Grimmoire #5 – Túlvilági keresztapa

Egy kis kihagyás után folytatjuk a Grimmoire, avagy tündérporba kevert kozmicizmus novellapályázatunkhoz segítségül indított Grimm-mese fordításainkat. Ezúttal a keresztapáról lesz szó… Na persze nem afféle kispályás alvilági gengszterről, hanem a túlvilági keresztapáról, a Halálról.

Még van idő a pályázatra, hiszen a leadási határidő augusztus 31., ráadásul hamarosan egy külön bejegyzésben bejelentjük, hogy két novellával is lehet nevezni a pályázatra.

A Halál, mint keresztapa (Der Gevatter Tod)

Volt egyszer egy szegényember, akinek tizenkét gyereke volt, és éjjel-nappal dolgoznia kellett, ha ételt akart tenni az asztalra. Így amikor a tizenharmadik gyereke is megszületett, nem tudta mi tévő legyen. Végül kirohant az országútra, azzal a szánt-szándékkal, hogy az első embert, akivel találkozik, felkéri keresztapának. Az első, akivel találkozott az Úr volt, aki tudta jól, mi nyomja az emberünk szívét, ezért így szólt:

– Megesett rajtad a szívem, te szegényember. Keresztvíz alá tartom a gyermeked, vigyázok rá, és boldoggá teszem a földön.

– Ki vagy te? – kérdezte a szegényember.

– A Jóisten.

– Akkor nem akarlak a gyerekem keresztapjának, mert csak a gazdagnak adsz, a szegényt meg hagyod éhezni – felelte az ember, mert nem tudta, hogy az Úr milyen bölcsen osztja el a vagyont és a nyomort. Hátat fordított az Úrnak, és ment a maga dolgára.

Valamivel később odalépett hozzá az Ördög.

– Mit szeretnél? Ha engem választasz a gyermeked keresztapjának, gazdaggá teszem, és világi hívságokban sem szenved majd hiányt.

– Ki vagy te? – kérdezte a szegényember.

– Az ördög.

– Akkor nem akarlak keresztapának, mert megtéveszted az embereket, és rossz útra tereled őket.

Azzal az ördögöt is faképnél hagyta. Ment-mendegélt, amíg egyszer csak szembejött vele a Halál, aki gyenge lábakon tántorgott felé.

– Tégy meg engem a gyereked keresztapjának – szólt a Halál.

– Ki vagy te? – kérdezte a férfi.

– Én vagyok a Halál, aki mindenkit egyenlővé tesz.

– Te vagy a tökéletes választás, mert elviszed a gazdagot és a szegényt is, nem teszel különbséget köztük. Te leszel a gyermekem keresztapja.

– Híressé és gazdaggá teszem a gyermeked – válaszolta a Halál ,– mert akinek én a pártját fogom, az nem bukhat el.

– Jövő vasárnap van a keresztelő – mondta a férfi. – Legyél ott időben.

A Halál ott is volt, ahogy ígérte, és megtett mindent, amit egy keresztapától elvárható.

Amikor a fiú felnőtt, a keresztapja megjelent előtte, és kérte, menjen vele. Elvitte az erdőbe, ahol mutatott neki egy ott növő gyógynövényt.

– Most megkapod a keresztapád ajándékát – szólt a Halál. – Híres orvossá teszlek. Amikor beteghez hívnak, megjelenek előtted. Ha a beteg fejénél állok, megnyugtathatod a családot, a beteg meg fog gyógyulni. Csak adj neki a növényből, és máris jobban lesz. Ha azonban a lábánál várakozok, akkor nem lehet segíteni, a világ legjobb orvosa sem tudja megmenteni a beteget. Ha az akaratom ellenére gyógyítasz meg valakit, nagy bajt hozol a fejedre.

Nem sokba telt, a fiatalember a világ egyik leghíresebb orvosa lett. Azt mondták róla, csak rá kellett néznie a betegre, és meg tudja állapítani, az illető felépül-e vagy sem.

Messzi földről érkeztek hozzá betegek, és annyi pénzt adtak neki, hogy hamarosan vagyonos ember lett.

Egy nap a király megbetegedett, és rögtön hívatták a tudós orvost, hogy megmondja, van-e remény a gyógyulásra. Amikor azonban az ágyhoz ért, látta, hogy a Halál a király lábánál áll, tehát még a gyógynövénye sem segíthet.

– Egyszer igazán túljárhatok a Halál eszén – gondolta az orvos. – Biztos haragudni fog, de mivel a keresztfia vagyok, szemet huny a dolog fölött. Megkockáztatom.

Megfogta a beteg kezét, és megfordította az ágyban, így a Halál most már a fejénél állt. Megitatta a királyt a gyógyitallal, aki ettől rögtön jobban is érezte magát.

Azonban másnap a Halál meglátogatta az orvost. Arcán borús és dühös kifejezés ült, és az ujjával megfenyegette a keresztfiát.

– Elárultál. Most az egyszer megbocsátok, mert a keresztfiam vagy, de ha még egyszer ujjat húzol velem, az életedbe kerül! Személyesen gondoskodom róla.

Nem sokkal ezután a király lánya is súlyos beteg lett. A király éjjel nappal sírt, amíg szinte meg nem vakult a sok könnytől. Kijelentette, hogy aki megmenti a lányát a haláltól, feleségül veheti, és a korona örököse lesz. Amikor az orvos a szobába lépett, a Halált a leány lábánál találta. Emlékeznie kellett volna a keresztapja figyelmeztetésére, de annyira lenyűgözte a királylány szépsége, és a gondolat, hogy feleségül veheti, hogy fittyet hányt a figyelmeztetésre. Nem látta, hogy a Halál dühös pillantásokat vet rá, felemeli ráncos kezét, és dühösen rázza az öklét. Karjába fogta a beteg lányt, és megfordította, hogy a feje legyen ott, ahol eddig a lába volt, aztán adott neki a gyógyitalból. A lány orcája rögtön kipirult, ahogy visszatért belé az élet.

A Halál látta, hogy másodjára is átverték, így öles léptekkel az orvoshoz ment.

– Most aztán véged. Eljött az időd – mondta.

A Halál jéghideg kezekkel megragadta a keresztfiát, és egy földalatti barlangba vezette. Itt az orvos ezer meg ezer gyertyát látott, amik végtelen sorokban lobogtak. Néhány köztük hatalmas volt, míg mások közepesek vagy éppen egészen aprók. Minden pillanatban új gyertyák aludtak el, és gyulladtak meg, a kis lángok állandó változásban hullámoztak.

– Látod – mondta a Halál – ezek az emberiség élet-fényei. A nagy gyertyák a gyerekekhez tartoznak, a közepesek az életük legjobb éveit élő családosokhoz, a legkisebbek pedig az öregekhez. De még a gyerekeknek és fiataloknak is csupán egyetlen gyertyájuk van.

– Mutasd meg az én élet-fényem! – kérte az orvos, azt gondolván, hogy még jó sok ideje van hátra. A Halál egy töpörödött gyertyacsonkra mutatott, ami már-már kialudni készült.

– Ez az.

– Ó, kedves keresztapám – kérlelte a megrettent orvos – Gyújts nekem egy újat! Tedd meg ezt a szívességet nekem, hadd élvezzem tovább az életet! Hadd legyek király, és a gyönyörű királylány férje!

– Nem tehetem – felelte a Halál. – Egy lángnak mindig ki kell aludnia, mielőtt újat gyújtok.

– Akkor tedd a régit egy új tetejébe, és akkor az majd tovább ég, amikor a régi elfogyott – könyörgött az orvos. A Halál úgy tett, mintha teljesítené a kérését, és kézbe vett egy jókora új gyertyát, de mivel bosszúra szomjazott, amikor meggyújtani készült, direkt leverte az apró csonkot, ami a földre hullott és kialudt. Az orvos rögtön összeesett, és immár ő is a Halál kezében volt.

Természetesen pályázatunk szempontjából nem a szegényember túlcsorduló libidójának és nemzőképességének szerencsétlen párosa az érdekes, hanem a titkos paktum, ami egyébként gyakran visszatérő elem a Grimm-fivérek gyűjtéseiben. Hiszen a Nagy Öregek halott teste is megosztotta titkaikat az első emberrel, aki a ma is elevenen élő szektát alapította. Egy titkos paktum nagyon izgalmas konfliktusindító.

mm
“Never Explain Anything” ― H.P. Lovecraft
Scroll to top