Olvasónapló

Vonatút az Őskáoszba – Stephen Laws: Ghost Train

A titáni monolitok körében csuhás kultisták gyülekeznek, különös kántálással kísérve egy bevarrt szájú áldozatot rángatnak az oltárkő felé. Egy vaskori sírdomb mélyén élve falaznak el embereket, hogy az odabent szunnyadó iszonyatot táplálják. Valahol egy kínzókamra sötétjében egy már nem teljesen emberi lény élvezi az őrületig kínzott szerencsétlenek félelmét. Nem, ezek nem Lovecraft valamelyik novellájából kontextus…
TOVÁBB

Aki a bűn útjára lépett, örökre eladta a nyugalmát – Robert Louise Stevenson: A hullarabló

„Az egyetlen állandó a változás maga.” – Hérakleitosz A múlhatatlan klasszikusok, a végtelen inspirálók örökre velünk maradnak, Frankenstein névtelen gyermeke, a Kárpátok vérivó grófja, London meghasadt személyiségű doktora a rettenet irodalmának meghatározó szereplői. Mary Shelley, Bram Stoker és Robert Louis Stevenson a klasszikus rémirodalom – ha jobban tetszik ósulis horror – talán legismertebb szerzői, a…
TOVÁBB

A mítosz kifogyhatatlan eszköztára – August Derleth: The Lurker at the Threshold

H. P. Lovecraft a United Co-operative 1919. júniusi lapszámában, Philip B. McDonald professzorral szállt vitába A klasszicizmus védelmében című írásában, amelyben az amatőrizmus mellett állt ki. Bár Lovecraft az amatőr újságírás, az amatőr újságírók védelmére kelt, szavait könnyedén értelmezhetjük – ha úgy tetszik, használhatjuk – az amatőr írók és költők fejlődési útjának korai lépcsőfokaként is.…
TOVÁBB

Gyilkos macskajaj – Rudyard Kipling: A fenevad jele

Az Olvasónapló sorozatunk egyik célja, hogy felhívjuk a figyelmet azokra a szerzőkre is, akik nem éppen rémtörténeteik okán ismertek, vagy éppen nem csupán egy olyan történetet írtak, amely helyet biztosít számukra a rémirodalom panteonjában. Számos olyan szerző alkotott – és alkot ma is -, akik többször tettek kirándulást a rémirodalom felkavaró világába. H. P. Lovecraft…
TOVÁBB

A kérdés, amelyre nincs válasz – Fitz James O’Brien: Mi volt ez?

Számtalanszor hivatkoztunk már H. P. Lovecraft Természetfeletti rettenet az irodalomban esszéjére, egyes passzusait talán már unalomig ismételgettük; nyilvánvalóan nem véletlenül, hiszen írói örökségéből, a kozmicizmusról vallott gondolataiból táplálkozunk. A változás – akárcsak az élet minden területén – az irodalom sajátja is, és annak ellenére, hogy a klasszikus rémirodalom számomra jóval több esztétikai értéket képvisel, mint…
TOVÁBB

A tapétába zárt rettenet – Charlotte Perkins Gilman: A sárga tapéta

A Rorschach-próbáról (Rorschach-teszt, Rorschach-tintafoltteszt) a XXI. században már elmondhatjuk, hogy a művészet minden területén felbukkant, számos művész használta fel alkotásaihoz, hol eredeti szerepét betöltve, hol továbbértelmezve, átalakítva azt. Az 1920-as években Hermann Rorschach által kifejlesztett eljárás mai napig a pszichológia egyik diagnosztikai mérőeszköze, bár hitelességét ma már vannak, akik kétségbe vonják. A teszt hitelességét megkérdőjelezi,…
TOVÁBB

A vérfarkas mindig háromszor kopogtat – Clemence Housman: The Were-wolf

A Nyelv és Tudomány Miből lesz a vérfarkas? cikke, mely az északi vérfarkas hagyomány eredetét és motívumait vizsgálja, a vérfarkassá változás eredetét az ősi idők totemisztikus elképzeléseihez, illetve a földrajzi elhelyezkedéshez is köti. „Az átváltozástörténetek közül az egyik legelterjedtebb az állattá változás típusa, ennek a gyökerei az ősi vadászok totemisztikus és animista elképzeléseire vezethetők vissza.…
TOVÁBB

Kísértetnek lenni szívás – Oscar Wilde: A canterville-i kísértet

A humor lételemünk, talán az egyetlen olyan konstans jelenség az emberiség földi jelenlétében, mely mindig velük volt és talán velünk is lesz. Természetesen mindenkinek mást jelent a humor, a vicc, a vicceskedés, vagy éppen az ordenáré tréfa; ahogy a világkultúra is változott – és elvadult – úgy a humor is átalakult. Hosszan lehetne vitatkozni arról,…
TOVÁBB

Láthatatlan rettenet vagy lappangó őrület – Guy de Maupassant: Le Horla

Az alvási paralízisnek a magyar folklórban is meg van a megfelelője, a „nyomó” lények. A magyar nyelvterületen mindenhol ismert volt valamilyen „nyomó” lény, melynek tevékenységéhez társították az éjszakai rosszulléteket, mellkasnyomást, nehézlégzést, rémálmokat, illetve az ebből fakadó másnapi fáradtság, levertség tüneteit (egyes esetekben a pollúciót is). „Az éjszakai nyomást legáltalánosabban a boszorkánynak tulajdonították. A magyar boszorkány…
TOVÁBB
Scroll to top
The Black Aether