő Farnsworth Wrightnak, aki továbbította azt HPL-nek. Levelezésük egészen Howard haláláig tartott, nagyrészt a civilizáció és a barbárság, illetve a szellemi és fizikai aktivitás érdemeiről.

Lovecraft megrendülve fogadta Howard halálát, az 1936. szeptemberi Fantasy Magazine-ban jelent meg In Memoriam: Robert Ervin Howard (Robert Edvin Howard emlékére) című írása, melyben emlékezik meg barátjáról:

„Mindenekfelett egy olyan egyszerűbb, ősi világ szerelmese volt, ahol a barbár és hódító népek bátorsága, testi ereje még fontosabb szerepet töltött be, mint a ravaszság vagy a cselvetés, amelyben kitartó, félelmet nem ismerő harcosok csatáztak, ontották vérüket, és nem kértek kegyelmet az ellenséges Természettől. Minden elbeszélése ezt a filozófiát tükrözi, s ebből olyan életerőt merít, mely megkülönbözteti legtöbb kortársától. Nála meggyőzőbben senki nem tudott erőszakról, véres küzdelemről írni, csatajelenetei pedig látni engednek egy olyan ösztönös érzéket a taktika művészete iránt, amely háborús időkben nagy tettek véghezvitelére alkalmas, becses tulajdonság lett volna. Valódi tehetsége viszont jóval többrétű volt, mint azt olvasói sejthették volna, ez pedig kétségkívül lehetővé tette volna számára, ha élnie adatik, hogy a komoly irodalom terén is maradandót alkosson szeretett délnyugat-vidéke valamely népi eposzával.”

Howard rémtörténeteinek egy részét Lovecraft művei ihlették, mint például a The Black Stone-t (A Fekete Kő), Worms of the Earth-t (A Föld férgei) vagy a The Fire of Asshurbanipal-t (Asshurbanipal tüze), számos történetében szerepelnek a Lovecrafti világ elemei, ahogy Lovecraftnál is feltűnt a kimmériai birodalomból származó Krom-Ja (Crom-Ya). HPL-hez hasonlóan Howard is megalkotta saját grimoárját (Nameless Cults von Juntz), amihez August Derleth társította a német Unaussprechlichen Kulten von Juntz nevet.

„Nehéz pontosan megmutatni, mi is az, amitől Howard elbeszélései olyan magasan kiemelkednek a hasonló művek tömegéből; igazi titka az, hogy ő maga ott van mindegyikben, az állítólag haszonszerzés okán írottakban, meg a többiben is. Nagyobb volt ő maga, mint bármilyen haszonszerzésre irányuló módszer, amelyet magáévá tett, még akkor is, mikor úgy látszott, engedményeket tett a Mammon-vezette szerkesztőknek vagy populáris kritikusoknak. Szellemi ereje és őszintesége áttörte ezt a felszínt, és rányomta a bélyegét mindenre, amit írt.”

Robert E. Howard mániás-depresszióban szenvedett, tragikusan rövid élete során többször is gondolt az öngyilkosságra, halála előtt édesanyjának egészsége megromlott, amit az anyjához erősen kötődő író nem tudott feldolgozni és 1936. június 11-én öngyilkosságot követett el. Anyja egy nap múlva követte fiát.

„Howard közel 180 cm magas volt. a született harcos erős testalkatával. Haja és bőre sötét színű volt, melyből csak kék kelta szemei világítottak ki; élete vége felé súlya általában a 100 kg körül mozgott. Mivel mindig is a kemény, fizikai erőt igénylő életmód híve volt, könnyen saját leghíresebb hőse jutott róla az ember eszébe: a félelmet nem ismerő harcos, kalandor, trónok ledöntője – Conan, a kimmériai. Harmincéves korában bekövetkezett halála valódi tragédia, olyan csapás, amelyet a fantasy-irodalom nem fog egyhamar kiheverni.”

Ne hagyd ki ezeket se!

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Mészáros Lajos: Szekta Rt.

„Amidőn elszabadul amaz ocsmány szörny, kit most Istenként imádtok, bálványoztok, és féktelen éhségében a húsotokból fog lakmározni, míg ti borzalmas kínok közt hánykolódtok, akkor felnyílik szemetek, és látni fogjátok, milyen rémséget szabadítottatok e sárgolyóra, és végül őrjöngve átkozzátok majd alantas tetteiteket…”     1897. október 31. Nem sokkal sötétedés után, de még éjfél előtt   –...

Erdei Lilla: Kecsketej

„Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy nagy éjszaka az, amelynek sötétsége fény.”   Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt   1.   A partról nézve nem tűnt ilyen sebesnek a víz, gondolta Kerner Ármin, igyekezve lecsillapítani kapkodó légzését. Már fertályórája, hogy az áramlat elragadta, a Hármas-Körös partján burjánzó őserdő rég elnyelte az őutána kiáltozó két lányt, de...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...