Pályázati kisokos

Amikor elindultak az első The Black Aether pályázatok, még korántsem rendelkeztek olyan részletes technikai útmutatóval, mint például az aktuális, Paganus, avagy pogány kultuszok, titkos tásaságok és páholyok a Cthulhu-mítoszban novellapályázatunk. Idővel fel kellett ismernem, hogy jobban járok, ha kibővítem a leadási feltételeket és megválaszolom a „de miért” leveleket, ugyanis ekkora mennyiségű pályázati anyag utólagos egységesítése túlságosan is sok munkát jelent. A pályázatokon általában (utóbbi időben rendszerint) két darab novellát küldhet egy szerző, ami azt jelenti, hogy alkalmanként több mint 100 anyagot kell egyszerre kezelni, de volt már ennél jóval több is.

Meg kell jegyeznem, hogy olykor igencsak kreatív „de miért” leveleket kaptam, amelyekben frappánsan küldtek el melegebb éghajlatra, vagy menesztették menybe felmenőiimet; őszintén mondom, ha ilyen kreativitással írtak volna novellát a levelek szerzői, biztos helyük lett volna a Black Aether magazinokban. Természetesen csak pár darab levélről van szó a többszáz pályázati anyagból, és büszkén mondhatom az utóbbi pályázataink kapcsán, hogy 99%-ban egy szavam sem lehet a leadott pályázati anyagok formai követelményeit illetően. Ezúton is köszönöm minden pályázónak.

Feleslegesnek tűnhet, hogy akkor készül el ez az anyag, amikor a folyamat már megtalálta a saját útját, az alkotók megszokták a kéréseket, azonban szerencsére elmondhatom, hogy minden pályázatunk alkalmával vannak újonnan érkezők. Ezért, jobb később, mint soha alapon részletesen megválaszolom a miérteket, illetve bemutatom mi történik azután, hogy elküldted nekünk az emailt.

Hangsúlyozom, hogy az alábbiak a TBA pályázataira, működésére vonatkoznak, mi ezt a folyamatot szoktuk meg, ez vált be – nyilvánvalóan ahány pályázat, kiadó, annyi szabály, kérés, elvárás –, de lesz benne pár olyan megszívlelendő tanács is, amelyeket ha betartasz, más pályázatoknál sem fog meglepetés érni.

Egy dolog azonban biztos, és ezt kénytelen vagy elfogadni: nemigazán tehetsz mást, mint betartod a szabályokat, eleget teszel a kéréseknek minden pályázatnál, legyen annak kiírója bármelyik kiadó. Nemigazán van más lehetőség, ezt a békát le kell nyelni.

Nyilván lehet mérgelődni, lehet értetlenkedni, hogy miért van szükség arra a 15 percnyi pluszmunkára, de ennek a felesleges idegeskedésnek nem sok értelme van. Ha már írói utad elején megszokod, hogy vannak bizonyos írott, vagy íratlan szabályok, amelyeket legalább érdemes betartani, akkor a saját munkádat fogod megkönnyíteni hosszútávon. Egy mű elkészítésének legnagyobb részét nyilvánvalóan maga az írás teszi ki, azonban ez korántsem jelenti azt, hogy másra nem kell figyelned, ugyanis van elő- és utóélete, amelyre ugyan úgy figyelmet kell fordítanod. Hiába sütöd meg a világ legfinomabb tortáját, ha azt egy használt szemeteszsákban baszod ki az asztalra zsírfoltos kötényben. Szerinted ki fog enni belőle? A szerkesztőd, a kiadód feladata nem az, hogy a széttrancsírozott tortádat rendbe rakja, hanem az, hogy ügyeljen a krém és a piskóta arányára, a krém ízére, hogy a krémtől ne legyen hasmenése senkinek, a kandírozott cseresznye stabilan álljon a tejszínhabon.

Az írás lehet magányos elfoglaltság, de soha ne felejtsd el, hogy az írásodat olyan személyeknek fogod elküldeni, akik ugyanúgy szeretik az irodalmat, mint te, akikkel jobb esetben hetekig, hónapokig fogsz levelezni, adott esetben személyesen találkozni. Az általános közvélekedés ellenére az ő feladatuk nem az, hogy a te életedet megkeserítsék, és felesleges okoskodással kiszívják az eszenciádat az írásodból. Ők azért dolgoznak, hogy az írásod még jobb legyen. Ha eleve ellenérzésekkel indítod el a folyamatot, ha téves prekoncepciókból építkezel, akkor a közös munka halálra van ítélve. Ezeket minél előbb el kell felejteni, le kell küzdeni, és bizalommal kell fordulnod a szerkesztőd felé.

Nyilvánvalóan tévedni lehet, előfordulnak hibák, félreértések, azonban minden esetben a konstruktív megoldást kell keresni.

Más lehetőséged nem nagyon van.

A levél

Kezdjük onnét, hogy figyelmesen elolvastad a pályázati kiírásunkat, értelmezted, tájékozódtál az adott témában, kellő időt hagytál magadnak a felkészülésre, sokadszorra is újraolvastad a vonatkozó irodalmat, kipattant az ötlet a fejedből, vázlatot készítettél, megírtad a saját szinopszisodat, átdolgoztad a szinopszisodat, megírtad a novellát, hagytad pihenni, átolvastad, átdolgoztad (ha szükségét érezted), készre írtad, átadtad próbaolvasásra (nem anyunak, nem apunak), korrigáltad az észrevételeket, újra átolvastad, javítottad, megírtad a nekünk szánt szinopszist, ellenőrizted, hogy a kész novella és a szinopszis egyezik, ellenőrizted a helyesírást, összerendezted a formai követelményeknek megfelelően, majd elküldted a novelládat a nekünk írt szinopszissal együtt az info@www.theblackaether.com emailre.

A levél beérkezése után rövid időn belül válaszolunk, ez általában egy-két nap, de ha esetleg három, akkor se ess kétségbe. Egy rövid választ fogsz kapni, amely nem titkoltan egy sablon üzenet, valami hasonló: Köszönjük, hogy elküldted a novellát és a szinopszist, a beérkezett pályaműveket a pályázat után fogjuk elbírálni, döntésünkről emailben fogunk értesíteni. Abban az esetben térünk el a sablontól, ha esetleg hiánypótlást kérünk, a pályázati anyag nem megfelelő módon érkezett, esetleg a szinopszis nem szinopszis, hanem egy ajánló, fülszöveg. Ha pedig nagyon félrement a dolog, jelezzük, hogy nem fogadjuk el az anyagot.

Mivel biztosra mondható, hogy levelek nagy többségét az utolsó héten, de inkább az utolsó napon kapjuk meg, ezért valójában már menet közben el szoktuk olvasni a beérkezett anyagokat, azonban az biztos, hogy döntésünkről visszajelzést csak a jelzett időpontban adunk. A TBA-s pályázatokat nem egy ember bírálja el, legalább ketten olvassuk és értékeljük a novellákat. Minden novellát és szinopszist elolvasunk, az elejétől a végéig, akkor is, ha már az első bekezdésből kiderül, hogy baj van, majd egy közös táblázatban kivétel nélkül minden novelláról írunk egy rövid, három-négy mondatos értékelőt. Az értékelés mellé kap egy színt is a novella, attól függően, hogy mi a vélemény róla: nem megfelelő – szerkeszthető – úgy jó, ahogy van.

Amikor ezzel végeztük – és közzétettem a harmadik bejegyzést is, hogy elnézést, de a kiértesítés késni fog –, elkezdem kiküldeni a válaszleveleket. Ezek alapvetően ugyancsak sablonlevelek, mivel nemigazán tudok mindenki számára személyre szabott levelet küldeni. A pozitív elbírálású novelláknál szoktam elengedni magam, mert nem vagyok az a fajta ember, aki a rideg távolságtartás álcáját húzza maga elé, miközben nagyon örül, hogy egy remekbeszabott novellát olvashatott. Ha valami jó, akkor jó, a szerzője pedig megérdemli az elismerést, számítson az én véleményem bármennyit is.

Ha a válasz nemleges, akkor még egyetlen dolgod van, amennyiben érdekel miért kaptál nemlegest választ: a levélben jelzett időpontban egy levelet küldesz, hogy igényt tartasz a részletes válaszra. Ha ezt a levelet elküldöd, részletes választ fogok írni, miért nem került az írásod a nyertesek közé, mit lehetne esetleg javítani, korrigálni, módosítani rajta, mitől tudna teljessé válni. Ha nem kapunk levelet, nem küldök választ, mert ha valakit nem érdekel a novellája annyira, hogy egy levelet elküldjön egy jelzett időpontban, akkor sajnálom, de én sem fogok több energiát ráfordítani. Csak annyit, amennyit a szerző is hajlandó.

Ha a válaszunk a másik kettő közül valamelyik, akkor elkezdődik a közös munka, amely – főleg, ha a novella erősebb szerkesztést igényel – hetekig, akár hónapokig is eltarthat, és ezalatt több levelet is fogunk váltani; nem egy levél lesz, nem is kettő, olykor egy mondat, máskor pedig hosszú, szájbarágós, túlmagyarázó levélözön. Le kell szögeznem, hogy ez nem könnyű folyamat, türelmet igényel mindkét fél részéről, tőled is és tőlem is egyaránt, adott esetben sok kompromisszumot kell kötni. Ráadásul számítanod kell arra, hogy mindenbe bele fogok kötni. Utólag már be kellett látnom, hogy sokáig hajlamos voltam az engedékenységre, azonban ez az oldalam szépen lassan kifakult és ma már – a klasszikust idézve – szögesdrótot eszem, napalmot hugyozok.

A szerkesztési folyamat lehet végtelen egyszerű és rövid, de lehet hosszú és fájdalmas is, attól függően, hogy mit kíván meg a szöveg. A TBA-nál tartalmi szerkesztés is történik, tehát előfordulhat, hogy azt mondom, dobd ki a történet adott részét, írj helyette újat, cserélj fel egyes bekezdéseket, változtass az események sorrendjén, erősítsd a hangulatot (ez rendszeres), írj egy teljesen új lezárást… Lehet ez jó móka, de kínszenvedés is, minden csak rajtad múlik.

A szerkesztési folyamatról, arról, hogy pontosan mi és miért történik, egy külön bejegyzésben fogok részletesen írni.

A pályázati feltételekről

De miért? Minek ez a sok szabály, feltétel, kérés? Számomra a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb az lenne, ha nemes egyszerűséggel azt mondanám: azért, mert mi így kérjük. Nyilvánvalóan nem azért született ez az összefoglaló, hogy ezt ismét kijelentsem, ezért részletesen meg fogom indokolni minden egyes kérésünket (bár a lényeg valójában tényleg csak ennyi).

Minden kérésünk célja az, hogy számodra és számunkra megkönnyítsük a pályázat folyamatát, a lehetőségekhez mérten gördülékenyen legyen az elbírálás, a kiértesítés és az utómunka. A legfontosabb amit nem szabad elfelejtened – és ha ezt figyelembe veszed máris könnyebben megérted ezt az egész mizériát –, hogy rajtad kívül mások is részt vesznek a pályázaton, éppen ezért a folyamatot nem formálhatjuk egy ember elvárásaihoz. Ésszerű belátni, hogy gyorsabb és főleg célravezetőbb, ha egy irányba kell alkalmazkodni, mintsem adott pályázat esetében 30-50-100 szerző egyéni elvárásainak, szokásainak eleget tenni.

Azokra a kérésekre fogok kitérni, amelyek esetében valamilyen oknál fogva kérdés merülhet fel (pedig nem).

Kéziratot kizárólag emailben fogadunk. Használd az info@www.theblackaether.com email címet. Postai úton érkezett kéziratokat nem fogadunk, és nem is reagálunk ezekre, a kéziratokat nem őrizzük meg, nem küldjük vissza, válaszboríték mellékelése esetén sem!

Ha hiszed, ha nem, volt már rá példa. 2021-et írunk… Nem fogom részletezni miért van ez.

A levél tárgymezőjében ez szerepeljen: Pályázat Paganus – (szerzői neved)

Egyszerűbb visszakeresni a levelezést eleve a pályázat címe alapján, a te leveledet pedig még egyszerűbb megtalálni, ha a tárgymezőben szerepel a neved is. Mivel több projektet viszek egyszerre, naponta elég sok levelet kapok és válaszolok meg, egy hónap múlva a te leveled már nagyon hátra fog tolódni. Ha kapok egy új levelet egyből látom, hogy mivel kapcsolatos, tudom, hogy milyen prioritással kell kezelnem.

A saját nevedet használd, ezen a ponton még nincs jelentősége a jól csengő írói álnevednek. Ha nem akarod elárulni a nevedet, akkor készülj fel arra, hogy ezt később kénytelen leszel megtenni, ha más nem azért, hogy a futár megtaláljon.

Eleve jó ötlet, ha az email címedben a neved szerepel, ha eddig nem így volt, akkor csinálj egyet és azt használd. A cicamica725, billog168, mrlovefuck és hasonló email címek talán viccesek, de ezekkel a társkeresőkre kell regisztrálni, nem egy olyan helyen használni, ahol munka vár rád. Vedd komolyan saját magadat. Gmail esetében egy rakat emailt tudsz magadnak készíteni, azokat pedig eléred egy kezelőfelületen belül asztali gépen és telefonon is. Vedd figyelembe, hogy a Freemail és Citromail leveleket egyes szerverszolgáltatók tűzfalai, levelezőkliensei blokkolják.

A levél mellé csatolj, vagy a levélbe írj bele egy pár mondatos bemutatkozást is. Itt nem a magánéletedre vagyunk kíváncsiak, hanem az esetleges megjelenéseidre, publikációidra, a weird irodalommal való kapcsolatodra. Ha még nincs, a kapcsolat még csak most kezdődött, természetesen nem baj, de ezt jelezd a levélben.

Nem valószínű, hogy ez máshol fel fog bukkanni. Mivel a TBA amatőr projekt, egy belépő szint, ahol megmutathatod a tehetségedet, és akár – ahogy volt már rá példa – nagyobb kiadók is felfigyelhetnek rád, felkérést kaphatsz önálló mű megírására más projektekben, szeretek tisztában lenni azzal, kivel fogok együtt dolgozni. Nem mindegy, hogy el kell magyaráznom a szerkesztési folyamatot, a Word „változások követése” funkcióját, vagy sem. A magánéleted nem rám tartozik, ha együtt dolgozunk, amúgy is meg fogjuk ismerni egymás közelebbről is.

Őszintén sajnálom, hogy ezt le kell írnom, de tanulj meg levelet írni (nyilván, akinek nem inge…). Én megértem, hogy a közösségimédia, a szleng, és még számos dolog hatással van a kommunikációra – kedvencem, amikor valaki úgy ír rám Messengeren, hogy „hallod…”, nem bazdmeg, nem hallom –, de könyörgöm, egy irodalmi pályázatra jelentkezel, még ha amatőr is. Ez a belépőd, és ha azt írod a levélben, hogy „Hello, a pályázatra jelentkezem, a többi csatolva, üdv X.”, mégis mit gondoljak? Mit gondoljon az álomkiadód vezetője, amikor egy ilyen levelet küldesz majd nekik? Szólítsd meg a címzettet, írd le lényegre törően amit kér, majd köszönj el, és írd oda a nevedet.

Személyes adatokat, telefonszámot, lakcímet ne adj meg!

Egyrészt, soha ne adj meg semmilyen személyes adatot senkinek, ha nem tudod annak pontos felhasználási célját, másrészt ezekre nekünk nincs igazából szükségünk még ezen a szinten. Amikor a folyamat elér oda, hogy ezekre szükségünk van, akkor azt külön jelezni fogjuk. Biztos lehetsz benne, hogy soha nem foglak felhívni, hogy közöljem veled, a novelládat elfogadtuk, és az ajtón se fogok kopogni.

Mindenképpen csatolj a kézirat mellé szinopszist (ez azt jelenti, hogy egy külön file legyen, ne a levélbe bemásolva, borzasztó, hogy ezt le kell írnunk). A szinopszis nélkül beérkező kéziratokat nem fogadjuk el. Nem akarjuk túlbonyolítani, hogy miért, mi így kérjük, ezt fogadd el. Szinopszis írásához itt találsz segítséget.

A szinopszis egy sarkalatos pont, többször kitértem már a szerepére. Számos alkalommal fordult elő, hogy a szinopszis, a történet rövid összefoglalója és a kész novella között markáns különbségeket lehetett találni. Nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy a két anyagnak szinkronban kell lennie. Előfordulhat, hogy a szerző megírta a szinopszist magának, majd abból írta meg a történetet, azonban a munka során eltért tőle. Mielőtt elküldte nekünk, vagy nem vette észre az eltérést, vagy elfelejtette módosítani a szinopszist, vagy ami még rosszabb, el sem olvasta beküldés előtt. Ez minden esetben felületességre utal.

Ha szinopszisból dolgozol, akkor van egy vezetőd, van egy mankód, amihez visszatérhetsz, ami vezeti a történetedet. Ha utólag írod meg, van egy kontrol a kezedben, hiszen a rövid összefoglalót megírva és elolvasva számodra is letisztázódik a novellád, kiderülhetnek akár logikai bukfencek is, amiket nem vettél észre az írás során.

A novellákat nem csak elolvassuk és megírjuk róla magunknak a rövid értékelést, de számos esetben meg is vitatjuk, ha eltérő a véleményünk. Ebben az esetben sokkal könnyebben beazonosítjuk a novellát a szinopszis, mint a cím, vagy a szerző neve alapján.

A szinopszis nagyon fontos, több szempontból segítséget ad neked is és nekünk is. Ráadásul, amikor majd megírod életed regényét, és elkezdesz kiadóknál házalni, örülni fogsz neki, hogy a TBA pályázatai során már megszoktad, hogy szinopszist kell írnod, és nem fogod magad kellemetlen helyzetbe hozni. Mindig olvasd el a novellát és a szinopszist mielőtt elküldöd a levelet, ügyelj arra, hogy összhangban legyenek. Nem kizáró ok, ha a szinopszis nem tökéletes, és elsőre fülszöveg lesz belőle, de ha visszajelzést kapsz, hogy nem sikerült, akkor járj utána, tanulj, fejlődj.

És végre jegyezzük meg, hogy a szinopszis, nem szinapszis. Szar vicc, és már unalmas is.

Kéziratot kizárólag Word vagy Open Office formátumban fogadunk. Ne legyen PDF, se bármilyen ebook olvasóhoz optimalizálj fájl, ne linkeld Google Drive-ból; csatold a doksit a levélhez.

Ennek ismét csak az az oka, hogy egy pályázatban sokan veszünk részt, ezért egységesíteni kell a beérkező anyagokat. A Google Drive szép és jó, de ha egy ilyen anyagot küldesz át a tördelőnek, biztos lehetsz benne, hogy kitépi a haját (utána pedig a te hajadat), mivel a konverzió során a szöveg széteshet, és nem ritka, hogy valami el is tűnik belőle, máshogy fog kinézni Wordben. Ha esetleg az jutna eszedbe – ahogy erre volt példa –, hogy macerás kivenni a hibákat a Google dokumentumból miután letöltötted, gondolj bele, hogy nekünk mekkora macera megcsinálni mondjuk harminc novellánál. Személy szerint már az első olvasás során is szoktam megjegyzéseket hozzáfűzni az anyaghoz, egyes elemeket kiemelek magamnak stb., ez pedig egy .epub, .mobi, .pdf esetében nem olyan egyszerű. Ne felejtsd el, több tucat anyagot kell elolvasni, és ezt célravezetőbb egy programban csinálni.

Ráadásul, ha szerkesztésre kerül sor, akkor kénytelen leszel használni a Word „Változások követése” és „Megjegyzések” funkcióját, ugyanis a szerkesztőd első sorban ezek használatával fogja jelezni, hogy mit kell módosítanod a szövegen. Hasznos funkció, tanuld meg használni. Ha eleve Wordben vagy Open Office-ban dolgozol, megkíméled magadat (na meg másokat is) az idegeskedéstől.

Ha úgy gondold, hogy szeretnél az írással foglalkozni, és az írásaidat különböző pályázatokra nevezni, akkor szerezz be valahonnét egy Word-öt; ezt kénytelen vagy megoldani valamilyen módon.

Ha esetleg attól félsz, hogy valaki ellopja a szövegedet, és ezért nem vagy hajlandó szerkeszthető formátumban elküldeni, akkor javaslom, hogy nagyjából tegyél le a megjelenésről. Nem mondom, hogy ez biztosan így van, de az esetek 99%-ban el sem fogják olvasni a kéziratodat (én nem). Elég sértő az a feltételezés, hogy a kiadó, akinek elküldöd a szöveget, ellopja és felhasználja az engedélyed nélkül. Ezt a fajta prekoncepciót küzd le, rólad se gondolja senki, hogy loptad a novellát.

A fájl neve tartalmazza a szerző nevét és a novella címét, a szinopszisnál a „szinopszis” szóval kiegészítve. (Pl.: Minta Márton_A fekete éter.docx és Minta Márton_A fekete éter_szinopszis.docxv vagy .doc .odt értelemszerűen.)

Egyszerű a dolog, ha te így nevezed el a fájlokat, nagyon könnyen kezelhetők, és olvasás közben is tudni, hogy kinek, melyik szövegét olvassuk. Arról nem is beszélve, ha így mented el a munkákat, akkor tudod, hogy azok a végleges verziók, és nem fogsz olyan fájlokat küldeni, amelyek vége az lesz, hogy végleges1, végleges111, véglegesezajó, véglegesezajó1… Rend lesz a dokumentumaid között.

Egy szerző kettő darab novellával nevezhet a pályázatra, azonban, a tervezett kiadványban egy szerzőtől egy novella szerepelhet.

Érdemes a két anyagot egyszerre, egy levélben elküldeni, így biztos, hogy nem keveredik el a két anyag, nem kell külön levelekre reagálni. Nincs abból gond, ha elküldöd az anyagodat, de rájössz, hogy van még időd és írsz még egy novellát, azt pedig egy újabb levélben küldöd el. Pratikus szempontból jobb neked is, ha egyszerre küldöd a kettőt.

Ugyancsak hasznos, ha mindig az adott levelezésben kommunikálsz. Ha elindul egy levélváltás, akkor maradj abban, ne kezdj másik levelet, mert ha valamit vissza kell keresni, akkor lehet makkozni, hogy a huszonhét levél közül melyikben lehet, vajon mikor írhattad.

Csak olyan műveket fogadunk, melyek előtte még nem voltak publikálva se nyomtatott, se online, digitális formában. Facebook oldal, csoport, blog, Wattpad, Medium… Minden ilyen felület kizárva, még akkor is, ha csak anyu és apu látta. Ezt le fogjuk ellenőrizni, spóroljunk meg a felesleges köröket. A lényeg, hogy alkoss és fejlődj!

Az utolsó mondat mindent megmagyaráz. Minden TBA pályázat alapvető célja az inspiráció, a gyakorlás, a fejlődés. A pályázatok elsődleges célja nem az, hogy megjelenjen a soron következő Black Aether magazin, hanem az, hogy ösztönözze, inspirálja az alkotói közösség. Érthető módon, a már megírt, publikált írások nem képesek betölteni ezt a szerepet.

Minden pályázatra új történetet kell írni, és ez nem csak a mi pályázatainkra érvényes.

Írj, gyakorolj, írj, gyakorolj… A toldozott-foldozott szövegen rendszerint érezhető az utólagos farigcsálás, de előbb utóbb úgyis kibukik a dolog. Írj, gyakorolj, írj, gyakorolj…

Szinte minden pályázatnak van egy központi témája, amely figyelembe vételével kell megírnod a történetet; a TBA esetében ez minden esetben így van, ráadásul mi mindig csavarunk is egyet a dolgon. Vajon mennyi esély van arra, hogy a három éve megírt novellád pont azt a témát dolgozza fel, amit mi egy elvadult pillanatban kitaláltunk? Ha esetleg valami kozmikus véletlen okán egyezik a téma és a kész novella, akkor is figyelembe kell venned, hogy az elmúlt évek alatt változtál, fejlődtél, és pont ezt a fejlődést fogod a kukába dobni, ha nem új történetet írsz, hanem a régit próbálod farigcsálni.

Mit csinálj, ha van egy jó anyagod, de nem passzol a pályázatba? Küld el, elolvassuk, megnézzük, véleményezzük, és ha tényleg jó, elindul egy folyamat. Konkrét példát mondok: a Grimmoire pályázatunk alkalmával az egyik szerző, akinek a novellája szerkesztésen fog átesni, jelezte, hogy van egy másik lovecraftiánus története még régebbről. Nem pályázatra írta, hanem mert megihlette egy ötlet és kidolgozta. Ez a novella, némi átalakítás után be fog kerülni a folk-horror kötetünkbe.

Nem szabad, hogy a novellapályázatok szabják meg az írói ritmusodat. Az írás, az irodalom szeretete az egyetlen, ami mérvadó kell, hogy legyen, ami mérvadó lehet. Két pályázat közt mit csinálsz? Írsz, gyakorolsz, fejlődsz. Ez a tanulópénz, amit saját magadnak fizetsz meg, és a kamatot te magad fogod lefölözni.

Nem zárjuk ki a véresebb jeleneteket és szexualitást tartalmazó novellákat, de a túlságosan is extrém alkotásokat felül fogjuk bírálni. Ezeket meg lehet oldani elegánsan is.

Sajnos még mindig azt kell mondanom, hogy az esetek többségében a funkció nélkül kiomló belek, a bélsár, a vér, a levágott fej, az ágyékától az álláig hasított áldozat jelenti a szerzők számára a horrort, ami nagy hiba. Különösen ha lovecrafti horrorról, rémirodalomról van szó. Természetesen, van az a jelenet, amikor egy jól elhelyezett konyhakés velős hangulatot tud csinálni, és ebben az esetben, ha betölti funkcióját, szívesen látjuk a novellában. Azonban óva intek mindenkit attól, hogy a hangsúlyt a szaftos jelenetekre tegye, ugyanis ezek nem félelmet, rettegést keltenek, hanem undort.

Mindennek meg van a helye és ideje, és jó arányban adagolva igazán hatásos anyag születhet, azonban, főleg kozmicista pályázatnál, ezeket minimalizálni kell. Szándékosan szűkítem az ilyen jellegű lehetőségeket, mert egészen egyszerűen meg kell szokni, hogy a rettenet ≠ szaft.

Kíváncsian várjuk a humorral átszőtt történeteket, sőt, a paródiákat is. Azonban ezeknél a műveknél különösen szigorúak vagyunk. Szeretünk nevetni, hangosan röhögni, de az olcsó, Lovefuck és a Nyaralótelep kaliberű „poénoktól” kíméljük meg egymást. Ne felejtsd: Tiszteld a zsánert!

Minden ami a TBA-hoz köthető, a pályázatok, a honlap, a facebook oldal (ahol napi szinten érkeznek a friss hírek), a kiadványok, a találkozók, az egyesület elindulása, a webáruház, a kiadó, mind azért létezik, mert rajongok Lovecraft művészetéért, és tiszteletem azt az önzetlen odaadást, amellyel az amatőröket segítette. Ezért van ez a kitétel, amiből nem engedek.

Young Adult irodalomba tartozó, sorolható, szerű, szagú, szelű alkotásokat nem fogadunk.

Mert nem.

Beérkező anyagokat minimum 12.000 leütés terjedelemtől várunk. El tudunk térni ettől a határtól, de ezt csak indokolt esetben tesszük meg. Az ideális pályamű 40 – 50 000 leütés terjedelmű, ennél hosszabb pályamunkák ugyancsak speciális elbírálás alá esnek, de természetesen ez nem kizáró ok.

A leütésszám mindig a karakterek számát jelöli szóközökkel együtt. A nemzetközi irodalmi színtéren a szavak száma a mérvadó, általában abban adják meg a min-max terjedelmet, itthon a leütésszám az elterjedt, mi is ezt használjuk. Érdemes megszokni, hogy oldalszám helyett leütésszámban kalkulálod, adod meg a szöveg hosszát, főleg kispróza esetében, a pályázatok esetében rendszerint ezzel kell számolnod.

Azt vesszük észre, hogy egyre rövidebb anyagokat kapunk. A 40 000 leütés egy olyan terjedelem, amely elegendő ahhoz, hogy korrektül felépítsd a történetet, legyen időd és helyed figyelni a részletekre, és ami rendszerint kimarad, a hangulatra. A mi pályázatainknál ez létfontosságú. Használd ki a rendelkezésre álló helyet, figyelj a részletekre, mutasd meg az olvasónak mit kell látnia, éreznie, hallania.

Azt pedig felejtse el mindenki, hogy a novella hossza 15K, és a 40K-s terjedelmű írás már kisregény.

Ügyelj a helyesírásra, a kirívóan rossz anyagokat nem fogadjuk el.

Elismerem, hogy van ennek egy bagoly mondja verébnek íze, de pályázóként nem lehet kifogás, hogy nem jó a helyesírásod. Ha pedig nálam is rosszabb, akkor elég nagy a baj. Ha ezzel tisztában vagy, vagy valamilyen okból kifolyólag gondjaid vannak a helyesírással, akkor meg kell kérned valakit, hogy nézze át a szövegedet mielőtt beküldenéd. Ne lepődj meg, ha valahol elutasítják a pályázatodat a rossz helyesírás miatt, mert nagyon nem mindegy, hogy mennyit kell egy anyaggal dolgozni. Természetesen nem három vesszőhibáról, és két elütésről beszélünk.

Egy dolgot nagyon meg kell szoknod, ez pedig a kötőjel (-) és a nagykötőjel, gondolatjel (–) közti különbség. Erre rá kell, hogy álljon a kezed, nem egy bonyolult dolog ­(ctrl + numerikus billentyűzet mínusz), hamar meg fogod szokni. Vigyázz, mert a Word csalóka, közbevetések esetén – mint például ez -, csak az elsőt változtatja át automatikusan gondolatjellé, a második kötőjel marad. Az a legbiztosabb, ha te rakod oda őket.

Rasszista, szexista, homofób, xenofób, vagy bármilyen módon kirekesztő tartalommal ne raboljuk egymás idejét. Biztos megtalálod azt a felületet, ahol ilyen anyagokat várnak.
A pályázat nem arról szól, hogy más vallások, kultuszok, kultúrák szokásait, hagyományait, elveit kifigurázd, kigúnyold, meggyalázd. Az ilyen jellegű tartalom nyomait is gyomláld ki a történetből.

Ezen a kettőn nincs mit megmagyarázni.

A kiadvány megjelenéséhez nem kell anyagilag, vagy egyéb támogatás módján hozzájárulni. Egyedül az online promotálást – facebook, honlap, twitter stb. – várjuk el közreműködésként az alkotóktól.
Megjelenés után minden közreműködő 1 darab tiszteletpéldányt fog kapni.

Erre a kettőre is együtt válaszolok. Jelenleg egy darab tiszteletpéldányt tudunk adni a szerzőknek, akik novellája bekerül a kiadványba. Jelenleg, mert mindig keresem a lehetőséget, hogy a szerzők honoráriumot kapjanak a műveikért. Ezt már 2020-ban szeretem volna bevezetni, de az az év totális csőd volt minden értelemben, jelenleg ott tartok, hogy közel nulláról kell újra felépítenem a magazint. Ezért, egyelőre még marad a tiszteletpéldány, ha változik a helyzet, arról értesülni fogsz, mert világgá fogom kürtölni. 😉

Az alapvető dolog, hogy neked szerzőként nem kerülhet pénzbe egy pályázat. Semmilyen okot, indokot nem tudok találni arra – a szerzők vastag átbaszásán kívül –, hogy a pályázati anyag mellé még küldj egy kis pénzt is egy novellapályázatnál. Ez semmilyen módon nem elfogadható. Ha tiszteletpéldányt kapsz, akkor neked nincs más dolgod, min várni a futárt, akkor is, ha nem Magyarországon laksz. A kiadó, a kiadásért felelős ember a költségeket belekalkulálja a kiadvány fogyasztói árába, bele kell, hogy kalkulálja, mert ezt valójában az olvasók fizetik meg. Nevezési díjat kérni – ha csak nem egy jelképes, párszáz forintos összeg, ami jótékony célra van felajánlva –, pénzt kérni azért, hogy valaki átnézze a szöveget, a szerkesztésért, a korrektúráért, a tiszteletpéldányod szállítási díjáért egy pályázat esetében nem más, mint n e t t ó  l e h ú z á s.

Messzire kerüld el az ilyen ajánlatokat, mert lesz ott még más furcsaság is.

Nemzetközi színtéren gyakoribb, hogy a szavak száma alapján fizetnek, itthon a fix összeg az elterjedtebb. Pályázatról beszélünk, ezért nincs különbségtétel, nem számíthat, hogy ki írta a novellát, mindenki egyenlő elbírálás alá kell, hogy essen. Ne számíts túl nagy összegre, ha egyáltalán szóba kerül, kivéve, ha a Gabo SFF éves pályázataira jelentkezel. Az általuk fizetett 30 000.- forint egy kiugró összeg, amely mindenképpen becsülendő (meg amúgy is, amit és ahogy a Gabo SFF és az Agave csinál, az eleve követendő példa). Ennyit nem nagyon fogsz kapni novelláért máshol, becsüld meg ezt az összeget.

Látod, milyen könnyen el lehet jutni onnét, hogy te finanszírozod az antológia megjelenését oda, hogy a munkádért tisztességes fizetséget kapsz?

Mennyit ér valójában egy novella? Ez jó kérdés, de nem hinném, hogy választ lehet adni rá. Ha a belefektetett óraszámot nézed, rohadtul relatív, mert akár egy, vagy két nap alatt is lehet profi novellát írni, azért meg 30K elég jó fizetség. Ugyanakkor nem csak ennyiből áll egy novella megírása, a kreatív elmét, a tudást beárazni nem lehet, arra konkrét árat mondani képtelenség. Nem fogsz megélni Magyarországon novellaírásból, de még regényekből sem, ne a pénz, az ellenérték vezérlejen, különben keserű csalódás fog érni.

Mindenki örülni fog, ha számlaképes vagy. Ehhez nem kell egyéni vállalkozónak lenned, nem kell, hogy céged legyen, hanem adószámmal rendelkező magányszemélynek kell lenned (ami magánszemélyként van most neked, az adóazonosító jel, az más). Egy ilyen adószámot a NAV-nál kell igényelned, minden bizonnyal lehet online, egyéb kreatív tevékenység, ami neked kelleni fog. Az a biztos, ha megkérdezel egy könyvelő ismerőst, vagy egyszerűen felhívod a 1819-es telefonszámot, a NAV infóvonalát, és ott mindenben segítenek. Tényleg segítenek, nagyon kedves és türelmes emberek veszik fel a telefont. Kérj egy ilyen adószámot, ez után nem kell járulékot és egyéb bizbaszt fizetned, de jogosult vagy számla kiállítására, és nem szükséges hozzá szakirányú végzettség. Ez azért jött létre, hogy az olyan kreatívok mint te, számlát tudjanak kiállítani. Hasznos dolog, intézd el minél előbb, jó, ha van.

Nyilvánvaló, hogy mi nem kérünk anyagi hozzájárulást, egyedül azt kérjük, hogy lehetőség szerint mindenki ossza meg a pályázati kiírást, illetve az antológia megjelenésének hírét. Valójában ez, sokkal többet ér kiadói oldalról párezer forintnál. Ez nekünk nagyon nagy segítség, külön szoktuk kérni a közreműködőktől, hogy lehetőség szerint használják ki a közösségimédia lehetőségeit.

Ha nem reagálunk azonnal, ne küldj emailt minden nap, ne üzenj a Facebook oldalunkon, ilyenkor mindig plusz egy napot hozzáadunk. Rövid időn belül válaszolunk a jelentkezésre (1-2 nap). Ha esetleg egy hétig nem válaszolunk, akkor természetesen üzenj ismét, mivel gyarlók vagyunk mi is és hibázunk.

Hiába is kezded azzal a levelet, hogy nem szeretnék türelmetlennek tűnni, mert annak tűnsz, az is vagy. Ugyanakkor van az a határ, ameddig türelmesnek kell lenned. Mindig csikarj ki egy határidőt, mikor számíthatsz visszajelzésre, erre számolj még rá pár napot, és csak ez után érdeklődj, mert bárkinek bármi közbe jöhet. A türelem nagy erény, és főleg célravezető.

Egyet kérünk: tegeződjünk! Egy “Sziasztok!” bőségesen elég lesz.

Ennek két oka is van. Az egyik, hogy sokkal könnyeb lesz így velünk a kommunikáció, közvetlenebb és fesztelenebb, márpedig egy elhúzódó levelezésben ez sokat számít. A másik ok pedig az, hogy ebből már nagyjából látjuk, ki olvasta el a pályázati kiírásainkat egészen a végéig.

Még valami

Az előolvasás nagyon hasznos és fontos dolog, de kétélű fegyver. Nem mindegy, hogy kinek mutatod meg az írásodat, ki mond róla véleményt. Apu és anyu nem mérvadó ebben a tekintetben – kivéve, ha szakmabeliek –, ugyanis ők nem fogják lerombolni csemetéjük önbizalmát. Ha bedobod különböző bétázós csoportokba, és rácuppan tizenhét, számodra ismeretlen ember, válaszul kapsz tizenhét véleményt… Na, találd ki, melyiknek van igaza. Tematikus pályázatoknál a kiírónak mindig van egy elképzelése, hogy milyen jellegű anyagokat vár; ezt fogalmazza meg a kiírásban, neked pedig ezt kell szem előtt tartanod. Nem mondom, hogy ne bétáztass, legyen ez a te döntésed, de ha a szerkesztőd az ellenkezőjét fogja mondani annak, amit ők mondtak, ne hivatkozz arra, hogy a bétázóknak tetszett, meg arra se, hogy apunak és anyunak is. Ne hivatkozz senkire, mert azt a választ fogod kapni, hogy akkor a munkát folytasd vele. Ha jobban hiszel a bétázódnak, akkor vele dolgozz; nagy meglepetés ne érjen, amikor a pályáztató oldaláról merőben más véleményt fogsz kapni.

Nyilvánvalóan, kezdő szerzőként erősen korlátozottak a lehetőségeid, és sokat fogsz egyhelyben toporogni, nem tudod majd, hogy kihez fordulj. Erősen javaslom, hogy keress írói csoportokat, köröket, csatlakozz, akár egyszerre többhöz is, legyen meg az a pár ember, akiknek bízol a véleményében. Nincs ilyen csoport? Indíts egyet. Időd rengeteg van, pályázat is akad, ha egyet kihagysz, majd jön a következő. Legyél türelmes. Írj, gyakorolj, tanulj, fejlődj.

A megoldást keresd, ne a problémát.

* * *

 

"Abban hiszek, hogy bennünk magyarokban, olyan kreatív alkotói potenciál van, amit jóvátehetetlen hiba lenne elpazarolni, nem engedni kibontakozni."
Scroll to top
The Black Aether