Arthur Machen (1863–1947) pontosan olyan életet élt és pontosan olyasfajta műveket írt, amelyet egy rémtörténetírótól elvárnánk. Ahogyan H. P. Lovecraft, Machen is szegénységben és mellőzöttségben töltötte élete legnagyobb részét.
Az Arthur Machen: A nagy Pán isten és más szentségtelen történetek című kötetünk a szerző írói életpályájának első szakaszából válogat. Néhány írásával már találkozhattak az Azilum magazin olvasói a különböző lapszámokban, mint például legismertebb, leghírhedtebb elbeszélésével, A nagy Pán istennel, vagy az egyik leghátborzongatóbb történetnek titulált A fénylő emberekkel.
A Machen-sztori sokkal korábbra nyúlik vissza, mint amire olvasóink gondolhatnának. A magyar könyvkiadás nem igazán figyelt fel a walesi íróra. A Düledék palotában árválkodott egy darab rövid novellája, Az íjászok. Tudomásunk szerint sem a Galaktikában, sem más magazinban nem volt tőle olvasható semmi. Csak az első Azilumos fordítások után láttak napvilágot művei a Galaktika XXL-ben és az Attraktor Kiadó által publikált A fehér népek és a rémület története című kötetben.
Arthur Machen, Lovecraft mellett, az Azilum magazin „házi szerzője”. Másképpen fogalmazva: lobogónkra tűztük nevét. Eljött az ideje, hogy végre Magyarországon is megjelenjen egy Machen-antológia, amely méltón örökíti meg műveit a magyar olvasóközönség számára. Ezen gondolatok mentén született meg A nagy Pán isten és más szentségtelen történetek című könyv terve.
A kötetben természetesen szerepel minden olyan írása, amely az Azilumban eddig megjelent, persze korántsem ennyi csupán, amelyet a könyv kínál olvasójának. Nagy megtiszteltetés ért minket, hogy S. T. Joshi elvállalta a gyűjtemény előszavának a megírását. A kötet végében olvasható esszékkel így keretbe foglalja a macheni életmű első szakaszának reprezentatív válogatását.
A legfőbb téma, amely Machen számos művén átvonul, az extázis irodalmi kifejezése. Az eksztázis pusztán szimbólum, számos szinonimával rendelkezik. Az elragadtatás mellett kifejezhető a gyönyör, az imádat, a közönséges élettől való visszavonulás és a más dolgok kifejezéseivel. „Ki lenne képes precízen definiálni a definiálhatatlant? Ezek (a más dolgok) néha a madarak énekében, néha a londoni utcák forgatagában, néha pedig elrejtve jelennek meg egy nagy, magányos domb alatt. Néhányan közülünk hatalmas reményekkel és teljes meggyőződéssel keresik azt a misékben, mások a zenében lelnek megváltó gondolatokra, egy festmény színeiben, egy szobor alakjában, valamint az örök igazságról szóló elmélkedésekben.”
Arthur Machen irodalomfelfogását a Hieroglyphics tartalmazza, amelyben azt a tantételt hirdeti, hogy a szépirodalomnak alapvetően allegorikusnak kell lennie, nem pedig bizonyos személyek aprólékos történetének. Olyan elkülönítő jegyet keres, amely elválasztja a szépirodalmat az általában vett irodalomtól, és a megoldást egyetlen szóban, az eksztázisban találja meg (vagy ha úgy tetszik, a szépségben, a csodában, az ámulatban, a rejtélyben, az ismeretlen érzésében, az ismeretlen iránt való vágyakozásban). Végül erre a következtetésre jut: „Ha az eksztázis jelen van, akkor kijelenthetem, hogy szépirodalomról van szó; ha hiányzik, akkor minden ügyesség, bravúr, kivitelezés, megfigyelés és figyelemreméltó vonás ellenére úgy vélem, mégsem beszélhetünk szépirodalomról.”
Szívből reméljük, kötetünk egyszerre válik hasznossá és szórakoztatóvá.
Somogyi Gábor a kötet szerkesztője
• Az Arthur Machen: A nagy Pán isten és más szentségtelen történetek előrendelhető a Dunwich Market lovecraftiánus vegyesboltban!
