Túlságosan is gyorsan hagytuk magunk mögött a júniust, még felocsúdni is alig volt időnk, lassan már júliusból is kifelé lépkedünk, azonban ha július, akkor itt is van az új Micro Aether. Az idei első MA beváltotta a hozzá fűzött reményeket, ugyanis annak ellenére, hogy a pályázat valójában egy tét nélküli gyakorlás, a szerzők részéről egyfajta önképzés, több mint húsz darab novellát küldtetek be; ezek közül 16 darab, illetve a tavaszi Round Robin pályázatunkból egy darab novella fog megjelenni jövő héten az ebookban.

Ahogy a kiírásban is szerepel, a Micro Aether esetében jelenleg még nincs kapacitásunk arra, hogy a beérkező anyagukat részletesen értékeljük, vagy javaslatot tegyünk a módosításokra, látszani fog az ebookban is, hogy némelyik novella még elég nyers, ráférne egy kis javítás. Egyértelműen nem állítunk olyan követelményeket a novellákkal szemben, mint a Black Aether esetében, azonban két dologra mindenki figyelmét szeretném ismét felhívni. Valójában ez a két hiányosság volt az oka annak, hogy a beérkezett anyagok közül, nem mindegyik fog bekerülni az ebookba.

A Micro Aether egy játék, egy gyakorlási lehetőség, azonban a kiírásban szereplő kritériumoknak még ebben az esetben is meg kell felelniük a novelláknak. Kérek mindenkit, hogy figyelmesen olvassátok el és tartsátok be a kiírásban szereplő, nem túlságosan bonyolult feltételeket.

Ebből következik a második, és sokkal hangsúlyosabb hiányosság, ami miatt nem tudtunk elfogadni pár anyagot. A legfontosabb dolog, amit szem előtt kell tartanod a történeteddel kapcsolatban, hogy a Micro Aether is egyfajta tiszteletadás Lovecraft munkássága előtt. Szokatlan és hátborzongató írásokra koncentrál az ebook. Tehát nem sci-fi, nem fantasy, nem krimi, nem romantikus lányregény; legalább érződnie kell a novellán, hogy kötődni próbál a rémtörténetekhez, a weird irodalomhoz. Ez sem egy olyan szabály, amit véresen komolyan veszünk, de mint minden TBA kezdeményezés, a Micro Aether célja is az, hogy népszerűsítse a H. P. Lovecraft munkásságát és a weird irodalmat, ezért ez egy különösen fontos feltétel.

Keresni nem kell, mert találni sem lehetne jobb alkalmat arra, hogy megismerd H. P. Lovecraft művészetét, a kozmikus rettenet irodalmát, ha pedig már ismered, ugyancsak a legjobb alkalom, hogy felfrissítsd ismereteidet. Hiszen a képlet nagyon egyszerű: olvass -> inspirálódj -> alkoss!

Ha idővel lesz rá lehetőségünk és főleg igény is mutatkozik iránta, akkor megpróbáljuk úgy alakítani a dolgokat, hogy legyen lehetőségünk kicsit részletesebben is reagálni a beküldött anyagokra és javaslatokat tenni a módosításokra, ha szükséges.

Micro Aether 2018. július – Kórságok és járványok

Én tényleg törekszem arra, hogy minél rövidebb bevezetőket írjak, de hát valahogy soha nem jön össze. Térjünk át a júliusi Micro Aether témájára, amihez az ötletet Schmöltz Margit Schaffhauseni kutyák című, a júniusi MA-ra beküldött novellája adta. A feladat a következő:

Írj egy olyan maximum 1000 szavas novellát, amiben egy betegség vagy járvány forrása, kialakulása, fejlődése, mutációja a központi elem. Azonban ennek a betegségnek a neve nem szerepelhet a novellában, de bizonyos utalások alapján felismerhető kell, hogy legyen. A forrásban vagy az elerjedésben kell szerepelnie annak a bizonyos weird csavarnak.

Próbálj meg elszakadni a dögvész és a patkányok kombinációjától – sőt, konkrétan ne is használd -, nem szükséges világméretű járványokban gondolkoznod, lehet az egy „egyszerűbb” betegség is, de természetesen nem kizáró ok, ha a pestisre ismerhetünk majd a novelládban. Mivel nem mindenki jártas az orvoslás nemes tudományában, ezért ha nem egy olyan betegséget vagy járványt használsz, amire könnyebben rá lehet ismerni – asztma, rubeola, bárányhimlő, veszettség, Parkinson-kór stb. -, akkor olyan nyomokat kell elrejtened a novellában, amik segítségével akár egy egyszerű Google kereséssel is felismerhető lesz a betegség. Akár csak Schmöltz Margit novellájában, amiben a szopornyicát, a gutaütés okozóját lehet felismerni. A Schaffhauseni kutyák kifejezetten orvostörténeti ihletésű és a weird faktor lehetne egy kicsit erősebb is benne, azonban tökéletes példája annak mire is gondolunk, ami nyilvánvalóan nem véletlen, hiszen ez a novella adta az ötletet a júliusi Micro Aetherhez.

A leadási határidő: 2018. augusztus 12. éjfél.

Nincs más hátra, hogy jó munkát és különösen jó szórakozást kívánjak, illetve ismét megadjam a lehető legjobb tippet, miszerint olvass rémtörténetet és merülj el a weird irodalomban. Mindenképpen olvasd el a Schaffhauseni kutyákat majd a pályázati feltételeket! A kivitelezésre egy hónapod van, tehát nem kell kapkodnod, van időd olvasni még az írás előtt.

Tomasics József

Schmöltz Margit

Schaffhauseni kutyák

Rothadás és kutyaürülék szaga ülte meg a földszinti műhely levegőjét. A fal melletti faketrecekre halovány fény esett, a gyertyák az asztalt világították meg. A padló már sikamlóssá ázott a vértől. A gyérülő hajú Wepfer szorított az állat lábát az asztallapra rögzítő hevedereken. Borospohara a közeli polcon állt, a gyertyák imbolygó fénykörén túl. Szívesen kortyolt volna belőle, mert órák óta turkált a még mindig lélegző kutya belei között. Az állat eleinte nyüszített, kétségbeesett vergődését egy ideig a szíjak sem tudták csillapítani. De Wepfer alapos ember volt, tudta, hol kell metszéseket ejteni, hogy a kívánt hatást elérje. Az állat vizeletének szaga irritálta. A bélsár pedig, amit félelmében piszkított a kutya maga alá, egyenesen feldühítette. Őt csak a vér érdekelte. A színe, a szaga, vagy ki tudja még miféle tulajdonsága, amelyet az emberi érzékelés talán nem is képes befogadni… Habár torka kiszáradt, a borospohárig tartó három lépést mégsem tette meg, mert fontosabbnak tartotta, hogy a kutya veséjét is darabokra szedhesse. A schaffhauseni ház félhomályában lassan vánszorogtak a percek.

Dörömbölés hallatszott. Az éjszakai csöndet váratlanul törte meg az ablaktáblák zörgése. Hogyhogy nem hallotta meg a közeledő lépteket? – morfondírozott Wepfer. Műhelye a Brummergasse és Ampelgasse találkozásánál közvetlenül a sikátorra nyílt, súlyos zsalugáterek rejtették a kíváncsi szemek elől.

– Wepfer úr! Wepfer úr! – hallatszott kintről a visszafojtott, sürgető suttogás. – Van még egy! Jöjjön!

Wepfer résnyire nyitotta az ablakot és reménykedett benne, hogy az utca sötétje elfedi vértől csatakos ujjait.

– Férfi? – kérdezte Wepfer.

– Nem is volt túl öreg. Éppen Önnek való. – felelte a szakadt köpenyes, kétes kinézetű látogató.

– Jövök! – vetette oda Wepfer. – Készítse a kocsit!

Viharkabátot terített magára, sietve elfújta a gyertyákat, kezét egy rongyba törölte. A főúton várta a fogat. A lovak sértődötten prüszköltek, marjukon ugráltak az izmok.

– Igyekezzünk! – mordult Wepfer útitársára, aki erre pattintott egyet ostorával.

A távolból a Rajna tompa morajlása hallatszott, és Wepfer mintha most is az arcán érezte volna a vízesés jéghideg permetét. Mikor a Gemsgassét is maguk mögött hagyták, Wepfer fészkelődni kezdett a bakon.

– Hová megyünk?

– Dörflingenbe.

Az legalább másfél órányira van, gondolta magában Wepfer. Egyre bosszúsabb lett.

– Akkor siessünk, még a végén megmerevedik a hulla, mire odaérünk!

A kocsifedő vásznat tépte a szél. A hegyek hűvös lehelete beférkőzött az utazók köpenye alá.  A városból kiérve szőlőtőkék szabályos sorai között kanyargott az út, amelyet csak a felhők mögül elő-előbukkanó hold baljós fénye világított be. A két férfi többé nem szólt egymáshoz, míg a dörflingeni ház hátsó udvarához nem értek. A szereket úgy irányították, hogy közel  kerüljön a szénakazal mellé deszkákra fektetett holttesthez. Közben pitymallott. Két szomorú szemű fiatalember segédkezett a hulla kocsira emelésében. Zöld döglegyek zsongtak a holttest szájánál, Wepfer letakarta, hogy a mellettük elhaladók ne láthassák meg, bár a falucska utcái egyelőre néptelenek voltak.

A Schaffhausenbe visszavezető úton már a szőlőföldek sötét rögei is kirajzolódtak. A parasztok, kaszával a hátukon, kisebb csoportokban a mezőre tartottak. Mintha a világ megfeledkezett volna az éjszakai haláltáncról – de lehet, hogy csak lélegzetet vett az iszonyat, hogy újra hódító útjára indulhasson.

Az árokparton kerekképű, mandulaszemű asszony várakozott. Melleit alig bírta tartani gondosan redőzött pruszlikja. Láttára a hajnali utazók lassítottak a járművön.

– Felvegyem?

– Muszáj lesz. Mit gondol, ha az út mellett hagyjuk? Az ilyesmi nem szokás… – morogta Wepfer.

– De a hulla!…. – szűrte a fogai között a kocsis, de mondatát nem tudta befejezni, mert a lovak maguktól is megálltak a várakozó asszony mellett.

Az asszony szemei vöröslöttek, úgy festett, mint aki egész éjjel sírt, virrasztott. Halvány mosollyal köszönte meg, hogy helyet szorítottak neki a bakon. De hamar újra elkomorodott, és már ömlött is belőle a szó, megállíthatatlanul, a negyvenes asszonyok kántáló, mindenttudó hanglejtésével.

– Schaffhausenbe megyek, a plébánoshoz. El kell intéznem a szentmisét, mert meghalt az uram tegnap. Ki gondolta volna?! Annyit ivott világ életében, mégsem volt soha, semmi baja. Aztán tegnap elkezdi mondani, hogy neki fáj a feje, meg hogy nem érzi a bal kezét. Hát hogy nem lehet azt érezni? Olyan vastag volt a karja, hogy senki nem mert neki visszaszólni. Én is mennyit kaptam tőle! … Nem mondok róla most már semmi rosszat, így haló poraiban, de nagy tróger volt, az Isten nyugosztalja!… Estére meg csak félreállt a szája, és már nem lehetett rajta segíteni.

Wepfer társára pillantott és szeme villantásával kérdezte, hogy vajon tud-e az asszonyság a rakományukról. Aggódva figyelte, hogy a hepehupás úton a rázkódástól már lecsúszott  a lepel a hulla lábfejéről. De a nőt lekötötte az önsajnálat és a szűnni nem akaró közlési vágy.

– Csak egyetlen dolog érdekelte, a szőlő! Mert bornak lennie kell, mindig ezt mondogatta. Hiába magyaráztam neki, hogy a borral nem lehet megetetni a gyerekeket… Mit csinálok most már egyedül? Azt a két lakli fiamat hogyan házasítom ki nélküle? – Csak annyi szünetet tartott, míg szoknyája szegélyébe törölte orrát. – Meg az állatok! Na, hát azokat is ő ganézta… Istenem, Istenkém! Mi lesz így velünk?!?… Mi ez a sok döglégy?

A két férfi ismét jelentőségteljesen egymásra nézett, de időközben a plébániához értek, és a nő körülményesen lekászálódott a szekérről. Wepfer félkézzel hátranyúlt, és visszarángatta a leplet a halottra. Jópár utcányi távolság választotta el őket a Brummergassétől, és a városka utcáin már egészen nagy volt a sürgés forgás.

A műhelyhez érve körülkémleltek, majd mikor meggyőződtek róla, hogy az ablaktáblák mögül sem les senki, és a sikátor is kihalt, lerángatták a holttestet a kocsiról. Ezúttal deszkák nélkül, a végtagjainál fogva cipelték. Az este az asztalon hagyott kutya nem mozdult többé, ketrecbe zárt társai csüggedten nézték az érkezőket. A holttestet az asztal mellé húzták.

Wepfer megmosta az arcát, tiszta, fehér kötényt kötött maga elé, társa pedig indulni készült, az ajtónál toporgott.

– Magát holnap kifizetem, most induljon! – rendelkezett éppen Wepfer, amikor kopogtak a műhely ajtaján.

– Wepfer úr! A fiam… – hallatszott kintről.

Wepfer ajtót nyitott, ügyelve arra, hogy az élettelen testek takarásban maradjanak. Az idegen kisurrant. Wepfer ismerte látogatóját, Ferdinand Böcklint, a kantonvezetőt.

– Doktor úr! Végre-valahára! Meg kell néznie a fiam szemét! Valami van a szemével…

– Jó reggelt, Böcklin úr! Máris meglátogatom magukat. De sietnem kell vissza a műhelybe, mert újabb gutaütéses holttestet kaptam, mindenképpen fel kell ma boncolnom. Azt hiszem, közel járok már az igazsághoz, rövidesen tudni fogom, mi okozza a bajt.

Figyelmesen olvasd el az alábbi pályázati feltételeket, mert számos olyan megkötés és elvárás van, amik betartása nélkül, nem tudjuk elfogadni a pályaművet.

• A legfontosabb dolog, amit szem előtt kell tartanod a történeteddel kapcsolatban, hogy a Micro Aether is egyfajta tiszteletadás Lovecraft munkássága előtt. Szokatlan és hátborzongató írásokra koncentrál az ebook.
• Nem lesz probléma abból, ha a történeted humoros hangvételű, de a Micro Aether természetesen nem vicclap lesz, ezért ne paródiát vagy viccet küldj, „Móricka és Józsika” történetei nem ebbe az anyagba valók, de egy visszafogott szatíra mindenképpen felfrissíti az ebookot.
• Csak olyan történet kerülhet a kiadványba, ami előtte még nem volt publikálva se nyomtatott, se online, digitális formában.
• Beérkező anyagok hossza maximum 1000 szó lehet; ezt a határt szigorúan betartjuk. Természetesen rövidebb lehet a novella. Ha túlságosan is feltűnő, hogy a szövegből kimaradtak szavak, névelők stb. a spórolás miatt, nem fogadjuk el az anyagot.
• Olyan történetet küldj, ami teljes egész, lezárt, sorozatra nincs lehetőség, mivel minden alkalommal változni fog az adott hónap témája. Ha visszatérő karaktert akarsz használni az megoldható, de azt soha ne felejtsd, hogy a szereplők személyisége, jellemfejlődése szinte minden esetben másodlagos.
• A „szia ezt írtam” levelekkel nem tudunk mit kezdeni, elvárható módon kommunikálj. Egy kérésünk van: tegeződjünk!
• Az anyagot Word vagy Open Office formátumban küldjed, mindenféle formázás, csilli-villi betűtípusok és színek nélkül. Kizárólag Times New Roman betűtípust használhatsz, 11 vagy 12 méretben. Ne legyen aláhúzott, vagy bold szövegrész, mert törlésre kerül a kiemelés, kizárólag dőltbetűt használhatsz. Azok az anyagok, amik nem felelnek meg ezeknek a minimális feltételeknek, automatikusan töröljük.
• Ügyelj a helyesírásra, a kirívóan rossz anyagokat, nem fogadjuk el.
• Jelentős szerkesztésre nincs lehetőségünk, ezért mielőtt elküldöd az anyagot, minimum háromszor olvasd el.
• Egy szerző maximum három írást küldhet be az adott hónap pályázatára, és akár mind a három bekerülhet az ebookba.
• Azonnali kizárásra kerül a rasszista, szexista, homofób, xenofób, vagy bármilyen módon kirekesztő tartalommal bíró alkotás.
• Véres jelenetekkel csak módjával. Tartózkodj attól, hogy erős és gusztustalannak tűnő szavakkal írod le a látnivalókat, az olvasó első sorban borzongani akar, nem rosszul lenni. A szex természetesen megengedett, de csak akkor, ha nem öncélúan, feleslegesen van a történetben. Ezt figyelembe véve nyugodtan küldhetsz korhatáros anyagokat!
• A fanfiction abszolút elfogadott és megengedett!
• Az, hogy az alkotásodat elküldöd a részünkre, természetesen nem jelenti azt, hogy automatikusan meg fog jelenni bármelyik kiadványunkban is.
• A sorozat nyertes novellái, megjelennek a Micro Aether ebookban.
• A Micro Aether megjelenéséhez nem kell anyagilag, vagy egyéb támogatás módján hozzájárulni. Egyedül az online promotálást – facebook, honlap, twitter stb. – várjuk el közreműködésként az alkotóktól.
• A The Black Aether fenntartja a jogot, hogy ha a pályázatra nem érkezik megfelelő számú pályamű, akkor nem jelenik meg az ebook, vagy összevonja több pályázat anyagait.
• A gyűjtemény ingyenes és szabadon terjeszthető, de bizonyos Creative Commons licenceket használunk, mert az ingyenességtől függetlenül, nem biztos, hogy bárki is szeretné viszontlátni a történetét egy nagyobb műbe beépítve. A CC-BY-NC-ND-4.0 (Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd!) licenc lett bevezetve.
• Ne küldj részünkre semmilyen személyes adatot; se telefonszámot, se címet, csak a szerző nevére lesz szükségünk.
• Az alkotásokat kizárólag emailben fogadjuk el, küldj üzenetet az info@theblackaether.com címre. A tárgymezőben szerepelni kell a Micro Aether-nek, az adott hónapnak és a szerző nevének. Pl.: Micro Aether 2018/07 Minta Márton.
• A leadási határidő: 2018. augusztus 12. éjfél.