Somogyi Gábor: Azilum hívása

Elérkeztünk a 20. számhoz, amely egy effajta, inkább a rajongói lelkesedés, mintsem a tőke táplálta kiadvány esetében igen szép eredmény, és talán egyszer majd még kerekebb jubileumokat is megérhetünk az Azilummal, amelynek alcíme, „lovecrafti magazin” sok mindent sejtet a tartalommal kapcsolatban.

Mi volt és lesz továbbra is „küldetésünk”? Legelőször is célul tűztük ki magunk elé Lovecraft még lefordítatlan írásainak a közzétételét, gondolunk itt az önállóan vagy társszerzőkkel írt történeteire, esszéire, kritikáira, költeményeire, cikkeire és levelezésére. Mérhetetlenül nagy terjedelemmel bír pusztán a rokonaival, barátaival, írótársaival váltott írásos eszmecseréje, amelynek még az eredeti nyelven történő feldolgozása sem ért véget. Az alapos, gondos, hozzáértő és szövegtisztelő akadémiai feltárás, amelynek élén S. T. Joshi áll, mára lehetővé tette a korábban helytelenül, hibásan megjelent szövegkorpusz valódi és helyes változatának elérését, ezáltal pedig a magyar fordítások revideálását, illetve új fordítások megjelentetésének lehetőségét.

Célul tűztük ki a Lovecraft és társai alkotta pszeudo-mítosz, a Cthulhu-ciklus korai, kései és kortárs szerzőinek bemutatását, a jórészt magyarul még meg nem jelent mítoszos irodalmi alkotások reprezentatív feldolgozását. Az eltelt bő egy évszázad során ugyanis a ciklus olyan kreatív meg-megújulásának, illetve -újításának lehettünk tanúi, amelynek köszönhetően egyáltalán nem beszélhetünk ódivatú, avítt, a mai, weird irodalom iránt érdeklődő olvasó számára érdektelen és értéktelen szövegekről. A termés pedig annyira gazdag, hogy magazinunk mellett évente legalább 1-2 alkalommal „különkiadásokkal” is tudunk jelentkezni, és a fáradozásainkat kísérő, szinte egyöntetűen pozitív visszajelzések megerősítenek minket és utat is jeleznek arra vonatkozóan, merre tovább.

Nos, a „merre tovább” kérdésére adott válaszunk a jelenleg évi három, 160 oldalas magazinunk és azok tartalma. 40 oldalról indultunk, mára a terjedelem felér egy legalább 320 oldalas könyv tartalmával. Az olvasói igények alapján főrészt fikció tölti meg az oldalakat, továbbá egy-két rövidebb-hosszabb tanulmány vagy ismeretterjesztő cikk, valamint rövidebb szövegek – könyv- és filmajánlók, kritikák, interjúk, képi anyagok stb. A 2016 óta tartó utunk során megfontoltunk minden kritikát, javaslatot, ötletet, és lehetőségeinkhez mérten igyekeztünk a tartalmat és a formát egyaránt minél jobbá és profibbá tenni.

Nagyon sok újítás, változtatás és kísérletezés kísérte ezt az öt évet. Rengeteg pozitív és támogató visszajelzést kaptunk a klasszikus és gótikus rémtörténetek szekciójának megerősítése okán. Nem pusztán a Lovecraft által legjobban kedvelt, XIX. és XX. századi műveket kezdtük sorra megjelentetni (tematikus novellaválogatások tartalomjegyzéke alapján), hanem egyrészt hazánkban ismeretlen szerzők, másrészt ismert szerzők magyarul még nem elérhető műveit is. Olyan történeteket is beválogattunk olykor, amelyek kicsit kitágítják a műfaj kereteit. A legtöbb szöveg nyilvánvalóan az angolszász kultúrából származik, de például japán tematikus számunk, a francia, lengyel, belga és más nemzetiségű szerzők bemutatása növelte a sokszínűséget, lévén, hogy amivel foglalkozunk, világirodalmi jelenség. Büszkén könyvelhetjük el, hogy olyan írókkal is foglalkoztunk, illetve foglalkozunk, akiktől eleddig még semmi nem jelent meg itthon. Munkáink egyediségét, exkluzivitását olyan kreatív dolgokkal növeltük, mint a hihetetlenül menő fa díszdoboz az Árnyak az időn túlról könyvhöz.

Egy magazin persze nem terem meg csak úgy, a semmiből. Szubsztanciális változást hozott az Azilum életében, amikor „underground” kiadványból kiadóval rendelkező magazin lettünk. És bizony, a novellák sem fordítódnak le maguktól magyarra; egyáltalán nem lenne magazin és 20. szám, ha nincsenek fordítóink, olyanok, akik szakmabeliek és sok más kiadványban találkozhatunk a neveikkel, és olyanok, akiknek ugyan nem hivatásuk a fordítás, de szintén megállják a helyüket és a maximumot nyújtják. Ugyanúgy nagy köszönet jár illusztrátorainknak, nyomdai partnerünknek és minden további közreműködőnknek is!

Nem érkezhetett volna el a 20. szám az olvasók nélkül sem. Tudjuk, rendkívül alulreprezentált az általunk oly’ nagyra becsült irodalmi műfaj itthon; tudjuk, hogy rettenetesen kevesen olvasnak könyveket egyáltalán, hát még weird és horrortörténeteket! De azt is tudjuk, hogy akik szeretik az effajta borzongást, közülük nagyon sokan támogatnak minden olyan kezdeményezést, amelynek célja e mostoha körülményeken való változtatás. Rajtunk kívül csak egy-két kiadó kínál komolyabban és rendszeresebben címeket, gondoz sorozatot, de olykor-olykor más, nagyobb kiadó is előrukkol valami meglepetéssel. Kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolatot ápolunk a hazai fantasztikus színtér több szereplőivel. Összegezve, hálásak vagyunk olvasóinknak is, akik nem pártoltak el tőlünk, akik hűségesek, és ahogy a lovecraftiánus találkozó is mutatja, igazi közösséget alkotnak.

Tudjuk, hogy szerények a lehetőségeink: ugyan kiadványaink országos terjesztői hálózatban nem érhetők el, de ma, a 2020-as évek elején, amikor az internet oly’ természetes médiumává vált az életünknek, meg tudunk bárkit szólítani, aki érdeklődik és hajlandó meghallgatni minket. Segít ebben a Magyar H. P. Lovecraft Portál, webshopunk, a Dunwich Market, kiadónk a TBA Könyvek, The Black Aether, a Magyar H. P. Lovecraft Társaság, partnerünk a Cinegore, és még sok más helyen lehet találkozni az Azilum címmel. Szóval, egyáltalán nincs okunk a búslakodásra, és mindössze reményeinket tudjuk kifejezni azzal kapcsolatban, hogy olvasóink tetszését továbbra is elnyerjük és együtt folytathatjuk a korábban említett izgalmas utunkat.

És ki tudja, mit hoz még a jövő? Mi mindenesetre tervek garmadájával rendelkezünk, mit adjunk ki idén, jövőre és azután. Az biztos, hogy újabb különkiadások is érkezni fognak, mégpedig olyan szerzőkkel, mint Arthur Machen, Algernon Blackwood, Thomas Ligotti és persze H. P. Lovecraft! Szóval: az Azilum továbbra is hív

Somogyi Gábor

 

"Nunquam explana aliquid"
Scroll to top
The Black Aether