Mit csinál egy irodalmi szerkesztő? Skandar Graun megmondja!

Több, írással, írástechnikával, íráshoz tartozó egyéb témákkal – milyen színű toll a legjobb az íráshoz – foglalkozó Facebook csoportot is követünk, soha nem lehet tudni, hol bukkan fel egy újabb szárnyait bontogató tehetség, aki még nem talált rá a TBA Könyvekre és a The Black Aetherre.

Az Írástechnikai Fórumban felmerült a kérdés: te mennyit szánnál könyved szerkesztésére?

Mármint, mennyit fizetnél egy irodalmi szerkesztőnek, hogy a könyvedet átnézze, felhívja a figyelmedet a hiányosságokra, javaslatokat tegyen azok kijavítására és több körben ellenőrizze a módosításokat. Érkezett egy válasz, aminek szerzője, csak azért, hogy a közösség tisztán lássa, miről is szól egy irodalmi szerkesztés, mit csinál a szerkesztő, és nagyjából ez mennyi időt vesz igénybe, saját példáján keresztül mutatta be a folyamatot. Ha nekem eddig nem hittél, vagy megsértődtél, mert egyik novelládat sem fogadtuk el, akkor most itt van a hiteles forrás.

Az említett hozzászólást Skandar Graun és Leon Silver atyja, Worluk, és Cherubion mindenható ura, Nemes István írta.

Itt megjegyezném, ha nem tudod ki Skandar Graun vagy Leon Silver, akkor bajban vagy, és Yvorl redves farkára mondom, itt az ideje bepótolnod. Szóval István tudja mit csinál, írt pár darab regényt, szerkesztőként tevékenykedik pár évtizede, éppen ezért erősen ajánlom, hogy olvasd el az alábbi hozzászólását, amiben nagyon jól összefoglalja, hogyan is zajlik a szerkesztés. A csoport nyilvános, ahonnét kimásolásra került a hozzászólás.

(…)

Csak példaként, amin jelenleg dolgozom. Első körben elolvastam a szóban forgó regényt kb. a feléig… ez a jegyzeteléssel együtt .kb. 2 napomat elvette. Megállapítottam, hogy a szerző gyakorlatlan, de a regényében érzek potenciált. Leírattam vele a teljes sztori vázlatát, jelenetről jelenetre. (Egyrészt, hogy átlássam, miről szól a regény, másrészt, hogy megállapítsam, az író vajon tudja-e, hogy miről szól a regénye 🙂

Az átolvasás és a sztorin való agyalás újabb egy nap (vagy kettő?)

Ezek után, a jelenetvázlatok értékelése alapján újabb 2-3 napom ráment arra, hogy leírjam az általam vélt hibákat, és javaslatot tegyek mindazok lejavítására. Ezek csat ötletek, másképp is megoldhatók… de adnak egyfajta támpontot. Az író napokig nem reagált. Talán zokon vette, hogy nem azt reagáltam, hogy övé minden idők legzseniálisabb regénye? Semmi gond, ezalatt én mással foglalkoztam. Aztán az író közölte, hogy bár ő zokon vette, hogy “ennyire nem jó a műve”, de a házastársa meggyőzte, hogy menjen bele a javításokba.

Jaj, de jó! 🙂

És ekkor kezdődött el az igazi munka. Az író átírta a regényét az én ötleteim alapján. Legtöbbször nem is pont úgy, ahogy én javasoltam, de átírta… Igen, így is jobb lett. Újraolvasom. Eddig öt (ténylegesen rááldozott) napom ment rá, meg még vagy kettő, amikor nem éreztem kedvet ezzel foglalkozni… és most tartok az átírt verzió felénél.

Ez még mindig nem a tényleges szerkesztés, csupán az ötletelés, a megírt jelenetek kiértékelése, hogy mi a jó és mi nem. ÉRTSD: a regény fő váza korrekt, azzal MÁR nincs bajom, viszont minden egyes jelenetet át kellene írnia az írónak. Néhol csak apróságokat, vagy csupán pár fontos dolgot beszúrni… de a legtöbb jelenetnél mondatról mondatra végig kellene menni. A jeleneteket drámaibbá tenni, a karakter viselkedését és beszédét egyedibbé.

Még 3-4 napom rá fog menni arra, mire a végére jutok, és minden észrevételemet, javítási javaslatomat leírom. Azt írtam a szerzőnek, hogy úgy saccolom, kb. félév lesz, mire mindent helyreteszünk… ő pedig úgy reagált, hogy ugyan már, ő majd egy hét alatt mindent kijavít.

Nos, ööö… egy hét? Vannak kétségeim. Nem ennyire egyszerű ám ez.

De tegyük fel, hogy ő tényleg mindent megold egy hét alatt (amit én nem számolok be a saját időmbe, hiszen közben egészen máson dolgozom), akkor is, nekem ismét el kell olvasnom az elejétől a végéig az ő lejavított válzozatát… nagyon minimum egy hetem rámegy, és látatlanban biztos vagyok abban, hogy ismét írnom kell egy minimum 50-60 ezer karakteres megjegyzéslistát, hogy még mindig miért nem jó…

Hogyha az íróval lehet megfelelően kommunikálni, akkor végig lehet beszélni minden egyes hibát, javaslatokat tenni azok megoldására… (És azt azért érteni kell, hogy bár elég nagy a szerkesztői rutinom és az írói tapasztalatom, a szerző nem én vagyok… tehát én csak tippeket, javaslatokat adok.) A szerző oldja meg saját stílusa és saját elképzelései szerint… Viszont a tapasztalatom az, hogy néha nem is érti meg, mi a probléma az adott helyzetben, és a “javítása” csak még rosszabbá teszi a szöveget… vagy még ha nem is, nekem újra el kell olvasnom… és TALÁN ebben a fázisban már eljutunk arra a szintre, amikor nekem már tényleg csak rutinszerű szerkesztői feladataim maradnak. Vagyis: berakni pár száz hiányzó vesszőt, cserélgetni a szavakat a rossz szórendű mondatokban, irtani a szóismétléseket, rákeresni a google-n azokra a tényekre, amelyeknek az utánanézésére az író legtöbbször lusta volt, és igyekezni rendbe tenni a stílusbéli ingadozásokat.

Egy ilyen (átlagos) regényre minimum 20-30 (tényleges) munkanapom rámegy. Amikor a szerzővel még vitáznom is kell, és győzködni őt, akkor akár 40-60 is. 🙂

Őszintén szólva, akkor sem éri meg (anyagilag) a ráfordított időt, hogyha egy képzettebb író művét kapom. Még ez esetben is jobban járok pénzügyileg, hogyha a munkaóráimat fordítással töltöm. Avagy még jobban, ha saját regények írásával… (Adott idő alatt kb. dupla annyit kereshetek, vagy még többet.)

Node, nem csak a pénz számít. Valaki mással együtt dolgozni mindig egy rendkívül érdekes szellemi kaland, és én imádom ezt: megismerni valaki más gondolkodását, életét, életfelfogását…. Nos, csakis emiatt éri meg szerkesztőnek lenni. Legalábbis számomra.

Én ez idáig kb. 100-150 “kezdő” íróval foglalkoztam, és noha volt köztük Bán Jani is, aki már tizensok éves újságírói rutinnal írt és küldte hozzám a regényét, a nagy többség a totál alap szintről indult.

Mindegyikükkel való ismeretség és közös munka remek élmény volt.

(…)

Csupán annyit fűznék még hozzá, hogy érdemes lenne tudatosítani, az irodalmi szerkesztő nem azért van, hogy a te életedet megkeserítse, elvegye a kedvedet az alkotástól, kipurgáljon belőled minden kreatív energiát. Azért van, hogy a te novellád, regényed, a mű, amit hónapokon, éveken keresztül írtál, dédelgettél, babusgattál, ami az életed részévé vált, szebb és jobb legyen.

Kompromisszumot kell kötni, áldozatot kell hozni, de nem minden áron. Tudni kell nemet mondani, ha úgy érzed a mű eltávolodott tőled, nem érzed sajátodnak. Persze ennek a következményeit is vállalni kell, és ha a harmadik szerkesztő is ugyanazokat a javaslatokat teszi az átíráshoz, akkor azért érdemes elgondolkodni a dolgon, vajon kinek lehet igaza.

“Valaki mással együtt dolgozni mindig egy rendkívül érdekes szellemi kaland, és én imádom ezt: megismerni valaki más gondolkodását, életét, életfelfogását….”

Ezt a gondolatot, felírjuk magunknak, jól fog jönni azokon a bizonyos napokon. 😉

"Abban hiszek, hogy bennünk magyarokban, olyan kreatív alkotói potenciál van, amit jóvátehetetlen hiba lenne elpazarolni, nem engedni kibontakozni."
Scroll to top
The Black Aether