Rejtett polc #7 – Nathan Ballingrud szörnyvidékei

Feltöltve: 2020/08/06
Kategóriák: Friss | Rejtett polc
Becsült olvasási idő (185 szó/perc): | Szavak száma:

Nathan Ballingrud (www.nathanballingrud.com)

Mostanában annyi minden történik Nathan Ballingrud körül, érdemes lenne kihasználni ezt az alkalmat, hogy egy kicsit beszéljünk róla és (szakítva a rovat hagyományaival) eddig megjelent két novelláskötetéről is. Az első és legfontosabb, amelyről beszélnünk kell a szerző kapcsán, hogy North American Lake Monsters című első novelláskötetének magyar fordítása, a Szörnyvidék hamarosan érkezik az Agave kiadó gondozásában, illetve az ebből készült Monsterland tévésorozat is egyre közelebb araszol a megjelenéshez.

Ballingrud horrornovellái apró remekművek sérült karakterekről, szorongásokról, elfojtott indulatokról, illetve az ezekre rímelő borzalmakról – első kötete, a Szörnyvidék inkább ilyen történetekre koncentrál. A kilenc novella mindegyike valamilyen szinten traumákról szól, mindegyik a mi világunkban játszódik, amelybe a természetfölötti (vagy egy történet esetén az ideológiai) rettenet beleszól a dolgok menetébe. Akad itt klasszikus horror, vámpírtörténet, de innovatív weird is (egy hajléktalan férfi mellkasa egy esős utcára nyílik). A férfiszereplők küzdenek, nem csak a felfoghatatlannal szemben, hanem saját maszkulinitásuk és szeretetdefiníciójuk elégtelenségével is, ez egyfajta tematikus kapocs a történetek között. Plusz, hogy mélyítsem a relevanciát ezzel az oldallal, a Szörnyvidék-ben található meg az a novellája is, amelyet eredetileg a Lovecraft Unbound antológiának írt Dale Bailey-vel (angol eredetije szabadon olvasható), itt remek érzékkel nyúl Lovecraft írói eszköztárához is.

Szörnyvidék (Agave, 2020)

Bevallom, ez az első könyve nekem jobban tetszik, mint a második, de a Wounds: Six Stories from the Border of Hell is hasonlóan színvonalas, ám sokkal merészebb zsánerkísérletek gyűjteménye. Először is, sokkal inkább dark fantasy felé húz, tehát mást kínál, mint a Szörnyvidék. A Wounds novelláinak egy nagy része a pokolról szól, és egyes novellák közös mitológiát alkotnak. Ezekben a történetekben is fontos a szereplők sérült személyisége, de itt inkább az a hangsúlyos, hogy valami hiányzik az életükből, emiatt pedig fel akarják venni a kapcsolatot azzal a sötét hellyel, amely felé nem merünk fordulni, hogy az tegye őket egésszé.

Van itt egy kisregény, ami egyébként még az előző kötethez is tartozhatna, a The Visible Filth, amiből a Wounds című film készült (ezzel átvette a kötet címét is, amely eredetileg The Atlas of Hell lett volna). Ebben egy férfi egy kocsmai verekedés után egy telefont visz haza, amelyen felzaklató képeket talál, videókat is, kimondhatatlan szörnyűségekről. Abszolút a kedvenc történetem a szerzőtől, szorongató New Orleans-i pusztulás, csótányok és megszállottság története. A belőle készült filmet az a Babak Anvari rendezte, aki a remek iráni kísértettörténetet, az Under the Shadow-t hozta el nekünk. Adaptációként talán jobban működik, mint önálló filmként.

Visszatérve a Wounds kötet dark fantasy-aspektusára, a közös mitológia díszletei lenyűgözőek, a pokoli dolgok ábrázolása színes és kreatív, az élőhalottak különc világát bemutató Skullpocket és a kalózos-kannibálos The Butcher’s Table között hatalmas vizuális teremtőerőnek lehetünk szemtanúi, a klasszikus Tim Burton-filmek és Clive Barker Vérkönyvei-nek rajongói valószínűleg lubickolnak majd ebben a kötetben.

Wounds (Gallery / Saga Press, 2019)

Ez azzal is jár viszont, hogy a komolyabb jellemrajzok háttérbe is szorulnak kicsit, és bár a párbeszédek és karakterpillanatok így is erősek, a Wounds novellái másfajta ízlésvilág felé húznak. Ez viszont csak azt mutatja, hogy Ballingrud mennyiféle történetben képes maradandót és igényeset alkotni, szinte mindig lenyűgöz, hogy takaros mondatai és párbeszédei a legjobb krimiírókéval vetekednek, miközben a weird-elemek bemutatása szintén a zsáner legjobbjai mellé emeli a történeteit.

Engem egy kicsit zavar is, hogy mindkét kitűnő novelláskötet arra a sorsra jutott, hogy ezek a fantasztikus eredeti címek, mint a „North American Lake Monsters” és a „The Atlas of Hell” valahogy elvesztek (vagy el fognak veszni) a nem túl fantáziadús „Monsterland” és „Wounds” mögött, csakis azért, hogy vigye őket a belőlük készült adaptáció szélesebb közönséget megmozgató márkaneve – sok remekmű jár így, de furcsa ezt látni egy pályája elején járó szerző összes könyvén (az önálló kötetként is megjelent The Visible Filth eredeti változata már nem is kapható). Nyilván, az eladhatóság egy ilyen szűk rétegnek szóló zsánerben kiemelten fontos – ezért is hangsúlyoznám, hogy ha esetleg valakinek az adaptációk, vagy a belőlük eredeztetett címek sekélyesnek is hatnak, ne forduljon el ezektől a könyvektől. Ballingrud az elmúlt évek egyik legjobb horrorszerzője – könyvei rendre szerepelnek is a legrangosabb díjak shortlistjein, – mély emberismerete és hatalmas kreatív energiája miatt különösen kiemelkedik a zsáner alkotói között.

További olvasnivalók

Ne hagyd ki ezeket se!

Bojtor Iván: A Kapu Pecsétje

Repülőnk hajnalban szállt fel a párizsi Orlyról. A gép kapitánya, Marco Floretti kapitány előre elnézést kért az esetleges légörvények okozta kellemetlenségekért, majd jó utazást kívánt, és a hangszórók hangos kattanással elnémultak az utastérben. Még bámultam néhány percig az alattunk elsuhanó tájat, aztán elővettem a táskámból a reptéren vásárolt szíverősítőt, és miközben megittam, azon...

Szőllősi-Kovács Péter: Inis Mona alkonya

1.   A Caernarfon-öböl bejárata felett sirályok rikoltoztak. Fehéren cikázó röptük jól kivehető volt a nyugtalan tenger fölött gyülekező ónszínű fellegek háttere előtt. Nyugat felől, a baljós látóhatár peremén is fehér szárnyak tűntek fel; hajó közeledett a parthoz. Nem az öböl felé navigált, hanem a dél-nyugati irányban húzódó partszakasz egyik kihalt része felé. Szél ellen fordult,...

Bojtor Iván: A fennsík

Már késő délután van, de még mindig forrón tűz a nap. A traktorok vájta poros földúton tartok a dombok irányába, fel arra az ezerszer is elátkozott Geleméri-fennsíkra. A kutyát ma nem hoztam magammal. A jó öreg Abdult bezártam a pince egyik sötét, ablaktalan zugába, hogy a szomszédok ne hallják a szerencsétlen jószág kétségbeesett nyüszítését – mert ma éjszaka nyüszíteni fog, az biztos. Ha...

Pólya Zoltán: A rézálarcos hölgy meséje

Velence utcáit azon az estén ellepték az arcukat maszkok mögé rejtő férfiak és nők, akik táncolni, énekelni és szórakozni, az életet ünnepelni vágytak az ősi város kulisszái között. Mégis dermedt csend lett úrrá az utcákon, amikor a rézálarcot viselő, vörös hajú nő megjelent közöttük. Csupán egyetlen pillanatra érintette meg a karneválozókat a szenvedély és a halál dohos, fullasztó illata, majd...

Pólya Zoltán: Az élet és a halál anyaga

Azt hiszem, szeretem Mr. Hershey-t. Mr. Hershey-vel mindig napszállta után szoktam találkozni, a D.-i apátság romos falai között. Máig nem lehet tudni, hogy voltaképpen mitől is égett le tíz évvel ezelőtt ez az ősi, szent hely, amelynek az oltárát egyes vélekedések szerint egy, a kereszténységnél sokkal régebbi vallás áldozati kövéből vésték ki az alapítók. Az apátság teteje azonnal beomlott,...

Rádai Márk: Ébredés

Délután egy óra van, háromnegyed nyolckor kezd sötétedni, addig biztosan nem jönnek értem. Akár velük tartok, akár megszököm előlük, alig hét órám maradt arra, hogy mindent elmondjak. A nap most magasan jár, fénye épp a revolvert éri az asztalomon, amelynek közelsége furcsa módon biztonságot jelent. Azelőtt nem sejtettem, hogy a halál gondolata megnyugtató, szinte otthonosan melengető is lehet....