Atramentum Librarium #1 – Bakkara

Évente egy pályázatot indítunk, és az idei évre tervezett Paganus már lefutott – augusztusban érkeznek a levelek a döntésünkről –, legközelebb nyílt novellapályázatunk csak jövő tavasszal lesz. Az pedig még nagyon messze van. Döglesztő kánikula és uborkaszezon van most, a kreatív elme két legjobb barátja – ja nem. Csúcsra járatjuk a klímát (ha van), próbálunk elvonulni némileg elviselhetőbb levegőjű térbe, vagy éppen valamely vízparton tervezzük átvészelni a nyarat.

Éppen itt az ideje egy „írós” mókának, ezért elindítjuk az Atramentum Librarium című játékunkat.

Nem kell túlgondolni, ez nem verseny, ez egy játék. Itt mindenki nyerni fog, hiszen a játék lényege a szórakozás és a gyakorlás; ez a kettő pedig elég jó kombináció. Hetente közzé fogunk tenni egy rövid részletet, egy valószínűleg soha el nem készülő történetből, a te feladatod pedig az, hogy írjál hozzá befejezést. Vagy előzményt, vagy mindkettőt, de ha éppen úgy tartja kedved, akkor kiegészítheted, átformálhatod a részletet. Az eredményt küldd el nekünk, a legjobbakat, legérdekesebbeket pedig közzétesszük a TBA honlapon, nyilvánvalóan a szerző engedélyével. Ha esetleg a játék eléri a tizedik fordulót is, akkor kiválogatjuk a fordulónkénti legjobbakat, és készítünk belőle egy ingyenes ebookot.

Nem szabunk meg szoros határidőt, bár azért két hét alatt érdemes elkészíteni az anyagot, nehogy túlságosan lemaradj a fordulókkal. Elég a fecsegésből, íme a részlet:

 

* * *

 

– Ugyan, monsieur Sorensen, ön korántsem ismeri az összes trükkömet. Csupán azokat ismeri, melyeket szándékomban állt megmutatni önnek. – A férfi röviden kortyolt poharából. A hanyagul eltartott kisujján hosszúra növesztett fekete köröm látványától Acke gyomra fordult egyet. – Ha úgy vesszük, ez is csupán egy újabb trükk részemről nemdebár.

– Monsieur Grandsor, biztosíthatom, hogy nem állt szándékomban…

– Kérem, szót sem érdemel. Ennyi év alatt már hozzászoktam, hogy az emberek azt hiszik kiismerhetnek. Be kell valljam önnek barátom, hogy olykor még magam is zavarba jövök a saját találékonyságomtól. – Ismét szájához emelte a poharát, de ezúttal nem ivott bele. – Milyen faragatlan vagyok, minden bizonnyal felfrissítené magát még a bakkara előtt. Mahmud!

Az öreg, aki a büfékocsikat rendezgette megfordult, nagyot sóhajtott, majd csoszogva elindult feléjük. Acke még életében nem látott ilyen öreg embert, arcvonásait szinte felismerhetetlenné tették a ráncok. Talán három méterre volt tőlük a büfékocsi, de perceknek tűnt, mire az öreg odavonszolta magát az asztalukhoz.

Lays ladaya waqt lidhalika…[1] – kezdte az öreg arabul, de Grandsor leintette.

– Franciául Mahmud, hányszor mondjam, hogy franciául.

– Jó. Akkor, mit hozzak? – kérdezte durván az arab. Acke figyelmét nem kerülte el, hogy ezúttal mást kérdezett.

– Nos, mint látja drága barátom, Mahmud modora hagy némi kívánni valót maga után. Már rég megszabadultam volna tőle, ha nem kötne minket még évekig a szerződés. Válasszon bátran, a világ minden tájáról hozatom a jobbnál jobb italokat, garantálhatom, hogy a minőségükre nem lehet panasz. Likőrök, pezsgők, égetett szeszek, borok… Ha jól emlékszem még sörünk is van északról, az egyik ausztrál vendégünk kedvéét hozattuk. Kérhet akár koktélt is, ez a vén ördög csodákra képes. – Mahmud a szemét forgatta, és türelmetlenül szuszogott. – Ha esetleg bódulatra vágyna, akkor szolgálhatok némi ámbrával, van saját termesztésű sativa, de akár az ópiátok közül is választhat. Megjegyzem, ezek használatát inkább meghagynám a parti végére, ha jól sejtem, akkor szüksége lesz rá.

Acke egy Singapore Slinget kért. Számított rá, hogy kényelmetlenül fogja érezni magát az Osztó társaságában, de nem is a férfi derűs nyájassága zavarta igazán. Amikor leült a túl alacsony fotelbe, a kukri bőrtokja beleakadt az övébe, és a kés nyele beékelődött a hónaljába. Hiába húzta ki magát, nem segített, arra pedig gondolni sem mert, hogy esetleg odanyúljon és eligazítsa.

– Helyes, monsieur Sorensen, nem lenne bölcs gondolat. – Acke megmerevedett. Grandsor felemelte a két kezét, tenyereit mutatta, mintha jelezné, hogy ezúttal nem készül semmiféle turpisságra, majd a felöltője zsebébe nyúlt, és elővett egy pakli díszes tarot-kártyát.  – Látja, mondtam én, hogy nem ismeri még az összes trükkömet. Ám ha megengedi még a parti előtt, a tarot az egyetlen káros szenvedélyem, amelytől még ennyi idő alatt sem tudtam megválni.

Gyakorlott mozdulatokkal megkevertre a paklit, majd három lapot tett a márványlapra lefordítva.[2] Mahmud még sehol. Acke feszültem figyelte a férfit, miközben a fotelben helyezkedve próbálta kiszabadítani a kukrit az övéből.

– Kérem válasszon – mondta Grandsor derűs mosollyal az arcán. Acke előrehajolt, és a jobboldali lapra mutatott, a kukri kissé engedett. Grandsor a hosszú körmével fordította fel a lapot. – A Varázsló! Remek, egyenesen kiváló. Ön a tudást keresi drága barátom, bár ezt tudtuk eddig is. Sőt azt is mondhatom, hogy ezzel mindannyin így vagyunk, akik ezen a bakkara partin részt veszünk, hiszen ezért vagyunk itt. Ha jól sejtem, ma este számos kérdésre választ fogunk kapni. Melyik legyen a következő?

Acke hátán elindultak az első izzadtságcseppek. A baloldali lapot választotta.

– A Diadalszekér! Pompás, kell ennél jobb lap ma estére? Ön igazán erős személyiség barátom, biztos vagyok benne, hogy ön lesz az, aki a partit irányítani fogja, és a szerencse is maga mellé szegődik. Azonban ne legyen könnyelmű, a siker kézen fogva jár a kudarccal, és aki elbízza magát… Ha megengedi…

Az utolsó lapot nem a körmével fordította meg, hanem a kezébe fogta és az arca elé tartotta. Acke hátradőlt, és a kukri nyele végre kiszabadult. Grandsor arca elkomorult, mintha némi ijedtség látszott volna rajta. A következő pillanatban égtelen csörömpölés hallatszott: Mahmud elejtette az ezüsttálcát, és a kristálypohár ezernyi darabra tört a fényesre csiszolt parkettán.

Az Osztó az asztalra dobta a lapot, majd kérdőn nézett Acke-re.

– A Sárga Király. Nos, monsieur Sorensen?

 

* * *

 

A pályázatainkból ismert szabályokon és technikai feltételeken lazítunk, csak az alapvető és elvárható kérések maradnak. Tehát a feladat az, hogy folytasd a részletet, vagy írj hozzá előzményt, vagy egészítsd ki, formáld át. Ha akarod változtasd meg a szereplők, nevét, nemét, a helyszínt, adj hozz leírást, cselekményt… Mondhatjuk úgy is, hogy kezdj valamit ezzel a részlettel. Rengeteg lehetőséged van.

  • Első és legfontosabb kérésünk, hogy ne valamelyik régebbi írásodat próbáld összeeszkábálni ezzel a részlettel. A lényeg a gyakorlás!
  • Lehetőleg maradjunk a Cthulhu-mítoszos vonalon. Lehetőleg, de nem kell minden áron.
  • Pontos leadási határidő nincs. A legoptimálisabb, ha egy héten belül elkészülsz, de ha két hét lesz belőle, vagy három, akkor is szívesen fogadjuk az írásodat.
  • Az anyagot az info@theblackaether.com címre várjuk, a tárgymezőben szerepeljen: Atramentum Librarium – Bakkara.
  • Személyes adatokat, telefonszámot, lakcímet ne adj meg a levélben!
  • Az anyagokat Word vagy Open Office formátumban fogadjuk.
  • Terjedelmét tekintve… Legyen olyan hosszú, amit te megfelelőnek találsz, de azért ne legyen túl hosszú.
  • Rasszista, szexista, homofób, xenofób, vagy bármilyen módon kirekesztő tartalommal ne raboljuk egymás idejét. Biztos megtalálod azt a felületet, ahol ilyen anyagokat várnak.
  • Nem zárjuk ki a véresebb jeleneteket és szexualitást tartalmazó novellákat, de azért nem kell elszállni.
  • Humor? Jöhet! De tudod jól, az olcsó, Lovefuck és a Nyaralótelep kaliberű „poénoknál” többet várunk. Ne felejtsd: Tiszteld a zsánert!
  • Egyet kérünk: tegeződjünk! Egy “Sziasztok!” bőségesen elég lesz.
  • Ha segítségre, tanácsra van szükséged, keress minket nyugodtan, vagy ha egyszerűen csak beszélgetni szeretnél az írásodoról, akkor csatlakozz Discord szerverünkhöz!

[1] Ez kérem alássan Google Translate, tehát ha ez a mondat ebben a formában helytelen, hát ne csodálkozzunk rajta
[2] Nem vagyok jártas a tarot használatában, és bár kerestem némi információt, de a lapok, és azok értelmezésével kapcsolatos sületlenségeimet ez esetben hagyjuk figyelmen kívül

 

"Abban hiszek, hogy bennünk magyarokban, olyan kreatív alkotói potenciál van, amit jóvátehetetlen hiba lenne elpazarolni, nem engedni kibontakozni."
Scroll to top
The Black Aether