A szociopata és kutyája – Ken Greenhall: Hell Hound

„Mindenkinek kell, hogy legyen egy megszállottsága? Természetesen. Az, hogy mit választasz, határozza meg, hogy épelméjű vagy-e, vagy sem…” A horror műfaj egyik legnagyobb értéke számomra az, hogy könnyen vegyíthető más zsánerekkel úgy, hogy az eredmény nem csak szimplán egy szórakoztató történet lesz, hanem egyedi, önmagán túlmutató alkotás jön létre a műfajok keveredéséből. Félni jóformán...

Vonatút az Őskáoszba – Stephen Laws: Ghost Train

A titáni monolitok körében csuhás kultisták gyülekeznek, különös kántálással kísérve egy bevarrt szájú áldozatot rángatnak az oltárkő felé. Egy vaskori sírdomb mélyén élve falaznak el embereket, hogy az odabent szunnyadó iszonyatot táplálják. Valahol egy kínzókamra sötétjében egy már nem teljesen emberi lény élvezi az őrületig kínzott szerencsétlenek félelmét. Nem, ezek nem Lovecraft valamelyik novellájából...

Aki a bűn útjára lépett, örökre eladta a nyugalmát – Robert Louise Stevenson: A hullarabló

„Az egyetlen állandó a változás maga.” – Hérakleitosz A múlhatatlan klasszikusok, a végtelen inspirálók örökre velünk maradnak, Frankenstein névtelen gyermeke, a Kárpátok vérivó grófja, London meghasadt személyiségű doktora a rettenet irodalmának meghatározó szereplői. Mary Shelley, Bram Stoker és Robert Louis Stevenson a klasszikus rémirodalom – ha jobban tetszik ósulis horror – talán legismertebb szerzői,...

A mítosz kifogyhatatlan eszköztára – August Derleth: The Lurker at the Threshold

H. P. Lovecraft a United Co-operative 1919. júniusi lapszámában, Philip B. McDonald professzorral szállt vitába A klasszicizmus védelmében című írásában, amelyben az amatőrizmus mellett állt ki. Bár Lovecraft az amatőr újságírás, az amatőr újságírók védelmére kelt, szavait könnyedén értelmezhetjük – ha úgy tetszik, használhatjuk – az amatőr írók és költők fejlődési útjának korai lépcsőfokaként...

Gyilkos macskajaj – Rudyard Kipling: A fenevad jele

Az Olvasónapló sorozatunk egyik célja, hogy felhívjuk a figyelmet azokra a szerzőkre is, akik nem éppen rémtörténeteik okán ismertek, vagy éppen nem csupán egy olyan történetet írtak, amely helyet biztosít számukra a rémirodalom panteonjában. Számos olyan szerző alkotott – és alkot ma is -, akik többször tettek kirándulást a rémirodalom felkavaró világába. H. P....

A kérdés, amelyre nincs válasz – Fitz James O’Brien: Mi volt ez?

Számtalanszor hivatkoztunk már H. P. Lovecraft Természetfeletti rettenet az irodalomban esszéjére, egyes passzusait talán már unalomig ismételgettük; nyilvánvalóan nem véletlenül, hiszen írói örökségéből, a kozmicizmusról vallott gondolataiból táplálkozunk. A változás – akárcsak az élet minden területén – az irodalom sajátja is, és annak ellenére, hogy a klasszikus rémirodalom számomra jóval több esztétikai értéket képvisel,...

A tapétába zárt rettenet – Charlotte Perkins Gilman: A sárga tapéta

A Rorschach-próbáról (Rorschach-teszt, Rorschach-tintafoltteszt) a XXI. században már elmondhatjuk, hogy a művészet minden területén felbukkant, számos művész használta fel alkotásaihoz, hol eredeti szerepét betöltve, hol továbbértelmezve, átalakítva azt. Az 1920-as években Hermann Rorschach által kifejlesztett eljárás mai napig a pszichológia egyik diagnosztikai mérőeszköze, bár hitelességét ma már vannak, akik kétségbe vonják. A teszt hitelességét...

Scroll to top
The Black Aether