Azilum #17 beleolvasó – Robert E. Howard: A fekete medve harapása

Az Azilum #17 előrendelése technikai okok miatt csúszik egy napot, cserébe egy újabb beleolvasó a magazinból. Robert E. Howard A fekete medve harapása című novellájának főhőse, O’Donnel a titokzatos Yotai Yun, a kínai főkereskedő háza körül szaglászik, ahol állítólag különös szerzetek és egy mondabeli láma tűnik fel időnként. Mindezt barátjától tudja: Bill Lannon kezdett el rossz dolgokra gyanakodni és nyomozni, de végül holttestét kivetette a Jangce mocskos vize. Megbosszulandó halálát, O’Donnel tovább folytatja a szaglászást, és egy éjjel sötét alakokat kezd követni a palotához közel álló halászkunyhóhoz, ahol egy csapóajtón keresztül ereszkednek a föld alá.

Rövid, de annál erőteljesebb mítoszos sztori, amelyből kiderül, hogy a Vének szektája hol lappang, miért gyülekeznek hívei.

A fekete medve harapás az Azilum #17 magazinban fog megjelenni Zsirka Richárd fordításában, az Azilum #17 második beleolvasójában ebből mutatunk egy rövid részletet.

 

* * *

 

Az éj baljós fenyegetés módjára, a végzet terhével borította be a folyót. A ritkás aljnövényzetben, a nyirkosságtól vacogva kúsztam. Az előttem lévő hatalmas házban megkondult egy gong, egyetlen egyszer. Összesen nyolcszor szólt a gong, mióta itt rejtőzöm. Egyenként számoltam mindet. Zord arckifejezéssel néztem a ház hatalmas, árnyékba vesző körvonalait. A rejtélyek háza, a titokzatos Yotai Yun, a kínai kereskedőfejedelem háza volt ez, és fehér ember meg nem mondta, mily zord ügyletek folytak a komor falak közt. Bill Lannon, a Brit Birodalom egykori titkosügynöke, aki bármikor visszaállította volna a régi rendet, próbálta megfejteni a rejtélyt. Ő volt az, aki titokban magánnyomozásba kezdett, miután hátborzongató ügyletek nyomaira, rejtélyes gyülekezések, titkos összeesküvések, és egy sötét szekta rettenetes kámzsás szerzetesének nyomaira bukkant, aki a sárga emberek birodalmának eljövetelét hirdette. Engem és Eric Brandet avatott be némileg a részletekbe.

Eric Brand, ez a sovány, nyughatatlan kalandor, nevetett csupán Lannon szavain, de én nem. Tudtam, hogy a férfi olyan volt, mint a vadászkopó, amikor szagot fog, és nem ereszti, ha valami baljóslatúra és rejtélyesre bukkan. Egy este az Európaiak Egyesületi Házában ittuk a whiskyt és az ásványvizet, mikor is kijelentette, még aznap este besurran Yotai Yun házába, és megtudja, mi folyik ott. Másnap reggel a Jangce mocskos, sárga vizében találtak rá – egy tőrrel markolatig a vállában.

Bill Lannon a barátom volt. Pontosan ezért lapultam az aljnövényzetben órákkal éjfél után Yotai Yun házával szemben, ami Hankou lepusztult külvárosa fölött meredezett. És arra próbáltam rájönni, hogy vajon mit talált Bill Lannon, mielőtt lemészárolták és a halak közé vetették. Vajon kalózkodás, csempészet, vagy egy esetleges lázadás szerveződött e sötét házban? Mindenki tudott Yotai Yun kétes pénzügyeiről és piszkos hajóforgalmáról, de soha senki nem tudott rábizonyítani semmit.

A ködön át hirtelen egy magas, csoszogó alak, egy torz rongyokba bugyolált bennszülött vált kivehetővé. Egy lepusztult, elhagyatottnak tűnő halászkunyhó felé vette az irányt, ami a parton helyezkedett el, ötven méterre sem a nagy házat elkerítő faltól. Hirtelen megmerevedtem. Ugyan néha-néha mintha halvány fényt láttam volna felvillanni a kunyhóban, kívülről szemlélve még így is teljesen elhagyatottnak tűnt. És minden egyes alkalommal, mikor egy bennszülött eltűnt a kunyhóban, egy gong szólalt meg a Sárkányházban. Nyolc ember lépett a kunyhóba, nyolc alkalommal szólalt meg a gong. Mi lehetett vajon a kapocs a mocskos, romhalmaz kunyhó és Yotai Yun palotaszerű otthona között?

A bennszülött megközelítette a kunyhó omladozó bejáratát, én pedig sebesen és vakmerően pattantam fel rejtekemből, egyenesen utána. Ha az akkor, ott megfordul, bizonyosan észrevesz. De nem, csak ment tovább anélkül, hogy egyetlen egyszer is visszanézett volna, majd behúzta maga után a lucskos ajtót; a kunyhó nem volt üres többé. A bennszülött félrehányta a padlón fekvő rongyokat, majd háromszor kopogtatott a talpa alatt, megállt, megint kopogtatott, megint háromszor, megállt, majd ismét kopogtatott.

A gyufa ugyan régen kialudt, mégis hirtelen fény szűrődött ki a kunyhóból; először csak egy szűk ponton, majd egyre nagyobb teret betöltve, ahogy valaki, egy sárga arcú, gonosz pofát vágó figura alulról kinyitott egy csapóajtót. Szavak nem hangzottak el, az ajtónálló bólintott csupán, s a jövevény lebotorkált a lyukba. Mászás közben a hirtelen támadt fény egy pillanatra teljesen megvilágította az arcát, és én végre felismertem: a bennszülött nem volt más, mint egy régóta betörésért és gyilkosságért körözött folyami kalóz. Eltűnt, a csapóajtó pedig a helyére csusszant. Kezdett összeállni a kép: a titkos ajtó nyilvánvalóan egy alagútba nyílt, ami pedig a Sárkányházat kötötte össze a halászkunyhóval, a gong pedig az alagúton érkező jövevényeket volt hivatott jelezni. De hogy miért, azt még ki kellett derítenem, és elhatároztam, hogy meg is teszem.

Folytatás az Azilum #17 magazinban. Az összdarabos utórendelés előzetes felmérése elindult a webáruházban, részletes információkat ezen a linken találsz.

mm
“Never Explain Anything” ― H.P. Lovecraft
Scroll to top