Rejtett polc #9 – Matthew M. Bartlett: Gateways to Abomination

Ha a Massachusetts-beli Leeds-ben jársz, előfordulhat, hogy az autód rádiója elkezd furcsán viselkedni, akkor is, ha kikapcsoltad, akkor is, ha egyáltalán nem működött addig. Különös adások hallhatóak a WXXT állomás hullámhosszán, de mire értelmeznéd, mit is hallasz, már késő. Átléptél egy szörnyűséges kapun.

Matthew M. Bartlett

Matthew M. Bartlett sajátos, lokális horror-mitológiát épít novelláiban, karcolataiban – egyedi hangja és szokatlanul megrázó képei miatt viszonylag elég népszerű is lett underground-körökben (még ha a nagy kiadók nem is találták még meg). Nemrég két sikeres Kickstarter-kiadvány kapcsán is találkozhattunk a nevével, az egyik a Secret Gateways könyvgyűjtemény, amelynek köszönhetően a jelen cikkben tárgyalt Gateways to Abomination bővített-illusztrált kiadása mellett egy Jon Padgett-tel közösen írt kötet, a The Latham-Fielding Liaison megjelenése vált lehetségessé. A másik még érdekesebb: a Hymns of Abomination: Secret Songs of Leeds című antológiában több mai horrorszerző (közöttük Nathan Ballingrud is) egy-egy novellával tiszteleg a Leeds-mitológia atyja előtt. Szóval, bár magánkiadással indult és kis kiadókkal folytatódott Bartlett karrierje, nyilvánvaló, hogy nagy hatású szerzővel van dolgunk.

Nézzük hát meg első kötetét, a Gateways to Abomination-t, amely megalapozza a Leeds / WXXT köré épülő mitikus horrorciklust. Egy vékony, 150 oldalas könyvről van szó, mégis 34 tétel szerepel a tartalomjegyzékben, ez is mutatja, hogy nem szokványos novelláskötettel van dolgunk. Akadnak itt ugyan tradicionális értelemben vett novellák, de ugyanolyan jellemzőek a hézagos, mozaikdarabkákra emléketető, bekezdésnyi-oldalnyi szövegek is, amelyek különféle stílusban íródnak: beszámolók, cikktöredékek, talán a rádióadás szövegei, vagy csak ominózus, nyugtalanító kinyilatkoztatások.

Magánkiadás, 2014

Bármit is olvasunk ebben a kötetben, rajtuk keresztül körkörösen (vagy spirálisan) jutunk egyre közelebb a mítosz megismeréséhez, amely szerint már meglehetősen régóta különös jelenségek bukkannak fel Leeds környékén, mindez talán egy bizarr boszorkány-kultuszhoz köthető. És valóban, a történetekben itt-ott kecskék, férgek, titkos összejövetelek, rituálék jelennek meg, nyomokat kapunk a távoli történelem eseményeire, de természetesen sohasem derül ki nyíltan, mi is errefelé a probléma, vagy hogy is lehetne megállítani.

A Gateways to Abomination pontosan ezért erős kötet, mert gyakorlatilag bárhol felcsaphatjuk, és azonnal olvashatunk valami rövidebb-hosszabb szöveget, ami meglehetősen konkrét, nyugtalanító hangulatot fest, anélkül, hogy a válaszkeresés terhével kellene bajlódnunk. Csak egy finomabb példa az egyik rövid töredékre:

„Tegnap napnyugtakor, Haydenville-ben jelentette a helyi rendőr, hogy egy gyermek trágár dalokat énekelt a lucskos erdőben. A további nyomozás során egy rothadó mahagóni- és bőrszékekből font kört fedeztek fel a fák tetején, illetve valakik egy megégett bölcsőt gyömöszöltek félig az ősi Tölgybe. A helyszínen továbbá elefántcsontdió gombokat találtak, rajtuk kifürkészhetetlen vésetekkel és szentségtelen jelképekkel.”

Nightscape Press, 2020

Az okkultra utaló bizonyítékok, a testiség, az obszcenitás, az erdőségek, az állatias viselkedés, és riasztóan harsány képek (férgeket öklendező fiú, brutális fogorvosi jelenet, stb.) jellemzik ezeket a szövegeket, és helyenként teljesen érthető, miért nem jelenhetnek meg Bartlett művei hagyományos kiadóknál. Olyasféle horror ez, amelynek van kozmikus, de nagyon is testi, véres aspektusa is, mondhatni, illetlenül rendellenes.

Mégis, ha fel kellene térképezni az amerikai underground horrort, itt kell kezdenünk, ez az egyik legérettebb első kötet, és talán a legzavarbaejtőbb magánkiadás, amihez valaha szerencsém volt, már csak azért is, mert nagyon sok (általam is nagyra tartott) szerző tekinti mesterének az alig hat évvel ezelőtt színre lépő Bartlettet. A mítosz pedig azóta folyamatosan növekszik az olyan kötetekben, mint a Creeping Waves, vagy a már említett Hymns of Abomination.

Gondolom, egy kicsit messze van még, hogy a műveit széles körben magyarul is olvashassuk, de addig is, az ínyencek szemezgessenek csak műveiből, megéri figyelni rá.

Borítókép: Nightscape Press – Secret Gateways

Scroll to top
The Black Aether