Black Aether beleolvasó #3 – Pető Zoltán és Pólya Zoltán

Feltöltve: 2019/01/24
Kategóriák: Beleolvasó | Friss
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

A Black Aether Beleolvasó harmadik részében Pető Zoltán A világítótorony és Pólya Zoltán Vezeklés című novellájából mutatunk meg egy-egy rövid részletet. A két szerző a véletlennek köszönhetően még a Black Aether a beleolvasó megjelenés előtt „összetalálkozott” egymással, hiszen tegnap kihirdetésre került a Trivium Egyesület Két világ határán fantasy novellapályázatának eredménye, és mind a két Zoltán bekerült a nyertesek közé.

Pető Zoltán novellájában Lord Dunsany és Clark Ashton Smith sötét világát eleveníti fel, az óceán végtelen mélységeit, az ősrégi világítótorony titkait. Pólya Zoltán novellája a Pickman Öröksége pályázatunkra érkezett, melyben a Hibou-Satrani Ügyvédi Iroda szürkébbik tagja a Lyontól nem messze lévő településre utazik, hogy bizonyos örökösödési ügyekben eljárjon megbízójuk érdekében.

Különös utazások, veszedelmes rejtelmek, ősi titkok mind a két novellában.

A két Zoltán első alkalommal fog szerepelni a Black Aetherben – így a Zoltánok száma háromra nőtt -, hamarosan rövid interjút is fogunk készíteni velük, akárcsak a következő Black Aether többi debütáló szerzőjével.

A PDF fájlokat letöltheted innét: Pető Zoltán A világítótorony / Pólya Zoltán: Vezeklés

[pdf-embedder url=”https://theblackaether.com/wp-content/uploads/2019/01/peto_zoltan_a_vilagitotorony_beleolvaso-1.pdf” title=”peto_zoltan_a_vilagitotorony_beleolvaso”]

 

[pdf-embedder url=”https://theblackaether.com/wp-content/uploads/2019/01/polya_zoltan_vezekles_beleolvaso.pdf”]

Ne hagyd ki ezeket se!

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....

Patonai Anikó Ágnes: Én, Keziah

Wilhelm   Én azt mondom, a bíró urak végezzék csak a dolgukat, derítsék ki, valóban elkövette-e az asszonyom azokat a szörnyűséges rémtetteket, amelyekkel vádolják! Alávetem magam a vizsgálatnak egész házam népével, hisz ismernek mind, jól tudják, hogy tisztességes ember vagyok. Esküszöm az Úr szent nevére, hogy az igazat mondom.  Az erdőben. Úgy négy évvel ezelőtt. Vadászni voltam. A suta,...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...