Rejtett polc #7 – Nathan Ballingrud szörnyvidékei

Nathan Ballingrud (www.nathanballingrud.com)

Mostanában annyi minden történik Nathan Ballingrud körül, érdemes lenne kihasználni ezt az alkalmat, hogy egy kicsit beszéljünk róla és (szakítva a rovat hagyományaival) eddig megjelent két novelláskötetéről is. Az első és legfontosabb, amelyről beszélnünk kell a szerző kapcsán, hogy North American Lake Monsters című első novelláskötetének magyar fordítása, a Szörnyvidék hamarosan érkezik az Agave kiadó gondozásában, illetve az ebből készült Monsterland tévésorozat is egyre közelebb araszol a megjelenéshez.

Ballingrud horrornovellái apró remekművek sérült karakterekről, szorongásokról, elfojtott indulatokról, illetve az ezekre rímelő borzalmakról – első kötete, a Szörnyvidék inkább ilyen történetekre koncentrál. A kilenc novella mindegyike valamilyen szinten traumákról szól, mindegyik a mi világunkban játszódik, amelybe a természetfölötti (vagy egy történet esetén az ideológiai) rettenet beleszól a dolgok menetébe. Akad itt klasszikus horror, vámpírtörténet, de innovatív weird is (egy hajléktalan férfi mellkasa egy esős utcára nyílik). A férfiszereplők küzdenek, nem csak a felfoghatatlannal szemben, hanem saját maszkulinitásuk és szeretetdefiníciójuk elégtelenségével is, ez egyfajta tematikus kapocs a történetek között. Plusz, hogy mélyítsem a relevanciát ezzel az oldallal, a Szörnyvidék-ben található meg az a novellája is, amelyet eredetileg a Lovecraft Unbound antológiának írt Dale Bailey-vel (angol eredetije szabadon olvasható), itt remek érzékkel nyúl Lovecraft írói eszköztárához is.

Szörnyvidék (Agave, 2020)

Bevallom, ez az első könyve nekem jobban tetszik, mint a második, de a Wounds: Six Stories from the Border of Hell is hasonlóan színvonalas, ám sokkal merészebb zsánerkísérletek gyűjteménye. Először is, sokkal inkább dark fantasy felé húz, tehát mást kínál, mint a Szörnyvidék. A Wounds novelláinak egy nagy része a pokolról szól, és egyes novellák közös mitológiát alkotnak. Ezekben a történetekben is fontos a szereplők sérült személyisége, de itt inkább az a hangsúlyos, hogy valami hiányzik az életükből, emiatt pedig fel akarják venni a kapcsolatot azzal a sötét hellyel, amely felé nem merünk fordulni, hogy az tegye őket egésszé.

Van itt egy kisregény, ami egyébként még az előző kötethez is tartozhatna, a The Visible Filth, amiből a Wounds című film készült (ezzel átvette a kötet címét is, amely eredetileg The Atlas of Hell lett volna). Ebben egy férfi egy kocsmai verekedés után egy telefont visz haza, amelyen felzaklató képeket talál, videókat is, kimondhatatlan szörnyűségekről. Abszolút a kedvenc történetem a szerzőtől, szorongató New Orleans-i pusztulás, csótányok és megszállottság története. A belőle készült filmet az a Babak Anvari rendezte, aki a remek iráni kísértettörténetet, az Under the Shadow-t hozta el nekünk. Adaptációként talán jobban működik, mint önálló filmként.

Visszatérve a Wounds kötet dark fantasy-aspektusára, a közös mitológia díszletei lenyűgözőek, a pokoli dolgok ábrázolása színes és kreatív, az élőhalottak különc világát bemutató Skullpocket és a kalózos-kannibálos The Butcher’s Table között hatalmas vizuális teremtőerőnek lehetünk szemtanúi, a klasszikus Tim Burton-filmek és Clive Barker Vérkönyvei-nek rajongói valószínűleg lubickolnak majd ebben a kötetben.

Wounds (Gallery / Saga Press, 2019)

Ez azzal is jár viszont, hogy a komolyabb jellemrajzok háttérbe is szorulnak kicsit, és bár a párbeszédek és karakterpillanatok így is erősek, a Wounds novellái másfajta ízlésvilág felé húznak. Ez viszont csak azt mutatja, hogy Ballingrud mennyiféle történetben képes maradandót és igényeset alkotni, szinte mindig lenyűgöz, hogy takaros mondatai és párbeszédei a legjobb krimiírókéval vetekednek, miközben a weird-elemek bemutatása szintén a zsáner legjobbjai mellé emeli a történeteit.

Engem egy kicsit zavar is, hogy mindkét kitűnő novelláskötet arra a sorsra jutott, hogy ezek a fantasztikus eredeti címek, mint a „North American Lake Monsters” és a „The Atlas of Hell” valahogy elvesztek (vagy el fognak veszni) a nem túl fantáziadús „Monsterland” és „Wounds” mögött, csakis azért, hogy vigye őket a belőlük készült adaptáció szélesebb közönséget megmozgató márkaneve – sok remekmű jár így, de furcsa ezt látni egy pályája elején járó szerző összes könyvén (az önálló kötetként is megjelent The Visible Filth eredeti változata már nem is kapható). Nyilván, az eladhatóság egy ilyen szűk rétegnek szóló zsánerben kiemelten fontos – ezért is hangsúlyoznám, hogy ha esetleg valakinek az adaptációk, vagy a belőlük eredeztetett címek sekélyesnek is hatnak, ne forduljon el ezektől a könyvektől. Ballingrud az elmúlt évek egyik legjobb horrorszerzője – könyvei rendre szerepelnek is a legrangosabb díjak shortlistjein, – mély emberismerete és hatalmas kreatív energiája miatt különösen kiemelkedik a zsáner alkotói között.

További olvasnivalók

Scroll to top